 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-05-14 16:32:09)
Kedves Óvón?!
Bátyám ötéves kislánya hiába fog papírt és ceruzát, hiába rajzol, nem kerekedik bel?le "semmi". Sokat foglalkoznak vele, együtt rajzolnak, de nem alakulnak semmiféle alakok, formák. A firkarajzok jellemz?ek még mindig, és megnevezi azokat, ahogyan a kisebbek. Ha valamit sikerül neki lerajzolni, azután, hogy együtt begyakorolták a vonalvezetést, 2 óra múlva már minden motorika elveszik a kis kezéb?l, nem emlékszik rá. Magatartási, fejl?dési gondok nincsenek. Id?ben beszélt, szókincse korának megfelel?, id?ben, óvoda el?tt lett szobatiszta. Igaz, óvodába kerülése idején született kishúga, és akkor némi viselkedés - és figyelemzavar alakult ki nála, de mivel az új testvér érketzését helyesen kezelték a szül?k, így ez elmúlt. A kislány értelmes, gyorsan tanul,logikusan gondolkodik, szeret énekelni. Az egyedüli gond a rajzolás. Testvérem attól tart, hogy iskolában gond lesz az írással. Hogy segítsünk a picinek?
Köszönettel:
Nagy Kaszap Ditta
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-08 06:53:33)
Kedves ovonő lányom 6 éves és elkezdet menstruálni ez normális?
Bori
Válasz >>>
Kérdés: (2005-05-07 09:30:32)
Tisztelt Óvónő!
A helyzetem ismertetése. A barátnőmmel megromlott a viszonyom, ezért külön élünk (Semmilyen papír nem köt össze bennünket). Az együtt töltött 3 év alatt született egy kisfiú, aki most 19 hónapos. Alig látom, mert az édesanyja szerint megzavarom a fejlődésben. Heti egy alkalommal láthatom csütörtökön néhány órát. Többet szeretnék vele lenni. Akkor sem engedi velem hozzám, ha nem ér rá, olyankor a barátnőire vagy a szomszédjára bízza. A történethez hozzátartozik, hogy egy 23 éves szociálpedagógus végzettségű nőről van szó, ezért állandóan a gyermeklélektannal hozakodik elő. Igaz, én is tanultam pszichológiát, mert tanári diplomával rendelkezem. Előfordult többször is olyan eset, amikor nem mehettem oda(!)pedig 3 méter távolságban voltak tőlem. A kisfiam szeret velem lenni, hiszen ha meglát jönne hozzám, de nem engedik, s én se mehetek. Mit gondolhat ilyenkor? Apa nem akar odajönni, Anya nem akar odaengedni?
A kérdésem nagyon egyszerű: Valóban (jobban) sérül (mert azzal tisztában vagyok, hogy a különválás miatt sérül) a kisfiam, ha többet vagyunk együtt, mint a törvényben meghatározott idő előír?
Gábor
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-30 17:12:27)
Kedves Óvónő!
Kisfiam jelenleg 4 éves múlt márciusban. Tavaly januárban kezdte az óvodát. Nagyon szeret oda járni, imádja az óvónéniket, vannak barátai. Úgy néz ki, hogy a nyáron elköltözünk. A jelenlegi ovit csak kb. 3/4 órás sétával-buszozással lehet ezt követően elérni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a munkahelyemre újabb 1 órát kell buszoznom, így nagyon korán kellene kelni reggelente. Ennek ellenére én mégis úgy érzem, hogy a költözés amúgy is nagyon megviseli majd a fiamat, egy óvodaváltás félek, hogy nagyon komoly problémát fog okozni. Egyszerüen nem tudom eldönteni mit tegyek. 2 éve még biztosan van hátra az oviból. Szívem szerint hagynám a mostani oviban, de a reggeli és délutáni buszozás rengeteg időt elvesz. Az egész család, barátaim, környezetem, mindenki azt mondja, hogy 2 ovi is van a környéken, nézzem meg őket és írassam át a szimpatikusabba, ne hurcoljam reggel-délután órákat a buszon. Mi a tapasztalata ilyen esetben, érdemes váltanunk, nem okozok túl nagy lelki sérülést a teljesen új környezettel, a szeretett ovi elhagyásával? A fiamat kérdeztem a dologról, egyértelmüen örül az új lakásnak, végre saját szobája lesz, de az új oviról hallani sem akar.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-27 13:36:43)
Kedves Ovono. Kislanyom 26 honapos, ejszakankent teljesen szaraz, es a delutani alvaskor sem pisil be. Megy is szepen a bilire otthon is meg a bolcsiben is (ott orankent viszik oket). Az egesz folyamatot tudja, lehuzzuk, leulunk, ulun, felallunk, torolunk, felhuzzuk..... kiveve hogy semmi nem megy a bilibe! Lehet hogy meg tul fiatal ehhez? En abban remenykedem hogy ha egyszer sikerul, akkor rajon mi a titka es minden menni fog. De ezt hogy lehet megtanitani? Vagy hagyjam hogy gyakorolja aztan majdcsak lesz valami?
Koszonettel,
Muranyi Eszter
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-27 13:05:04)
Tisztelt Óvónő!
Bár a mi babánk érkezését csak a következő hónapra várjuk, én mégis már most szeretnék segítséget kérni Öntől.
A férjemmel együtt mindketten magyar anyanyelvűek vagyunk, de külföldön élünk és nem tudom, hogyan kellene helyesen elkezdeni gyermekünk nevelését. Mindegyikünk magyarul szeretne otthon továbbra is társalogni, vonatkozik ez a babával történő beszélgetésre is. Így azonban kétségeim támadnak, hogyan tud a gyermek majd kommunikálni az idegen nyelven. Nem szeretném, ha lemaradna a kortársaitól és ezáltal gondjai lennének az oviban, vagy esetleg az iskolában. Ha jól tudom, nem elég az oviban elkezdeni az idegen nyelvre hangolást.
Ön szerint elég, ha a játszótéren a többi hasonló korú gyermektől tanulja az idegen nyelvet, vagy szükséges lenne bevonni a mindennapokba esetleg egy harmadik személyt, gondolok itt egy babysitter-re, (bár ezt nem szívesen tenném), aki naponta 1-2 órát foglalkozna vele, illetve megengedett-e az, hogy a szülők, mindkét nyelven szóljanak a gyerekhez? Ezt persze csak úgy tudnám elképzelni, hogy otthon magyarul beszélgetünk, a lakáson kívül pedig az idegen nyelven. Nem okozunk ezzel zavart a fejlődésben?
Segítségét nagy örömmel vennénk, esetleg egy a témába vágó könyv címe is előbbre juttatna minket a problémánk megoldásában.
Köszönettel
Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-27 11:15:51)
Kedves Óvónő!
Kisfiam 2001.07.10-én született, kétéves korától bölcsibe járt, most kiscsoportos óvodás. Az önkormányzat által meghatározott keretszámokra hivatkozva valószínűleg nem mehet szeptemberben a középső csoportba a jelenlegi pajtásaival, hanem őt, és még 2-3 nyári születésű gyereket beolvasztják az újonnan beíratkozottakból összeállítandó kiscsoportba. A gyermekem testi fejlettsége megfelel a korosztájának (103cm, 15 kg), a szellemi képességeiről pedig annyit, hogy százig számol, nyomtatott nagybetűkkel 4-5 betűs szavakat ír önállóan, és kis segítséggel hosszú szavakat is elolvas. Le kell szögeznem, hogy mindez nem hosszas nyüstölés eredménye, mindent kíváncsiságból tanult el, kérdezett, mi válaszoltunk. ő pedig megjegyezte. Az óvónő szerint jól viselkedik, örömmel vesz részt a foglalkozásokon. Itthon persze elengedi magát, rendkívül sokat mozog, szalad, beszél, és eléggé szófogadatlan. A lényeg az, hogy nem is az iskolaérettségét akarom bizonyítani, hanem félek, hogy a kiscsoportos közeg (sírós "új gyerekek", kevesebb foglalkoztatás, a megszokott pajtások elvesztése), károsan fog hatni rá. Kérem, adjon tanácsot, hol fellebezhetem meg a döntést, vagy törődjek bele a bürokratikus létszámelosztásba, mert hatévesen úgysem mehet majd iskolába, és inkább a kiscsoportot járja kétszer???
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-26 14:24:44)
Kedves Óvónő!
Kisfiam kiscsoportos óvódás. Nagyon szeret oviba járni, de sajnos, elég sokat beteg. Ilyenkor itthon van velem, mivel én a kistestvérével amúgyis itthon vagyok.
Problémám az, hogy amikor jobban van már, nem lázas, de még közösségbe nem mehet, gyakorlatilag "kezelhetetlenné" válik. Nem hajlandó együttműködni semmiben otthon, dacos, a testvérét is sokat bántja. Gondolom, hogy hiányzik neki az ovi, és a csalódását, hogy nem mehet a barátai közé, rám vetíti ki. Folyamatosan ellenkezik, nem fogad szót, tombol.
Azokon a reggeleken amikor oviba megy teljesen más, kedves, együttműködő, készséges.
Nem tudom, hogyan tudnám mindkettőnk számára könnyebbé tenné ezeket a napokat, tekintev, hogy teljesen elutasító velem szemben ilyenkor. Tudom, hogy unja magát. Hiába ülök mellé játszani, nem köti le a figyelmét.
Tanácsát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-26 09:39:28)
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam ősszel volt 4 éves. A problémám az, hogy nagyon szereti az édességet, és míg régebben elfogadta, hogy akkor ehet édességet, ha én adok neki, ma már ez nem így van.
Nem szoktunk mindennap boltba menni, így ha bevásárolunk akkor pl. túró rudiból többet veszek egyszerre. Most már ott tartunk, hogy simán odamegy a hűtőhöz és - ha nem dugom el előle - addig eszi, ameddig van belőle. Ha tudja, hogy ebéd után van vmilyen desszert, akkor két kanál után abbahagyja az evést és utána pedig követeli a desszertet. Persze, fél óra múlva meg sír, hogy éhes. (Ilyenkor lehet, hogy nem kellene neki adni ismét enni?)
Volt olyan is, hogy vettem neki és a testvérének valami finomságot tízóraira. Ő gyorsan eltüntette a sajátját, ezután pedig kivette a kicsi kezéből a másikat és azt is megette.
Amúgy szívesen megeszik mindent, nem rossz evő, de ezt a falánkságot nem tudom, hogyan tudnám megfékezni. Ha kapott pl. rokonoktól Kinder tojást, megbeszéltük, hogy kibontjuk, de csak a játékot kapja meg belőle, utána megkereste hol van a csoki és "véletlenül" megette.
Nem tudom, mi a megoldás, egyáltalán ne vegyek semmilyen nyalánkságot? Csak az a baj, hogy ezzel a testvérét is büntetem.
A másik az, hogy ha boltba megyünk, hiába beszéljük meg előre, hogy hogy kell viselkedni a boltban, rendszeresen jelenetet rendez különböző okok miatt. Legtöbbször kitalál mindenfélét, hogy mit vegyek neki, általában ez a kiindulási pont.
Kérem, adjon nekem tanácsot, hogyan tudnék változtatni ezen a helyzeten. Köszönöm: Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2005-04-22 09:18:56)
Kedves Óvónő!
Szeretném megkérdezni, hogy iskolába íratás előtt/után az óvoda adhat-e ki olyan szakvéleményt az iskolás korú gyermekről a választott iskolának, melyet előzetesen a szülővel nem egyeztet? Köszönöm válaszát! Gabriella
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
