 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2005-02-25 00:43:07)
Kedves Ovoneni,
Van egy 20 honapos kisfiam. A lefektetes mindig is gond volt. Amig szopizott addig minden egyszeru volt. Velunk egy szobaban alszik s mindegy, hogy a delutani vagy esti alvasrol van szo, mindig ott kell vele lenni mig elalszik. En probaltam olyat, hogy meseltem neki, enekeltem, konyvet neztunk, s mondtam, hogy most mesz aludni szepen, de amint kimentem a haloszobabol rogton elkezdett sirni. A ferjem nem turi ha sir s o bement hozza. Majd delutan probaltam ugyanezt, amikor nem volt otthon a ferjem. Sokaig sirt a gyerek, majd talalt valamit amivel eljatszott, de el nem aludt. O maga mutatja, hogy faradt, aludni szeretne, de egyedul nem megy neki. Hulla faradt, de csak sir amig nem megyek vele. Sajnos sokszor elofordul, hogy faradtan nez ki, bemegyunk a haloba es o szinte felelenkul, ugral, jatszik, nevetgel. Egy ideig varok, s kerdezem tole, hogy akkor nem akar aludni. Kimegyek, visszahuz a haloba, s az egesz kezdodik ujra. Sokszor erelyesen raszolok, mert nem tartom jonak ezt a jatekot es szep szoval nem megyek semmire. Majdnem mindennap kint vagyunk a jatszoteren. Sokszor ketszer is naponta. Egy aktiv kisfiurol van szo, aki szeret futni, maszni s ez megadatik neki naponta. Napi fel ora az amikor kepes egyedul jatszani. Olyat nem ert meg, hogy neha valamit meg kell neznem gyorsan a szamitogepen, vagy a konyhaban van dolgom. Mindig megfogja a kezem, vagy huzza a puloveremet, hogy menjek vele jatszani. Az ejszakat atalussza, ott nincs gond. Kulonben aranyos, eletvidam, sok szeretettel halmozzuk ot el. Azt is megprobaltam, hogy nem kesztetem a delutani alvasra, de akkor pedig d.u. 5 korul mar annyira nyugos volt, hogy nem lehetett vele birni, s nem sokara agyba dolt, s este 10-11-kor felebredt mint aki kialudta magat.
A kocsiban neha elalszik, ha uton vagyunk, de emiatt nem akarok vele kocsikazni, hogy ott aludjon el.
Ha esetleg tudna valamit tanacsolni nagyon megkoszonnem.
Sok hasznos tanacsot olvastam valaszaiban. Udvozlettel Zsuzsa
Válasz >>>
Kérdés: (2005-02-24 21:19:17)
Kedves Óvonõ!
A kisfiam júniusban lesz 3 éves. Az egyik problémám, hogy nem tudom mikor kezdje az ovit, júniusban vagy szeptemberben. Az óvodában azt ajánlották, hogy szeptemberben indul az õ csoportja, júniustól a jelenlegi kiscsoportba járna egy-két hónapig.
De nekem vissza kell mennem dolgozni, és nem lesz annyi szabadságom, ami szeptemberig kitartana, és akkor még hol van a beszoktatás?
A másik problémám, hogy nehezen tudunk elszakadni egymástól, 3 éves mindig együtt vagyunk, mivel sajnos nincs nagyszülõi segítségem. Voltunk már több alkalommal 1-2 órára a leendõ oviba, nagyon tetszett a kisfiamnak, de egy percre se mozdult el mellõlem. Minden nap mondja, hogy akkor megy oviba, ha én is ottmaradok.Próbáltam 2 évesen bölcsibe vinni a kisfiamat 4 órára, hogy kicsit a gyerekek között legyen, nagyon tetszett neki az elsõ pár nap, de mikor próbálták ott tartani ki kellett tépni a kezembõl, és végig sírt. Nekem megszakadt a szívem, és nem mentünk bölcsibe.Ma már tudom, hogy nem volt következetes döntés, mert most még nehezebb az ovi gondolatával megbarátkoztatni.
Én nagyon érzékeny anyuka vagyok, és már elõre félek, ha véletlenül sír a kisfiam az elsõ hetekben, hogyan fogom kibírni.
Várom segítõ tanácsát, köszönettel:
Renáta
Válasz >>>
Kérdés: (2005-02-18 13:38:34)
Fiam 6 éves, szeptemberben kezdi az iskolát.Értelmi szintjével nincsenek gondok, inkább túl érett és komoly a korához képest (nevelési tanácsadó is látta). A gyerek sokat szorong (részt is vett emiatt szorongás oldó csoportban, és azóta körmét sem rágja,elõtte 3 évig rágta)., maximalista, bele se akar kezdeni valamibe ha úgy érzi kudarc érheti (pl: szinezés, vágás csak mert nem lesz "tökéletes", és amilyennek elképzelte), ebbõl kifolyólag nehezen lehet “fejleszteni” képességeit mivel bele sem akar kezdeni. Amit szeret azt viszont folyamatosan gyakorolja, használja, pl: összead, kivon, (kétszámjegyüeket is) és magától jött rá, hogyan. Egyszer magyaráztam neki el 4 évesen mikor kérdezte , hogy a 2 meg 1 hogyan lesz három, azóta számol. Képességei emiatt bizonyos területeken nem megfelelõek: finommozgások, nagymozgások, valamint nagyon figyelmetlen. Sokat játszunk vele, az ön könyvébõl “Játékos Suliváró” is elkezdtük azokat a játékokat amik a figyelmet fejlesztik, de nekünk szülöknek az az érzésünk, hogy nem annyira a figyelmével van gond mint az akaratával. Mert ha figyelmes akar lenni akor az, pl. olyan útvonalakat, helyszineket képes megjegyezni és felidézni amiket egyszer látott, de sajnos képességeit csak akkor hajlandó használni ha úgy érzi muszály (pl: tényleg el hitetjük vele, hogy eltévedtünk és kérjük segitsen visszatalálni, mert ha egy kicsit is játékosan kérjük, vagy érzi ismerjük az utat akkor nem segítene és azt mondaná, hogy õ semmire nem emlékszik).
Másik fontos probléma, hogy folyamatosan a konfliktus helyzeteket keresi, otthon is és az ovodában is (de csak a felnõtekkel, a gyerekekkel nem), és egyre messzebb próbál elmenni, emiatt naponta most már többször hiszti és sírás a vége. Eddig a fiammal úgy bántam mint egy 6-8 évessel de egyre inkább az az érzésem egy kamasz áll szemben és emiatt nem sikerül vele megfelelõ kapcsolatot teremteni, hiszen kisgyerekként kezelem.
Fiam volt márt feljesztõ pedagógusnál, nevelési tanácsadónál, mindenki egyetért, hogy értelmi szintje jóval meghaladja a korát de érzelmileg még egy gyerek, az ovónõk sem tudják már “kezelni”, mert manipulálja õket (az ovónõk használták ezt a kifejezést), az ovodában a fiam minden szituációban higgadt marad és ravaszul mosolyog, jelezve hogy tudja, hogy a szembe lévõ felnött már teljesen tanácstalan. Otthon ellenkezõleg, nem higgadt, inkább hisztizik, kiabál, ami eredménytelen, mivel nem engedek a módszereinek, igy a napjaink folyamatos hisztik.
Tudna-e ajánlani valmilyen könyvet, ahol konkrét, praktikus tanácsok vannak, hogyan kezeljem ezeket a hisztiket és hogyan lehessen motiválni a fiam. Az általános mindenhól ismertetett tanácsok mind kudarcba fulladtak (következetesség, fegyelem, jutalmazás, …). Több könyvet is olvastam, mind ugyanazt tartalmazta. Valami “mást” keresek, ogy minél hamarabb segíthessek fiamon, mert az idõ múlik, az iskola egyre közelebb van és az ovónõk semmi jóval nem bíztattnak. Azért önhöz fordulok, mert a könyve is annyira más a megszokott “feladat” füzetektõl. Segitségét, tanácsait elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-02-15 13:31:16)
Tisztelt Kati!
Szeretném kikérni a véleményét, hogy a lányomat küldjem-e szeptemberben iskolába. Ezidáig kétségem nem volt a felõl hogy lányom megy-e iskolába, vagy sem. Nekem egyértelmûnek tûnt, hogy megy. 1999. januárjában született, és én azt gondolom, hogy bõven idõn belül van. Tegnap azonban az óvónõ megkérdezte, hogy mit szeretnék. Csodálkoztam, hogy miért kérdi, de ezzel el is bizonytalanított. A beszélgetésünk alatt végig csak dícsérni tudta a lányomat, hogy nincs vele semmi gond, a többiekhez képest nincs lemaradva semmiben sem. Azonban tudni kell, hogy a többiek (kivéve két kisgyereket), mind mehettek volna tavaly iskolába, csak vissza lettek tartva. Most már azóta folyamatosan ott motoszkál bennem, hogy lehet hogy az én lányom fog csak kullogni mindig a "nagyok" után? Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2005-02-13 13:30:39)
Kedves Óvónõ!
Szeretném kisfiamat a számára legmegfelelõbb óvodába beiratni. Léteznek nyilt napok az óvodákban is,ahol meg lehet ismerkedni a környezettel és a leendõ óvónénikkel?
Köszönettel:Georgina
Válasz >>>
Kérdés: (2005-02-08 13:00:02)
Kedves Óvónõ!
Kislányom szeptemben közepén lesz 3 éves.Kíváncsi lennék az Ön véleményére, hogy beirassuk-e már óvodába, vagy majd késõbb, ugyanis az illetékes óvoda nem szívesen látná õt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bár 2 éves kora óta éjszakára is, 22 hónapos kora óta nappalra szobatiszta, de a beszéde nem a korának megfelelõ. Kevest beszél, akkor is max. 2-3 szavas mondatokban. Gyógypedagógus szerint kicsit megkésett, de határozottan fejlõdik, nincs vele gond. Kicsit én is félek, hogy emiatt hogyn fog boldogulni az oviban.
Másik ok, amiért nem szívesen vennék fel az, hogy ápriils végén születik meg a kistestvére. Mondták, hogy úgyis itthon leszek vele, akkor miért járjon a kislány oviba. De én az óvodai élet, közösség miatt szeretném. Természetesen ebéd után hoznám el, mert itt így szokás, hogy akinél az anyuka otthon van másik gyerekkel, ebéd után kötelezõ eljönnie.
Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Kérdés: (2005-02-02 08:16:17)
Kedves Óvónõ,
sok hasznos tanácsot olvastam már az oldalán. Az én kérdésem talán kisebb fajsúlyú, mint az itt megjelentek többsége, de mivel csemetémet egy ideje nagyon foglalkoztatja, megkérdezem az Ön véleményét is. "Az óvónénik miért nem mosnak fogat ebéd után?" szól a kérdés, immáron hetek óta. Mert közösen étkeznek, elõtte közösen mosnak kezet, közösen mennek ki az udvarra ... Javasoltam a gyerkõcnek, érdeklõdje meg az óvónénitõl, meg azt is mondtam, biztosan ebéd után kimegy és fogat mos, de "Nem! Ebéd után ott van velünk!" ... Hogyan tudnám a fejében ezt a kérdést elrendezni?
Üdvözlettel,
Cseresznye anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2005-01-27 23:19:33)
Kedves Óvónõ!
Egy ismerõsöm kislánya 2. osztályos, és még mindig szopja az ujját. Az nélkül nem tud elaludni, és ha ideges, mérges, duzzog vagy bántja valami, akkor is bekapja a hüvelykujját.
Ez ebben a korban szerintem már nem normális dolog. Vagy mégis?
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kérdés: (2005-01-27 15:34:52)
Kedves Óvó néni!
Mit lehet tenni ha a két megszokott óvónéni közül az egyik gyakran beteg. Ha õ a soros délelõtt, a kisfiam már reggel nyûgös, nem akar menni. Az oviban az elsõ dolga belesni az ajtón, hogy ott van-e a Valika néni. Ha helyettesítik a másik csoportból rossz kedvû, kezelhetetlen. A másik óvónénijét is nagyon szereti, de szegény nem lehet állandóan az oviban! Meddig lehet tûrni, hogy egy óvónéni ennyit hiányzik? Mit tehetünk mi szülõk?
Köszönettel: Bevi
Válasz >>>
Kérdés: (2005-01-25 13:05:57)
Tisztelt Óvónõ!
Szeretném a segítségét kérni egy nehéz döntés meghozatalához: Kisfiam most fog iskolába menni, ahol kétféle osztálytípusból lehet választani: vagy iskolaotthonos, ahol délutánig a saját osztályukban vannak és a kapott feladatokat együtt oldják meg, de a tankönyveket nem hozzák haza, vagy napközis, ahol vegyes korosztályú gyerekek vannak délutánonként összezárva, önállóan kell tanulniuk, de a tankönyveket hazahozhatják.
Nem tudom, melyik megoldás a jobb, mert az egyik önálló tanulásra nevelõ, de talán nem annyira ellenõrzött, a másik kötöttebb, de én nem tudom annyira ellenõrzini.
Ön mit javasol?
Üdvözlettel:
Kõmûves Éva
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
