 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2004-05-29 18:28:25)
Tisztelt Óvónõ!
Csak egy rövid kérdésem lenne a kisgyerekek rendre szoktatásával kapcsolatosan. Ha megkérem kislányomat, hogy rakodjon össze a szobájában, általában csak akkor pakol össze, ha segítek neki.Én megkérem, hogy rakodja el a játékait, õ pedig megkér, hogy segítsek neki. Kell-e neki ilyenkor segíteni, vagy arra kell(ene) rábírni, hogy egyedül pakoljon össze. Hiszen pontosan azért kéri a segítséget, mert tudja, hogy így kevesebb feladat hárul rá.
Köszönöm válaszát. Üdvözlettel: Erika
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-29 15:59:15)
Kedves Óvónõ!
Régóta olvasom ezt a honlapot, nagyon jó - és legfõképpen hasznosítható -tanácsokat találtam benne. Ezért gondoltam, hogy problémámmal Önhöz fordulok. Kisfiam 4 éves lesz. A gond az, hogy alig-alig hajlandó szót fogadni itthon. Állítólag az oviban is sokszor rá kell szólni, de itthon szinte soha nem csinálja azt, amit kérek tõle. Ha kedve van, akkor nagyon kedves és segítõkész, de általában nincs kedve és olyankor kezdõdik a folyamatos egyezkedés. Akkor hajlandó szót fogadni, ha valami érdeke fûzõdik hozzá. Pl. "Csak akkor jöhetsz el vhova, ha megcsinálod, ha szót fogadsz..." stb. Ez nyilván nem jó megközelítés, de nem tudom, mivel vehetném rá dolgokra. Tipikus példa a játszótérrõl hazajövetel. Hiába beszéljük meg, hogy ez az utolsó csúszás, egészen addig csúszik, amíg Apával el nem indulunk haza. Ha látja, hogy nem viccelünk, tényleg hazindulunk, akkor jön csak Õ is. Másik eset pl. bottal vert egy fát. Magyaráztam neki, hogy ezt nem szabad. (Elmondtam miért.) Ennek ellenére továbbütötte. Ha ismételten rászólok, akkor azt válaszolja, hogy "Ne nézz ide!" Nem tudom megértetni vele, hogy ha valamit nem szabad, azt akkor sem szabad, ha én nem látom. Ezt több mindennel kapcsolatban elõ szokta adni.
Ha olyat mondok, ami nem tetszik neki, akkor kiabálni kezd velem, hogy: "Többet nem beszélek veled!"
Olyan mintha dackorszakban lenne, de ehhez már kicsit idõs, nem?
Múltkor meg is ütött. Rászóltam, erre megint megütött és utána egy bottal vágott rám. Rácsaptam a kezére (pedig soha nem szoktam), Õ pedig sírva kiabálni kezdett, hogy: "Anya szégyelld magad, azonnal kérjél bocsánatot!" Ebben a pillanatban én is megértettem, hogy most mutattam be a kisfiamnak a "bort iszik, vizet prédikál" mondást a gyakorlatban.
A környezetemben persze mindenki nagyon tudja, hogy hogyan kellene Õt rávenni az "engedelmességre", pl. miért nem csapok a fenekére (egyáltalán nem értek egyet ezzel a módszerrel), a fejemre fog nõni...stb. Büntetésként én be szoktam küldeni a szobájába gondolkodni, illetve a sarokba állítani hasonló céllal. Utána pedig, ha eltelt egy kis idõ, és mindketten megnyugodtunk, akkor megbeszéljük, hogy erre miért is volt szükség.
Az tény, hogy elsõ gyerek és biztos el is van kényeztetve, állítólag én mindent ráhagyok, de nem tudom, hogy vehetném rá az együttmûködésre és nem pedig engedelmességre.
Valahol azt olvastam, hogy amikor a gyerek dacol, akkor valamilyen nevelési hibát vétünk, és õ ezt így juttatja értésünkre.
Biztosan valamit másképpen kellene csinálnunk, ehhez szeretnék segítséget kérni. Elõre is köszönöm: Katalin
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-27 07:59:57)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 4 éves értelmes,teljesen átlagos gyerek,de egy problémával küszködünk ez pedig a cumi.Megbeszéltük vele hogy 4 éves nagyfiúknak már nem kell,és hogy elbúcsuzik a cumijától a születésnapja után.AZ óvodába nem vittük be,azóta nem is alszik ebéd után,és megbeszéltük hogy este sem kapja meg./csak elalváshoz használja a cumit,máskor nem/Sírt és kérte a cumit,bementem,próbáltam megnyugtatni,vígasztaltam,mondtahogy õ nem alszik,zokogott,2 óráig bírtam és akkor azt mondtam hogy 2 percre megkapja, és 1 perc múlva elaludt.kivettem a szájából és reggelig aludt,reggel nem is beszélt róla.Én úgy érzem hogy nem érett még meg erre,a legtöbb dolgot megtudjuk vele beszélni hajlandó a kompromisszumra,de a cumit semmire nem cseréli.Valami lelki problémája van, vagy én neveltem rosszul?hogyan jussunk el addig hogy az alvás egyedül is menjen?
Válaszát elõre is köszönöm!
Zsanna
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-26 11:49:23)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 és fél éves. Vele kapcsolatban szeretnék kérdezni. A nagyszülõk az ország túlsó végén laknak, sokkal ritkábban látják az unokájukat, mint szeretnék. Mikor találkozunk velük, akkor elhalmozzák mindennel (és itt nemcsak a szeretetükre gondolok). Ha õk jönnek hozzánk, akkor hoznak egy halom ajándékot. Ha mi vagyunk ott, akkor mindennap kap valamit. Pontosan tudja, hogy pl. Mamával érdemes elmenni a boltba, mert kap valamit. Sokszor több mindent is. Sokáig nem szóltam érte, mert megértem Mamáékat, hiszen nagyon szeretik a kisfiamat és nagyon keveset lehetnek együtt. Most már úgy látom, hogy "átestünk a ló túlsó oldalára". Ha Mamáékkal találkozunk, akkor minden kell. Nemcsak az az ajándék, amit megjövetelükkör kap. Séta közben is mindig vetet magának valamit. A legjobban az bánt, hogy ezekkel a játékokkal nem is játszik sokáig, félóra múlva félredobja. Így szerintem, nincs értelme. Legutóbb Mama megígérte neki, hogy kap egy könyvet (pedig, mikor ideértek háromféle játékot kapott), ki is nézett egy mesekönyvet, de aztán egy másik jobban megtetszett neki és inkább azt kérte. Este itthon pedig hisztizni kezdett, hogy ezt a könyvet vigyük vissza, mert neki ez nem kell, Õ inkább a másikat szeretné. Én szívem szerint ezt is elvettem volna tõle (nem tudom, jó megoldás-e?),de Mama megígérte neki, hogy ha hazament, megveszi neki azt a másik könyvet, és elküldi csomagban. Ezek után megnyugodott a gyerek.
Már nem érdekel a családi béke, szeretném leszoktatni errõl a kisfiamat, ehhez szeretnék tanácsot kérni. (Nem lesz ebbõl "háború", mert Mamáékkal lehet beszélni értelmesen.)
Nem igazán tudja így megbecsülni a játékait, és vele van kiszúrva, mert örülni sem tud igazán semminek.
A másik problémám is hasonló. Ha elmegyünk sétálni, folyamatosan "követelõzik". Azért tettem idézõjelbe, mert nem toporzékol, vagy fekszik le a földre. Megyünk az utcán, látja a kirakatokat, és szinte minden kirakatban talál olyat, amit szeretne. Ekkor jön a kérdés: "Anya, megveszed nekem?" Nyilván nem veszem meg neki, de Õ nem hagyja abba: "Majd megveszed nekem?" Hiába mondok bármit, Õ folytatja. "Késõbb? Késõbb megkapom?" Ha azt mondom, nem, akkor máshogyan kérdez. Ha azt válaszolom neki, hogy "Késõbb megkapod", akkor jön a következõ kérdés, hogy "Mikor késõbb?"...stb. Most már úgy kérdez, hogy: "Ha nagy leszek, megkapom?"
Nem tudom, mit mondjak. Nem akarom neki azt mondani, hogy megkapja, amikor tudom, hogy nem fogja megkapni, nem akarom becsapni. De ha nem a számára megfelelõ választ adom, egyszerûen nem száll le a témáról. Nem kell neki megvenni, csak meg kell ígérni, hogy ha nagy lesz, akkor megkapja. Nem akarok olyat ígérni, amirõl tudom, hogy nem fogom teljesíteni. De ha megígérem, akkor is újra kezdi egy másik játéknál. Teljesen mindegy. A figyelemelterelés sem jött be.
A bevásárlásnál is mindig vetet valamit. Nem nagy dolgok ezek pl. egy túró rudit. Ha más nem, kitalálja, hogy szomjas, és innivalót vetet. Nem érzem ezt helyesnek, és szeretném leszoktatni errõl. Fõleg azért, amit korábban írtam, hogy elvette az ajándékozás örömét mindkét fél részérõl. Õ nem becsüli meg fél óránál tovább, nekem pedig ez rosszul esik.
Elõre is köszönöm a tanácsot.
Még csak annyit szeretnék, hogy megrendeltem a Játékos suliváró c. kiadványt, és nagyon tetszett. Fõleg azért, mert annyira egyszerû dolgok vannak benne, olyan világos és érthetõ, hogy bár idõsebb korosztály számára készült, én is tudok belõle sok mindent hasznosítani a kisfiam részére. (Úgyis jön a nyári szünet az oviban.)
Köszönöm válaszát:
Csilla
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-25 19:50:21)
Kedves Óvónõ!
Eddig csak olvasgattam a fórumot.
Gondom a következõ:
Kisfiam 2 éves korában került bölcsibe, addig semmi gond nem volt vele. Utána mintha megállt volna az élet, kezdõdõ beszéd elmaradt, stb. 3 éves korában szakértõi bizottság minden területen megkésett fejlõdést állapított meg nála. Ezután rögtön kitették a bölcsibõl, majd nehezen kezelhetõ lett, bölcsirõl bölcsire jártunk, egy év alatt háromszor kellett váltanunk, mert nem vállalták, "kirúgták", mivel egész embert kívánt. Természetesen fejlesztetni nem tudtuk, mivel ugyan elõírták a fejlesztését, de senki sem segített, hova lehetne iratni. (Van még két nagyobb eltartott gyerekem, egyedül nevelem õket, tehát muszáj volt dolgoznom.)
A végén- közel két éve - eljutottunk egy nagyon jó bölcsi fejlesztõ csoportjába, innen megy most végre oviba. A bizottság javasolta integrált óvodai elhelyezését, fel is vették egy bp-i oviba, természetesen tudva, hogy gondok vannak vele, és így vállalva õt.
Ennek nagyon örülök, hiszen ahol most van, már csak kisebbek vannak, és ez nem biztos, hogy jót tesz neki.
Tény, hogy elég nehéz idõnként vele, vannak rosszabb napjai, ilyenkor több türelem kell hozzá. A lényeg, hogy biztonságban legyen és szeressék, türelemmel legyenek iránta, véleményem szerint ezért is fejlõdött sokat az elmúlt közel 2 évben.
Egytõl félek: Mivel az óvodában "normál" gyerekekhez vannak szokva az óvónõk, nagy félelem van megint bennem, hogy nem lesz elég türelem, és kezdhetjük újra járni a hadak útját, oviból ki és be. Tény, hogy néha nehéz vele, mivel akaratos és önfejû tud lenni, csak kérdés, lesz-e 20 gyerek mellett? Megjegyzem, csoportfoglalkozásokat már szereti, részt is vesz benne általában, ezt szívesen teszi. Elég hamar tanulja a verseket és dalokat. Az is meglehet, hogy jövõre még nem mehet majd iskolába, hanem így összesen két évet maradna nagycsoportban, és csak 8 évesen kezdheti az isit, ugyanis ez is szóba került. A vezetõ óvónõ nagyon kedves, szimpatikus, megnyugtatott, lesz türelem az oviban hozzá. Bennem mégis nagyon nagy félelem uralkodik, ahogy közeleg a szeptember, visszagondolva a két évvel ezelõtti tortúránkra, ami - valljuk be -, biztos, hogy a gyereknek nem tett jót.
Önnek, mint óvónõnek mi a meglátása? Mennyire türelmesek Önök?
Válaszát köszönve:
Gabriella
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-20 22:32:48)
Kedves Óvónõ!
Két gyermekem között 16 hónap a korkülönbség. A lányom 3 éves múlt, a fiam 2 éves lesz. A lányom 2 éves kora óta jár bölcsödébe, a fiamra 1 éves kora óta bébiszitter vigyázott. Most kezdtük a bölcsödei beszoktatást( eddig túlságosan kicsinek tartottam a bölcsödére)a kicsivel. A lányommal került egy csoportba, de külön szobába, külön gondozónénihez. A fiamnak tetszik is a bölcsöde (igaz még csak fél napra jár), de a lányom teljesen kétségbe van esve.El sem ment mellõlem amíg ott voltam. Három délelõttöt töltöttem a bölcsi udvarán a gyermekeimmel. A lányom szinte minden gyerekkel undokoskodott (aki csak feléje ment "legonoszozta"), több gyereket kihozott a sodrából. A gondozónõk szerint nem szokott így viselkedni, amikor nem vagyok ott. Engem mégis nagyon elkeserített amit láttam. Miután nem maradtam már ott délelõtt a gyerekekkel, a lányom sírva kért, hogy délbe menjek értük. (Az elsõ két nap csak a kicsit hoztam el 1 ill 2 óra múlva. De a nagyot ez nagyon megviselte, s azóta elhozom mind a kettõt délben.) Most már ott tartunk, hogy a lányom nem akar egyáltalán menni a bölcsibe (a kicsi noszogat, hogy menjünk már), húzza az idõt minden félével (nem öltöközdik, fáj a hasa, s azt hajtogatja, hogy ne menjünk böcsödébe, mert itthon akar velem lenni). Fáj a szívem, hogy a gyermekem nem érzi jól magát a bölcsiben. Nekem pedig dolgoznom kell, nem maradhatok a végtelenségig szabadságon. Amíg a kicsi nem járt bölcsödébe, a nagy látszólag szívesen volt ott egész nap, nem kellett noszogatni reggelente. Azt tudom , hogy a lányom a saját godozónõjét nem szereti, csak a társát.Ill. az mostanában a kérése, hogy a bölcsiben senki ne nyúljon hozzá, majd õ magától megvígasztalódik.
Mit tanácsol, mit tegyek, hogy a lányomnak is jó legyen.
Köszönettel:Gabriella
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-11 16:11:03)
Tisztelt Óvónõ! Iskolába készülünk és irigykedve olvassuk, hogy mások iskolákat keresnek. Nekünk ilyen lehetõségünk nincs, mivel egy faluban élünk, ahol egy iskola van. (A környék legnagyobb iskolája ugyan). Két elsõ osztályt indítanak. Van-e lehetõség arra, hogy a szülõ döntse el melyik tanítónénihez szeretné beíratni a gyermekét? Az óvónéni és az iskolaigazgató szerint nincs ilyen lehetõségem! Igy van ez? Ugyanis nem a a szimpatikus, mások által is dícsért tanítónénivel kezdenénk,ezért én félek az iskolakezdéstõl. Idézem az iskolaigazgatót: " A szülõnek ne legyen véleménye!" Üdvözlettel: Anna
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-11 06:52:48)
Kedves Óvónõ!
Az Én kisfiam márciusban múlt 3 éves, sajnos nekem is a szobatisztasággal vannak gondjaim. A gyerekem nem is szól még ha kell pisilni, vagy kakilni. Sajnos nem tudtam otthon maradni vele,dolgoznom kell. Amikor ráültetem bilire - ha olyan kedve van - belepisil, de az a gondom, hogy a mama is szeretné ráültetni a bilire, de sajnos a gyerek heves ellenkezések árán teljesen elzárkózik neki. Be kellene iratnom óvodába is, jobb lenne neki a közösség, mint otthon egyedül, de a szobatisztaság hiánya miatt nem fogják felvenni.
Tavaly nyáron is mindig leszedtem a pelenkát, amikor visszamentem dolgozni a kedves mama 4o fokban is ráadta a pelenkát mondván mit fog a szomszéd hozzászólni hogy a kertben a gyerek meztelenül rohangál.
A másik gondom, hogy a gyerek teljesen ki kell magából ha a mama akár a pelenkát is le akarja cserélni róla.
Mit csináljak?
Várom tanácsát.
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-06 12:57:14)
Kedves Ovónõ!
Lányom szeptembertõl lesz nagy csoportos. Nemrég jelentették be az oviban, hogy azok a gyerekek, akiknek az édesanyja GYES-en van, nem lehetnek szeptembertõl egész naposak, még ebéd elõtt el kell hozni õket. Nekem már csak hivatalosan 1 évem van a GYES-bõl, de ha lehetõségem adódna, hamarabb is vissza mennék dolgozni. Lányom nagyon szeret az oviban, és úgy tudom õt is szeretik. Szeptembertõl új ovónõt is kapnának. Kérdésem az lenne, hogy ez a változás, illetve az esetleges munkába állásomat követõ változás mennyiben befolyásolhatja õt. Másik kérdésem az lenne, hogy az törvényileg elõírt, hogy ebben az esetben ebédet sem kaphatnak a gyerekek. Elõre is köszönöm. Z. Ildikó
Válasz >>>
Kérdés: (2004-05-05 10:25:59)
Kedves Óvónõ!
Két problémával fordulok Önhöz: az egyik most jelentkezett 4,5 éves kislányomnál. Fokozottan odafigyelt eddig is a személyes higiéniájára, de a napokban õrületes dolgokat talál ki, hogy mosószeres a tányér és nem eszik belõle, hogy mosdóhasználat után nem mosott kezet és megnyalta, stb. és az óvónõk mesélik, hogy ezek után visszavonul és nem játszik, pityereg, fél, hogy megbetegszik. Tegnap este kifaggattam, és elmesélte, hogy fél a betegségtõl és a haláltól, hogy eltemetik a földbe. Igyekeztem megnyugtatni, vigasztalni, elmondani, hogy ezektõl az apró dolgoktól nem lesz sem beteg, meghalni sem fog. Korainak érzem a halálfélelemmel kapcsolatos kérdéseit. Hozzáteszem a családban sem betegség, haláleset nem történt. Sõt augusztusra várjuk a kistesó érkezését. Köthetõ ez a félelem a testvérféltékenységhez ?? Másik problémánk az önkielégítés. Gyakran észreveszem, hogy összetekeri a lábait, szorítja és kérdésemre, hogy mit csinál azt válaszolja, hogy ez neki jó érzés. Már beszéltem errõl egy gyermekorvossal, aki jól ismerte a lányomat, és mivel egyébként közlékeny, okos, értelmes gyereknek találta, azt válaszolta, hogy a gyerek valószínûleg unalmában teszi. Ön is így látja ? A családunk egyébként rendezett, a férjemmel harmónikus a kapcsolatunk, soha hangos szó nincs közöttünk, a gyerek egyébként felszabadúlt, mindent megkap, nem csak anyagiakban, de odafigyelésben, családi progragramokban ( kirándulás, tropikárium ) amit csak kitalál. Várom válaszát. Husztiné Andi
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
