 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
A tanácsára lenne szükségem.A kisfiam most 3 éves,szeptemberben kezdte az óvodát.Bölcsõdébe nem járt.Az eleje nagyon nehezen ment,nagyon sírt de 2 hét alatt egész szépen beszokott.De most,hogy betegség miatt itthon volt 2 hétig,megint sír amikor beviszem,azt mondja,hogy nagyon hiányzom neki. Amikor bemegy a csoportba,utána megnyugszik semmi probléma nincs vele.nagyon szeret oviba járni.Csak a reggel megy nehezen.Az óvódai programokra amikor mehet a szülõ azokra nem tudunk menni,mert akkor haza akar jönni velem és nem veszt részt a dolgokban,hanem végig mellettem van és az óvónõket elutasítja.Azt hozzá kell tennem, hogy 3 évig csak én voltam neki,nem tudtam másra bízni,nem volt tõlem távol,mert nincsenek nagyszülõk,az apuka sokat dolgozik.Ha itthon van velem akkor rengeteget vagyok vele,a délután az õvé.A problémám a következõ:Az óvónõ azt mondta,hogy szerinte valamit nagyon elszúrok,mert non szensz,hogy ezt csinálja amikor ott vagyok.Elég undok hangnemben mondta.Ez nagyon rosszul esett.Ön szerint normális a kisfiam viselkedése vagy tényleg az én hibám lenne?
válaszát elõre is köszönöm!tamara
Válasz >>>
Üdvözlöm!
A panaszom a következõ:
kisfiam 4és fél éves. Eddig Magyarországon járt, de az idén már Svájcban kezdte az óvodát. A nyelvet még nem beszéli, de lassan beleszokik az új környezetbe.
Most az óvodában egy zenés táncos hét van, ezért összevont csoportok vannak és új óvónõ, de ez csak 1 hétig tart.
Reggel 2 percet elkéstünk, és az új óvónõ szinte kikapta a kezembõl a gyereket, szóvá tette a késést (ez jogos). Itt nem szeretik, ha a gyerekeknek segítenek öltözésben, vetkõzésben, vécézésben, sõt a vele egykorú gyerekek már egyedül járnak óvodába. Az én gyermekem megszokta, hogy segítek neki. Amikor látta, hogy milyen durva az óvónõ, sírva fakadt.
A kérdésem: okoz ez törést a gyermekben?
Tegyek valamit? Vagy úgyis vége lesz ennek a hétnek és visszakerül a régi csoportjába.
Köszönöm megtisztelõ figyelmét
Üdvözli
Tné Monika
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Óvodapedagógus hallgató vagyok, és szeretném segítséget kérni egy elõadásomhoz! A témám a pedagógusváltás hatása a gyermekre. Érdekelne, hogy egy ilyen helyzet milyen hatást válthat ki egy gyermekbõl, illetve, hogy egy új csoportba érkezve mire kell figyelnie az új pedagógusnak, valamint a társának, aki már régóta a csoporttal van, hogy segítse a beilleszkedését, munkáját az új óvónõnek! Ezzel kapcsolatban találok e irodalmat, és esetleg ilyen helyzetekre javasoltak valamilyen közösségformáló játékok? Válaszát elõre is köszönöm! Anikó
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
3 éves kisfiam egy igazi tûzrõl pattant értelmes szófogadó kisfiú, jól kezeli az adok kapok szituációkat nem verekedõs és imádja a gyerekeket!
Jártunk egy kis ideig családi napközibe imádták az óvónénik soha nem volt rá panaszuk.
Nemrég elkezdtük az óvodát minden nap mikor megyek érte rögtön körülvesz az óvónéni és a dajka is és csak panaszkodnak rá,hogy milyen szaladgálós és,hogy nem nem bír megülni az asztalnál.
Anyirra fájó nekem,hogy egy jó szót se tudnak róla mondani,hogy azt le se tudom írni, úgy érzem,hogy pikkelnek ránk pedig okot nem adtunk rá!
A kérdésem az lenn,hogy az agresszió az óvodába a dolgozóktól(dajka stb.) mennyre elfogadott??
Én nem vagyok híve a verekedésnek és a kisfiam azt mondta,hogy a néni bántotta a fejét mert kiszaladt az udvarra benti cipõbe.
Azóta nagyon pipa vagyok nem tõröm el hogy egy idegen bántsa:(
Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Agresszió az ingatag családi élet nyomán c. írásra egyszerûen nem tudom megállni hogy ne írjak.
Én vagyok az édesanya,és igen.Elgondolkodtam.Le is döbbentem a válasz nyomán.
Ez a kép rólunk egy igen egyoldalúan felállított "diagnózis".
Gyermekem és köztem több mint jó a kapcsolat.Többet foglalkozom vele mint azok a szülõk akikkel nap mint nap találkozok,és roppant elfoglaltak a munkájukkal,és egyébb fárasztó tevékenységeikkel.
A helyzet az,hogy a kisfiamat aki most kezdte az ovit, gyõzködni kellett hogy a szóban forgó oviba járjon.A beszoktatás idõszak alatt(ami még egy elég kényes és érzékeny idöszak) a 3.héten(! )már viselkedés zavarra célozgattak.Szerintem csak arról van szó,hogy gyermekem nem illik a rendszerbe,a "kezelhetõ"gyerekek közé.Nem is érzi jól magát.A harapás azóta is fennáll (-bár az elsõ héten rekordokat döntött,valami nagyon nem volt jó...)
Többször is megbeszéltük,ha gondja,baja van,szóljon az óvónéninek!Ne így oldja meg.Ez így nem helyes.
De az éremnek 2 oldala van.
Napokban is azzal fogadott az óvónéni,hogy menjünk pszichológushoz,mert nem érti mi lehet a gyermekkel egyszer csak fogja magát és harap,semmi elõjel vagy haragos megnyilvánulás nélkül.
...
Azért én megkérdeztem,mi történt, a kisfiamtól.Elvette a bizonyos 5 éves nagylány a játékot tõle,és kijelentette,hogy nem játszhat vele.
Persze a harapás és másnak fájdalmat okozás nem megoldás.De vajon rá,figyelnek?Amíg még el lehetne csípni a konfliktust,és helyes mederben levezetve megoldást találni,olyankor hol van az óvónõ?
Az óvodaváltásra azért gondoltam,mert tudtam melyik oviba fogunk tartozni,így végeztem némi "felmérést" az odajáró gyermekek anyukáin,kikérdeztem a véleményüket,és azt kell mondjam rettegve vártam az ovikezdést,mert sok rosszat hallottam 85-15% arányban.Volt olyan anyuka aki képes volt az utolsó évben átvinni a gyermekét egy másik oviba,mert neki akkor hullott le a rózsaszín lepel.És ezek a jelek csak megerõsítenek ebben ami most épp velünk történik.Egyébként sokat dicsérik is õt mert nem csak harapni tud.De ezen nem tudnak napirendre térni.Én meg szeretném ha a boldogságtól sugározna a gyermekem mikor az oviban van,és nem menne át "ámok"-ba mikor megyek érte és kijön az ajtón,mintha büntetne ezzel amiért ott hagytam.(ezt érzem)
Hát ennyit dióhéjban.A boldog gyermek nem piszkálódik.
És itthon nem csinál ilyet,és a barátaival sem.Örülnék a véleményének,és valószinûleg meglátogatjuk a pszichológust is,nem szeretnénk erre lelkileg rámenni.
köszönöm.
Válasz >>>
Üdvözlöm,
3 és fél éves kislányom 1 éve teljesen szobatiszta. Külföldön élünk, de júliusban hazalátogattunk Magyarországra. Az elsõ 6 hétben semmi gond nem volt, azóta azonban minden éjjel bepisil és napközben is. Igaz, 3 hónapig maradtunk és apa nincs velünk, de pontosan tudja, hogy hazamegyünk, és folyamatosan megerõsítem, hogy mindketten nagyon szeretjük. A balesetekrõl nem beszél, de pelenkát nem szeretne felvenni (ennek ellenére én éjjel ráadom kb 2 hete.) Mit tehetek? Egy aggódó anya
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Barátnõm kisfia 3 hete jár oviba, 3 éves, elõtte bölcsibe járt. Az ovi, ahóva jár, az most ideiglenesen egy iskolában van, nincs sok játék az udvaron és a csoportszobákban.
A lényeg, hogy a kisfiú járt magánbölcsibe is és államiba is, mindkét részrõl panasz volt a gyerekre mert harap, lekapja a ruhát, sapkát a gyerekekrõl az oviban, ugyanaz a helyzet a játszótéren is. A szülõk elváltak, a fiú apja ritkán látogatja, Németországban él. Az anyuka sokat foglakozik vele, a kisfiúnak van egy nagykorú bátyja, együtt laknak. Az anya jár hétvégén iskolába, ilyenkor bébiszitterre hagyja a gyereket. A kisfiú mindig emlegeti a bébiszitter Kriszti kislányát, aki 6 éves, szeret vele lenni.
Az anyuka tanácstalan, álítólag megszorították a gyerkõc nyakát és folyton kiültetik a padra az izgága, elviselhetetlen magatartása miatt. Az iskola mellett, amiben mûködik,van egy játszótér is, ahová nem viszik ki a 3 éves kiscsoportosokat. Az anyuka már az ovi váltáson gondolkodik, hasonló cipõben jár egy kislány is, aki a kisfiú csoporttársa volt az állami bölcsiben. Jelenleg megfigyeli az anyuka kint az udvaron játszó gyerekét, és szól a vezetõségnek, ill. az óvónõknek ( az óvónõk folyton panaszkodnak a kisfiúra)
Mit tegyen? Váltson ovit és ha ott is így viselkedik, akkor pszichológushoz kell vinni? Köszönöm segítségét!
Válasz >>>
Kislányom két hete kezdett óvodába járni. Most négy éves. Sajnos, az óvodában egy szót sem szól. Ha kérdeznek Tõle valamit, akkor csak nézz a kérdezõre, legfeljebb bólintással jelez. Korábban családi napköziben töltött egy évet, ott is inkább a szótlanok közé tartozott, csak néha-néha szólt az ott dolgozókhoz. Otthon és általában bárhol, amikor mi, a szülei is Vele vagyunk egyfolytában beszél. Szókincse nagy, imádja a meséket "felolvasni" a könyvekbõl, rengeteget foglalkozunk Vele és igényli is a folyamatos foglalkozást, állandóan jókedvû, mosolygós, kiegyensúlyozott, ismerõs gyerekekkel beszélget, játszik.
Felkerestem emiatt korábban már egy gyermekpszichológust. Ott az derült ki, hogy én, az anyukája szorongok, s ez a szorongás az, ami gátolhatja a kislányunk beszédét. Kezelésként a Bach-virágterápiát alkalmazták nálam. Eredményeként a kislány még beszédesebb, még vidámabb, cserfesebb lett otthon...Olvastam a mutizmusról is, mert a tünetek egy része (óvodában nem beszél) ránk illik, de szeretném megkérdezni az Ön véleményét is. Köszönöm szépen a segítségét.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Lehet az én kérdésem nem egyedi,de már nagyon kétségbe vagyok esve.Kislányom 3 éves, 4hónapja ágy tiszta.Elkezdtük az óvodát szeptemberben,2 hétig nem pisilt be.Elõtte nem volt gond vele sem a bölcsiben,sem itthon.Az óvodában és itthon már napi rendszerességgel bepisil.Már nem tudom mit tegyek vele.Az óvónénik nálunk már nagyon morcin várnak.Hozzam haza ebéd után és altassam itthon?A bölcsiben a stressz ugy jött ki rajta,hogy elkezdett tikkelni(szemével).Alvás elõtt pisil,önállóan jár a bilire vagy a wc-re.Válaszát köszönöm:Benkõné.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Elsõszülött leányom 3.5 éves, most kezdi az óvodát,nem is ez a legnagyobb problémám.Sajnálatos módon egy hírtelen tragédia miatt, 10 éves unokatestvérét elveszítettük. Sokszor emlegeti, keresi Õt, de még nem mertem elmondani az igazságot, nem tudom, hogyan közöljem vele, hogy már nem él a szeretett unokatestvére. Ebben kérném segítségét, amit elõre is nagyon köszönök!
Tisztelettel: Krisztina
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
