 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-09-18 14:51:35)
Kedves Óvónéni!
Hamarosan elköltözünk jelenlegi lakóhelyünkrõl, ami gyermekeink számára óvódaváltást jelentene. Most felmerült egy olyan lehetõség, hogy esetleg maradhatnának a jelenlegi már megszokott és nagyon szeretett óvodában, de ez minden nap plusz fél óra-óra utazást jelentene, járatsûrûségtõl függõen. Nagy a dilemma azért is, mert kislányom nagycsoportos, és jövõ év õszén kezdené az iskolát, ami itt sokkal jobban felszerelt, többféle választási lehetõséget kínál a gyerek képességeitõl függõen, mint az új lakhelyen levõ ált. iskola. Ugyanakkor kisfiam is, aki kiscsoportos, már megélt néhány intézményváltást (bölcsöde-családi napközi) és nem szívesen tenném ki egy újabb ilyen helyzetnek. Ide hamar és remekül beilleszkedett és nagyon jól érzi magát, szereti a társait és óvónõit és azok is Õt. Mikor döntünk jól, ha hagyjuk a gyerekeket a jelenlegi óvodában vállalva a plusz utazást, vagy ha átíratjuk õket az új közeli óvodába, kiszakítva õket a szeretett közösségbõl?
Segítõ válaszát várva
Anna
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-18 12:04:13)
Kedves Ovónõ!
Kislányom három és fél éves elmúlt,de nem vették föl a lakóhelyünkön az oviba, mert itthon vagyok egy két éves kislánnyal is. Csináltunk szülõi összefogással,egy itteni templomban egy ovodát, amit társadalmi munkában két gyes-en lévõ ovonõ elvállalt, heti 2 alkalom, délelõtt. Elképzelhetõ, hogy heti 3 is összejöhet. Idõközben kaptam egy levelet, hogy indított az Önkormányzat egy csoportot a számunkra október 1.-tõl, de ezt csak busszal tudom megközelíteni,kb háromnegyed óra bejárás lenne.A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint,elég-e a gyereknek ez a pár óra,kis létszámú csoportban,vagy egy olyan "igazi" ovodába vigyem?
Köszönöm a lehetõséget:
Gyöngyvér
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-17 13:02:18)
Kedves Óvonõ!
Beszoktatási problémám akadt.Kisfiam most töltötte be a 3-dik életévét.Szeptemberben elkezdte az ovit.Az elsõ héten nem volt semmi gond.Csak az egyik óvonõ panaszkodott hogy ,ahogy befejezte az evést azonnal felkell ,míg a többiek még ülnek.Ezért már a lába közé kellett fognia hogy,ne menjen el.Itthon az volt a szokás hogyha befejezte az ebédet elment kezet mosni és lefeküdt.A 2-dik héten az óvodában kedden már délután már sírt,szerdán pedig egésznap sírt.Hétfõn a karján lila foltot vettem észre ami most már kékzöld lett.Az ujjak helye látszik ahogy jól megszorították a kezét.Csütörtökön már elkezdte a sírást reggel az oviban.Ezért inkább azt mondtam hogy,hazahozom.A vezetõóvonõ is épp ott volt aki azt mondta hogy,ne vigyem haza de én azért hazahoztam.Tudom hogy,nem jól tettem de nem tudtam volna otthagyni.A dadus kijött az öltözõbe hogy rábeszélje a fiamat hogy,menjen vissza .Ezalatt az-az óvonõ aki panaszkodott a fiamra ki se jött és inkább a dadust is behívta terembe.Azóta a fiam ha az óvoda szóba kerül elkezd sírni és mindjárt azt mondja nem ebédelni.Mit csináljak most?Csüt. -pénteken itthon maradt,de jövõ héten már mennie kellenne.Mondjam az óvonõnek a kezén talált foltokat vagy sem.?Válaszát elõre is köszönöm .
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-16 12:00:17)
Tisztelt ovono!! NOvemberben erkezem haza /Ausztraliabol/ 4 eves kisfiammal. Nagyon szeretnem ovodaba jaratni arra a 3 honapra amig otthon tartozkodunk. milyen hivatalos papirokra van szuksegem? Illetve on szerint van -e eselyem 'normal' vagy csak maganovodaba valo elhelyezesre gondolhatok?
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-15 22:26:38)
Kedves Óvónõ!
A következõ helyzetben szeretnék két kérdésben tanácsot kérni:
Nagyobbik fiunk (3éves) 2 hete jár óvodába. Reggelenete velem (édesapa) együttmegy, és ebéd után az édesanyja hozza el a kisebbik testvérrel (másfél év). Az óvónõk elmondásai alapján az elsõ pár napot-hetet leszámítva nincsen különösebben probléma vele, most már részt vesz a közös játékokban, kommunikál, stb. Igaz a gyerekekkel kevésbé, mint az óvó néni kkel.
A két kérdés:
1) A reggeli indulás elõtt, illetve az esti lefekvés elõtt viszont elég sokszor hangoztatja:
"Soha többé nem akarok óvodába menni"
Erre hogyan célszerû reagálni (különösen ha ez 5-10-szer elhangzik)? Nagyon nem akarjuk bizonygatni, hogy de milyen jó ott, de értelmes magyarázatot szeretnénk adni, vagy motivációt, ami segíthet neki, avagy inkább tereljük a szót másra, játékra (ez reggel ugye nehezebb)?
A 2. kérdés: Nem alszik ott. Meddig jó ez, hogy ebéd után elhozzuk, ha késõbb mindenképpen ott kell majd maradnia, avagy célszerûbb e egy ideig kivárni, hogy a délelõtti része az óvodának, már elfogadást nyerjen részérõl? Milyen "trükkel" lehetne ennek pozitív oldalát bemutatni neki, úgy hogy közben nem csapjuk be? Problémánk, hogy itthon sem alszik, és ennek következtében a testvére sem. Emiatt gondoljuk, azt, hogy az óvodai alvás jótékonyabb lenne mindannyiunknak.
Köszönettel:
P. Balázs
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-13 20:09:59)
Kedves Óvónõ!
Kislányom novemberben lesz 6 éves, nagycsoportos. Nagyon jó eszû, jó a logikája, szívesen dolgozik "feladatos füzet"-ekben mindaddig, amíg nem kell színezni. Megoldja pontosan a feladatokat, de színezni "utál" /mondja õ/. Rajzai is csak körvonalrajzok, bár ezeknek élénk a színhasználata, és jól megragadja a dolgok lényegét, bár az ábrázolása nem túl kidolgozott. Szinte csak skiccel.
Nem lesz ebbõl gondja az iskolában? Hiszen ott az elsõ idõszakban nagyon fontos szerepet tölt be a színezés, rengeteg feladatot kell így megoldani. És hogyan fejlesszem a finommozgásait?
Válaszát elõre is köszönöm!
Tisztelettel: Kné Éva
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-09 11:54:24)
Tisztelt Óvónõ!
Gyermekem 5 éves, tavaly, 4 évesen kezdett óvódába járni. Több olyan szülõ van a csoportban, aki, mint én is kisebb gyermekével GYES-en van otthon. A napokban az óvónõk felhívták a figyelmünket arra, hogy aki kisebb gyermekkel otthon tartózkodik, az ebéd után vigye haza a gyereket, mert nem aludhat bent. Igaz ez? Azt mondták, hogy erre akár kötelezhetnek is. Mi a véleménye?
Válasz >>>
Kérdés: (2004-09-07 20:09:46)
Kedves Óvónõ! A segítségét szeretném kérni. Kisfiam 3 és fél éves, most kezdtük az óvódát. Nagyon nyugodt, jó kisfiú, beszoktatásnál sem volt probléma, mert elõtte járt egy évet bölcsödébe is, és ott is jól mentek a dolgok egyet kivéve. Nem hajlandó sem enni, sem inni. A bölcsiben is sajnos ez volt, de ott sajnos azt kell mondjam, hogy a dadus azt mondta evett, de a fiam az ellenkezõjét állította. Persze neki hittem, de most már tudom, hogy így is volt, mert az oviban az óvónõ szólt, hogy nem eszik a fiam. Segítségét szeretném kérni, hogy mivel tudnám rávenni, mit tehetnék azért, hogy egyen, igyon bennt, mert az egész napját ott tölti (8-17 között), és félek, hogy elõbb-utóbb beteg lesz. Már a bölcsi alatt is, és most is sokat beszélgettünk róla, de ez semmit sem ért. Elõre is köszönöm válaszát: Anita
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-25 18:09:02)
Kedves Óvónõ!
Ne haragudjon, hogy egy cseppet sem szakmai kérdéssel fordulok Önhöz, de talán Ön, vagy esetleg egy Szülõ segíteni tud problémánk megoldásában, lévén hogy a nehézség már gyermekünket is érinti. Egy már-már megoldhatatlannak tûnõ „szomszéd problémában” szeretnék tanácsot kérni.
Lassan két éve már, hogy megvásároltuk lakásunkat és mit sem sejtve, boldogan költöztünk be új otthonunkba. Akkor még nem sejtettük, hogy a szomszéd család ellehetetleníti életünket. Problémánk a következõ:
A lépcsõháztól (feltételezésünk szerint nem törvényesen) védõráccsal leválasztott folyosó raktárrá és kocsitárolóvá való „átminõsítése” hihetetlenül sok veszélyhelyzetet és bosszúságot okozott már számunkra. Az ajtónk elõtti folyosórészen kezdetben „csupán” két szánkót kellett kerülgetnünk. Rövidesen azonban, a jó idõ beálltával elõkerültek a biciklik is. Eleinte egy kis kerékpár került a két szánkó mellé, majd egy reggel arra ébredtünk, hogy egy hatalmas felnõtt biciklivel is kiegészült a repertoár. Mivel e négy dolog közvetlenül az ajtónk elõtt volt lerakva, így jószerivel még annyi helyünk is alig volt, hogy oldalazva (!!!) kiférjünk mellette! (Egy késõbbi beszélgetés során a szomszéd értetlenkedve szegezte nekünk a kérdést: „ - De hát kifértetek, nem?” Mondanom sem kell, a döbbenettõl alig kaptunk levegõt…) Kérésünkre aztán néhány nap múlva elkerültek onnan a biciklik, szánkók, ám boldogságunk nem tartott sokáig. Rövid idõn belül újra és újra ajtónk elé „varázsolódott” egy-egy kerékpár.
Történetünknek ezzel sajnos még koránt sincs vége… Ez év februárjában szomszédunk lakásfelújításba kezdett. Ennek okán kikerült a folyosóra egy termetes fotel (amelytõl mellesleg alig lehetett kiférni a rácsos kapun), festékes vödrök, járólapok. Ebben az idõszakban kerültem haza a kórházból, ahová korábban veszélyeztetett terhesként, súlyos bevérzéssel kerültem. Bár igyekeztem óvatosan kerülgetni a kitett akadályokat, ám ez mégsem volt elég, megtörtént a baj: megbotlottam az ajtónk elõtt lévõ festékes vödörben, s nem sokon múlott, hogy e súlyos balesetnek ezúttal valóban tragikus befejezése legyen. Ennek okán, mivel a korábbi számtalan kérésünk süket fülekre talált, a folyosó falán, papíron függesztettük ki kérésünket, hogy ne pakoljanak elénk. A hatás nem maradt el: szomszédunk, a kiíráson felháborodva „csakazértis” odavágta ajtónk elé az ominózus vödröt. Miután elraktuk az útból, õ újra visszatette oda! E „játékot” elunván, ismét megpróbáltuk személyesen rendezni e problémát. Miután veszélyeztetett terhességem tényét és a sajnálatos balesetet kellõen kihangsúlyoztuk feléjük, sikerült megegyezésre jutnunk: nem fognak odarámolni az ajtónk elé. Megnyugvásunk azonban csupán két-három napig tartott, mert ekkor ismét visszakerültek a vödrök. Újabb kérés, ám ekkor már nyoma sem volt a megértésnek. A szomszédék szigorúan közölték: „Nem tudjuk hova tenni ezeket, ezért kénytelenek lesztek még néhány hétig elviselni, hogy ide pakolunk.” Ezek után kértük, hogy legalább szóljanak ilyenkor nekünk, hogy tudjuk, mennyi ideig lesznek az útban a dolgok. Ezt a kérésünket azonban kategorikusan elutasították. Mindezek után, magzatom testi épségét veszélyben érezvén, inkább jó darabig ki sem mozdultam a lakásból. Érdekességképpen említjük meg, hogy a vödrök mind a mai napig , fél év múltán is a folyosón vannak!!!
Ekkor úgy gondoltuk, minket már nem érhet meglepetés, ám tévedtünk. Egy délután tucatnyi, mázolásra váró szekrényajtó sorakozott ajtónk elõtt. Ismét átmentünk és jóhiszemûen érdeklõdtünk: talán a náluk dolgozó úr rakhatta véletlenül elénk az ajtókat… Döbbenetünkre azonban a férj kijelentette, hogy ez az õ mûve, és eszében sincs elpakolni.
Késõbb még egyéb "nyalánkságok" is terítékre (folyosóra) kerültek, így pl: 3 pár görkorcsolya, dobozok, rongyok, egy gyerekruhákkal teli kiskád, kutya által szétrágott focilabda, kutyabot az út közepén, szõnyegek, cipõk…és még sorolhatnánk.
Végsõ elkeseredettségünket tetézte, amikor három hatalmas parketta csomag is a folyosóra került. Teltek a hónapok, a felújítás is befejezõdött, nekünk pedig júniusban gyönyörû kisbabánk született. Mivel a picivel naponta sétálni kell, így elõre féltünk, hogy babkocsinkat hogyan tudjuk akadálytalanul áttolni a folyosón. Mint kiderült, félelmünk nem volt alaptalan. Egy BMX nagyságú kerékpár mellé a szomszédok újabb, ám sokkal termetesebb biciklit szereztek be, amik "annak rendje-módja szerint" egymásra döntve, ezzel tekintélyes helyet elfoglalva sorakoztak a folyosón. Mivel két bicikli mellett képtelenség kitolni babkocsinkat, így kértük, az egyik kerékpárt akasszák fel a plafonba erõsített kampóra. Bár még ezek után is többször lent maradt az említett bicikli, de állandó könyörgésünknek végül meglett az eredménye. Így "csupán" egy nagyobb bicikli, egy evezõpad, egy roller és egy kismotor mellett kellett araszolnunk, de még így is örültünk, hogy végül is kiférünk. Örömünk azonban ezúttal is korai volt. A szomszédék újabb kerékpárral gazdagították gyûjteményüket. A termetes járgány a felakasztott kisbicikli helyére került, a másik nagy kerékpár mellé támasztva. Ennek újabb nézeteltérés lett a következménye, ám most, egy majdnem bekövetkezett baleset nyomán már végsõ elkeseredésemben Öntõl, ill. a Szülõtársaktól szeretnék tanácsot kérni. A napokban ugyanis csak a Jóisten kegyelme mentett meg bennünket attól, hogy az egyik megbillent kerékpár a babakocsiba ne zuhanjon, egyenesen a 10 hetes kisbabánkra! Mivel szomszédunk hanyagsága és nemtörõdömsége kis híján gyermekünk életébe került, így a probléma azonnali megoldást kíván!
Kétségbeesve kérdezem: tud valaki segíteni vagy tanácsot adni? Mit tegyek?
Bármilyen ötletnek (esetleg tûzoltósági kapcsolatnak, segítségnek) nagyon örülnék! Köszönettel: Évi
Válasz >>>
Kérdés: (2004-08-21 12:36:53)
Kedves Ovónõ!
Nagyobbik lányunk 2,5 éves, a kisebbik most lesz 1, tehát elég kicsi a korkülönbség.
A nagy nem hajlik a szobatisztaságra egyáltalán. Amikor a kicsinek pelust kell cserélni, akkor neki is. Néha leveszi a pelust és nem akarja felvenni - ekkor szoktam arra kérni, hogy nem adok rá pelenkát, de akkor szóljon, ha pisilnie kell. "Szólni fogsz?" "Nem" ... és tényleg nem szól. Próbáltam már bugyit adni a pelus helyett, de nem zavarja, ha bepisil, minden megy tovább.
Biztos vagyok benne, hogy a kicsi pelenkázása, és az, hogy õ is szeretne kicsi baba lenni, visszafogja a szobatisztaság kialakulását - de vajon fog ez valaha változni? Nekem kell ezt forszirozni, vagy õ fogja eldönteni, hogy most már szeretne nagytesó lenni, aki képes a WC-be/bilibe pisilni?
Köszönettel elõre is.
ERA
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
