 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-10-26 11:03:28)
Tisztelt Óvónõ!
Szeretnénk elutazni külföldre a fiam (6,5 éves) nélkül. A nagymamája - aki heti egyszeri rendszerességgel el is hozza az óvodából vigyázna rá 10 napig. Õ erre az idõszakra ide költözne hozzánk és a megszokott programokat megtartva lenne a fiammal. (óvoda, karate stb.)
Ön szerint sérül e a gyerek, ha ennyi idõre elmegyünk?
Válaszát elõre is köszönöm!
Angéla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-21 09:42:00)
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 25 hónapos. Napközben ha pelenka van rajta, elõfordul, hogy egész nap szinte száraz marad... étkezések után ráülünk a bilire és ekkor pisil, kakil. Éjjel is többször maradt már száraz. Magától nem szól. Megpróbáltuk többször is, hogy bugyit adunk rá, de ilyenkor teljesen össze-vissza jön a pisi. Mit tegyünk,hogy ez a tisztaság bugyival is menjen?
Köszönettel, Sz. Anna
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-20 07:29:02)
Kislányom 4 éves lesz novemberben, második éve jár oviba. Tavaly egyáltalán nem volt hajlandó részt venni az ovis ünnepi mûsorokban (karácsony, anyák napja, évzáró), sema próbákra nem állt be soha, se az igazi, szülõk elõtti elõadásba. Nem erõltettük, se én se az óvónõk, bár saját önzõ magamnak nyilván jól esett volna õt is ott látni a többiekkel énekelni, szavalni. Anyák napja után sokat beszélgettünk errõl, akkor azt mondta, jövõre majd õ is beáll a gyerekek közé. Most azonban megint kezdi mondogatni, hogy nem akar részt venni ilyesmiben, például nem akar lefényképezkeni a csoporttal. (hamarosan fényképész megy az óvodába)
Mit tegyek,továbbra se erõltessem az ilyesmit, vagy azért próbáljam mostmár rávenni, hogy részt vegyen a közös óvodai dolgokban? (Bár a fényképeszkedést úgy tûnik megússzuk egy betegséggel, már elõreizgulok a télapó meg a karácsonyi ünnepség miatt.)
Amúgy elég nehezen szokott be az oviba, de azért ebben az évben már egészen kibékült vele. Az óvónénik szerint általában egyedül, de azért sokszor játszik együtt másokkal is. Köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-13 22:46:53)
Kedves Óvónõ!
4 éves kisfiamat idén szerettem volna beszoktatni az óvodába, mivel tavaly kistestvére született, és nem akartuk "kitenni a szûrét" otthonról, azon kívül élvezzük is az együttlétet. Idén sem elsõsorban a foglalkozások, hanem a gyerektársaság, önfeledt játék iránti igénye miatt gondoltuk, hogy járjon oviba.
Kisfiam szereti a gyerekeket, mindig repes örömében, ha az unokatestvéreivel játszhat, más gyerekekkel is barátságos, és egyre többet mókázik a kistestvérével is.
A beszoktatás viszont sajnos nem jól sikerült, úgy érzem, az óvónõ hibás tanácsa, és persze az én befolyásolhatóságom miatt. A következõ történt. Miután vagy egy órát vele töltöttem az oviban, már a második napon simán ott hagyhattam azzal, hogy megnézem,mit csinál a kishúga, és hamarosan jövök vissza. Így is tettem; jól érezte magát, és másnap is szívesen ment. Ekkor viszont számomra érthetetlen módon az óvónõ olyannyira fel akarta gyorsítani a beszoktatást, hogy kitessékelt az oviból, miután a fiam elõre ment a csoportszobába, úgy tudva, hogy én majd megyek utána. Mondtam neki, hogy be szeretnék menni legalább elköszönni a kisfiamtól, de õ erõsködött, hogy így sokkal jobb lesz, simábban megy a dolog. Tele rossz érzéssel és kételyekkel el is mentem: vagyis búcsú nélkül otthagytam a fiamat, becsaptam õt. Én azt gondolom,hogy inkább hulljon egy-két könnycsepp egy tisztességes elbúcsúzás után, mint hogy így becsapjunk egy kisgyereket. Remélem nem csalódott túl nagyot bennem!
A nyakamba ugrott mikor mentem érte, az óvónõ szerint jól érezte magát (?), bár egyszer az udvaron bebújt a mászóka alá, ott szomorkodott, és mondta, hogy anyát várja. Azóta pedig nem hajlandó oviba menni, nehezen, vagy nem enged el sehova, pedig az eset elõtt gyakran vigyáztak rá a nagyszülõk, a nagynénje is. Most olyanokat mond, hogy "anya én mindig itthon és veled akarok lenni, vagy veled menni". Én pedig szeretném ha vidáman játszana a gyerekekkel az oviban, csak fél napot. A történtek után viszont annyira megingott a bizalmam az illetõ óvónõben, hogy nem is akarnám rábízni a fiamat. Ezen kívül õ valóban tiltakozik is az ovi ellen.
Városnak minõsített, de falu jellegû településen élünk, nincs másik óvoda. Én úgy szeretném olyan helyre vinni, ahol meleg, szeretet-teljes a légkör, és okosan foglalkoznak vele. A közeli városba utazást viszont nyûgösnek gondolom, és akkor helybéli barátai nem lennének.
Mi a véleménye, elég lenne-e a gyerektársaság iránti igényét máshogy kielégíteni (gyerekeket rendszeresen meghívni játszani) és hagyni az ovit; vagy a foglalkozások és a közösségben való mozgás, viselkedés, érvényesülési képesség elsajátítása érdekében fontos maga az ovi? Én úgy gondolom,hogy az iskola elõtt mindenképpen fontos egy picit barátkozni mindezekkel, és a szereplési helyzetekkel is, de õszintén szólva, az az érzésem, hogy érzelmileg és etikailag sem megfelelõen fogadtak ott bennünket. Viszont így valószinûleg egyre nehezebb lesz majd a beilleszkedés.
Kérem, segítsen a döntésben a tanácsával: menjen-e ebbe az oviba (most már három hete nem volt), ha igen, hogyan küzdjük le az ellenérzését/ünket; vagy pedig oldjam meg a mesét, éneket, verset,rajzolást, stb. itthon (mint eddig), kiegészítve heti 1-2 házon-kívüli foglakozással (játéktár, tücsökzene) és a gyerekek utáni vágyát játszópajtások "becserkészésével"?
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Kati
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-09 14:06:48)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 2 hónapja múlt 4 éves. Tudom, hogy elég furcsán hangzik, de olyan érzésem van, hogy direkt bosszant. Leírok egy konkrét esetet. Tegnap pl. joghurtot evett és utána kidobta a dobozt a szemétbe, a kanalat pedig elmosta. Nagyon megörültem neki, és meg is dicsértem érte. Ezt követõen fél óra múlva miután megevett még egy joghurtot, fogta a dobozt és kanállal együtt dobta ki a szemétbe. Ha kérek tõle valamit, nem hajlandó megcsinálni. Ha rajzol valamit, mmegdicsérem, hogy szép rajz, akkor õ eldobja, hogy "nem, ez nem szép". Olyan, mintha direkt az ellenkezõjét csinálná annak, amit mondok neki, vagy kérek tõle.
Tegnap este megbeszéltük, hogy fürdeni kell mennie, bele is egyezett, utána pedig, mikor kész volt a vize, közölte, hogy nem megy. Ebbõl persze veszekedés lett, és utána pedig sírás. Ez egyébként napirenden van nálunk. Egy másik eset: kérdezte, hogy jövök-e játszani vele. Nem azt válaszoltam, hogy nem, hanem csak annyit mondtam, hogy azonnal elindítom a mosógépet és jövök. Válaszul odajött és belémrúgott egy nagyot. Mondtam neki, hogy azért met így viselkedett most már nem fogok játszani vele, erre torkaszaladtából ordítani kezdett velem: "Azonnal kérjél bocsánatot!" Bárhol vagyunk: utcán, boltban, mindegy hol, ha számára nem tetszõ dolog történik, akkor ezt szokta bevetni, üvölteni kezd, hogy: "Vigasztaljál meg, kérjél bocsánatot tõlem!" Próbáltam nem venni tudomást errõl, de nem hagyja abba az üvöltést addig, amíg oda nem bújhat hozzám. Ha kell 10 percig ordít. Elég érdekesnek tartom, hogy õ bánt engem, és ezek után nekem kellene bocsánatot kérnem tõle, illetve vigasztalni õt.
Gondolom, hogy ez amolyan erõpróba lehet nála, hogy meddig mehet el. Elvárja, hogy ha kér valamit, azonnal ugorjak, de fordított esetben erre nem hajlandó. Pl. leejtettem valamit fõzés közben, õ szólt, hogy leesett, én pedig kértem, vegye fel. "Te ejtetted le." - mondta.
Pedig foglalkozom vele, sokat játszunk, beszélgetünk, de valahogy akkor tûnik elégedettnek, ha kihoz a sodromból. Persze, mindig megtalálja a módját, addig "próbálkozik". Csak azt nem tudom, miért csinálja. Úgy érzem, hogy elég szeretetet és törõdést kap, nem tudom, mi szükség erre.
Köszönöm válaszát: Mariann
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-06 13:52:29)
Kedves Ovónõ!
A kisfiam 2 éves 3 hónapos, aug. óta bölcsis (amit nagyon szeret). A bölcsibe gyakran a wc-be és vagy a bilibe pisil, ugyan nem õ magától szól de ha ráültetik gyakran sikerül. Otthon szinte csak elvétve hajlandó produkálni bármit . A kakit le is tagadja. Magától soha nem szól ha pisis vagy kakis a pelus, egyáltalán nem zavarja. Jól beszél és értelmes kisfiú.Tavasszal oviba írathatnám, de mivel a szobatisztasággal sehogysem állunk, így nincs sok esélyem. Éjszaka egyáltalán nem tartja a vizeletet mindig pisis a pelus. Igaz a cumisüvegrõl éjszakára nem tud lemondani, ott van az ágya végében, ha felébred iszik vizet és alszik tovább. Van amikor otthon a wc üldögél fél órát is és csak azt mondja " nem jön a pisi". Mi tegyek, hogy szóljon, és egyáltalán mi a teendõm????
Várom válaszát a vellas@bkik.hu e-mail vímre.
Köszönettel: Gabi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-05 21:05:19)
Kedves Óvónõ!
Végigolvastam a szobatisztasággal kapcsolatos kérdéseket és válaszokat, de még nem találtam megnyugtató választ a problémánkra. Kisfiam szeptember 21-én töltötte be 3. évét, szeptember eleje óta óvodás. Nappal már kb. 22 hónapos kora óta szobatiszta. Ellég sokáig képes tartani is a vizeletét. Elõfordult pl egy nagyáruház közepén közölte, hogy pisilni kell és jó idõbe telt, amíg eljutottunk a WC-ig, de nem ment be a pisi. Ezen a téren tehát nincs gond, az óvodában is pisil ,kakil, ahogy szükségletei megkívánják. Alváskor viszont gond van. Igazából még soha nem volt száraz a pelus reggelre óvodakezdés elõtt sem éjjel, de a délutáni alváshoz már nyáron levettem a pelust az óvodakezdés miatt, többé-kevésbé száraz szokott maradni, kivéve, ha nagyon sokat aludt, akkor bepisilt pelus nélkül is. Éjszakára csk 2 hete hagytuk el a pelenkát, mert azt észleltem, hogy gyakran már ébredés után pisil bele vagy közvetlen elalvás elõtt. Elég sokat ivott alvás elõtt, ezt már lecsökkentettük, meg is értette, egyébként egy okos, értelmes, nyugodt kisgyerekrõl van szó, akirõl eddig azt gondoltam, hogy kiegyensúlyozott teremtés. Amióta elhagytuk a pelust (kb 1,5hete) 2 száraz éjszakánk volt, de úgy hogy éjjel megpisiltettem akár 2-szer is. Volt olyan, hogy kétszer is bepisilt, és úgy tûnik fel sem ébred rá. Édesanyám szerint ez a mai eldobható up&go pelenkáktól van, mert annyira beszívják a nedvességet, hogy nem zavarja a gyereket. Na, de az sem nagyon zavarta, hogy a ruhája, mindene csupa pisi lett. Egyszer már elõfordult, hogy felébredt, amikor kezdett csurogni, így a fele az ágyra, másik fele a bilibe ment. Most már napok óta az oviból is hozom haza a pisis csomagot. Eddig nem tûnt szorongónak. Hogyan tovább? megunhatják az óvónénik az ebéd utáni bepisilést és kérhetik, hogy ne aludjon a fiam az oviban? Meddig tarthat, ha esetleg az óvodai beszokástól van, bár hangsúlyozom, száraz pelenkát még reggel nem találtam nála, ugyanakkor ébren semmi probléma nincs vele már több, mint 1 éve,még játék közbeni balesetek sem igazán fordulnak vel elõ.
Válaszát elõre is köszönöm: H. Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-04 13:24:24)
Kedves Óvónõ!
Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnám 4 éves kisfiamat leszoktatni a lövöldözõs, kardozós, öldöklõs játékokról? Hiába próbálom elterelni a figyelmét, vagy mást játszani vele, mindig ugyanoda lyukadunk ki. Ha elmegyünk sétálni, vagy kirándulni, akkor botokat szed össze és azzal játszik ilyen játékokat. A kockából is pisztolyt épít, ha rajzolunk, akkor is ilyen témájú rajzokat készít és a mesekönyvben is csak a lovagos, párbajos mesék érdeklik. Az óvodában a többiekkel is folyton "titkos fegyverest" játszanak, meg sárkányosat, rendõröset...stb. Nem tudom, hogy normális-e ez ebben az életkorban, de szeretném kicsit más irányba terelni az érdeklõdését, csak nem tudom, hogyan tegyem. Segítségét elõre is köszönöm: Noémi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-02 17:16:45)
Kedves Óvónéni!
A kisfiam julius végén múlt 2-éves és még alig akar beszélni még mindig csak õ-õz ez mennyire probléma. Már egy kicsit kezdek aggodni,hogy valami bajvan vele de amúgy meg mindent megért igaz van még rajta kivül 2 nagyobb gyerekek is. A szobatisztasággal nincs probléma.
Válaszát elõreis köszönöm Marika.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-10-01 20:16:53)
Kedves Óvónõ!
Nagyfiam 4 éves, a pici lányom pedig 8 hónapos. Mindig is éreztem féltékenységet a nagyobb testvér részérõl, de eleinte kezelhetõ volt ez a dolog. Mikor Hugi megszületett, viszonylag enyhe formában nyilvánult meg. Gondolok itt arra, hogy, mikor pl. fürdetés volt, hiába próbáltam bevonni, olyankor tombolni kezdett, fel-alá rohangált a szobában. Ha valaki meg akarta nézni a picit, felhúzta a babakocsi "ernyõjét", hogy senki nem nézheti meg az õ hugikáját. Aztán ezek a dolgok valamelyest enyhültek. Próbáltunk vele sokat foglalkozni, rajzolni, festeni, meséltünk sokat. Késõbb már csak abban nyilvánult meg a féltékenység, hogy pl. ha a picit felvettük, akkor Õ is egybõl az ölünkbe akart ülni. Soha nem bántotta a húgát. Ott mertem vele hagyni bármikor.
Most viszont olyan méreteket öltött a féltékenysége, hogy nem tudom kezelni. Folyamatosan olyan játékokat játszik, aminek az a lényege, hogy Õ most "Hugitaposó óriást" épít, csapdát épít a picinek, és karjánál fogva akarja belevonszolni, üti a pici fejét a játékkalapáccsal és még sorolhatnám. Szinte mindegyik játékában benne van, hogy elpusztítjuk a hugit. Ezen kívül vannak apró kis "gonoszkodó" dolgai pl. a pici mászik, õ odamegy és kihúzza a kezét, vagy megfogja a ruháját, hogy ne tudjon menni. Mikor feláll a kicsi, olyankor leül mögé, és az ölébe ülteti, és lefogja. Hiába kértem, hogy ne tegye, mert nem bírja megtartani, és múltkor is nekiesett a szekrény élének. Gyakorlatilag nem merem két percre sem egyedül hagyni õket, mert féltem a kislány testi épségét. Ha egy pillanatra kimegyek a szobából, biztos, hogy meghallom a sírást, erre kisfiam kirohan: "Nem bántottam Lilikét!" Ilyenkor nem szólok neki, mert nem tudom cáfolni a dolgot, elvileg megszavazom neki a bizalmat, pedig tudom, hogy bántotta és azért sír. De soha nem kérdõjeleztem meg azt, amit állított.
Mai eset például az volt, hogy a picike elvett egy újságot. Természetesen enni kezdte, én elvettem tõle, erre kisfiam visszaadta neki. Hiába kértem, hogy ne adja oda a kicsinek, 3x adta neki vissza, egészen addig, míg el nem vettem tõlük végleg. Kockákból pisztolyt épített és a húgát lövöldözte vele. Próbáltam úgy tenni, mintha nem venném észre, nem szóltam. Figyeltem, hogy mit csinál. Elõször csak "lõtt rá", de miután látta, hogy nem reagálok, egészen belenyomta a kockát Hugi hátába, addig, amíg sírni nem kezdett. Ekkor már kénytelen voltam közbeavatkozni. Hiába foglalkozom folyton vele, hiába büntettem meg, hiába próbáltam elmondani, hogy mennyire szeretem, egyszerûen olyan, mintha a falnak beszélnék. Ha rászólok nem is reagál. Iszonyatosan hisztizik, pedig eddig nem volt ilyen. Folyton dacol, egyáltalán nem fogad szót. Este elküldtem fürdeni, nagy nehezen rávettem, beszaladt a fürdõszobába és ruhástul feküdt be a kádba. A türelmem egyre kevesebb, aminek folyton kiabálás a vége. Ettõl persze, még dacosabb a gyerek, és nincs kilépés ebbõl az ördögi körbõl. Az én idegeim már cafatokban lógnak, a nagyfiam hisztis és veri a kicsit, aki persze üvölt... és így telik a napunk. Nem akarja, hogy meséljek neki, már az esti mesét sem akarja, anélkül fekszik le. Pedig - komolyan mondom, és nem magyarázkodásképpen - sokkal többet foglalkoztunk vele mindenféle tekintetben. Emiatt is lelkiismeretfurdalásom van, mert kislányommal csak töredékét tudok foglalkozni, õ csak felnõ a nagy árnyékában, de nagyfiamnak ez is kevés. Mitévõ legyek?
Elnézést kérek a terjedelmes levélért, elõre is köszönöm válaszát: Tünde
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
