 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2003-08-02 17:20:23)
Kedves Óvónéni!
A minap egyik ismerõsõmmel beszélgetve, azt hallottam, hogy ha egy kisgyerek nem szeret ceruzával rajzolni az baj, mert majd az iskolában gondot fog okozni. Kislányom 4 éves, és inkább a filctollat valamint a festéket részesíti elõnyben a ceruzával szemben. Festeni nagyon szép dolgokat tud, a filctollal nem bánik olyan ügyesen. Valóban gondot okozhat ez majd a késõbbiekben?
Köszönettel
Marianna
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-21 13:47:17)
Kedves Óvónõ !
Kisfiunk október 24-én tölti a 3.életévét és még mindig nem indult be a beszéde.A mozgása nagyon jól koordinált,értelmes is,mert mindent megért és megértet(lehet,hogy ezért nem is töri magát a beszéddel)Egyfolytában mondja a magáét,de csak 10-15 tényleges szót használ,azt sem kifogástalanul,a többi bla-bla,amit hangsúlyoz.
A viselkedése sem mondható átlagosnak.Akaratos és nagyon öntörvényû.Nagyon jó a memóriája úgyhogy nehéz elterelni a figyelmét,arról,amit nem szabadna csinálnia.Van egy 11 éves fiunk is,õvele negyed ennyi probléma nem volt.Azt szeretném megkérdezni,hogy mit tudna javasolni,hogy segíthessünk a problémán ? Köszönettel: Hédi.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-18 20:07:47)
Kedves Óvónéni!
Kislányom 4,5 éves, õsszel középsõ csoporba megy. Sajnos a nyáron bizonyossá vált, hogy nem lát jól, emiatt szemüveget kapott. Itthon eddig csak pozítiv megerõsítést kapott ezzel kapcsolatban így szívesen viseli, aminek nagyon örülünk, de nagyon félek, hogy mi lesz õsszel amikor újra óvódába fog járni. Társai hogyan fogják fogadni, hiszen eddig nem ilyennek ismerték? A csoportban eddig nem volt szemüveges. Nem lesz e gúnyolódások céltáblája? Ha esetleg mégis, hogyan tudjuk ezt mi szülõk tompítani, nehogy emiatt utálja meg a szemüveget? Mekkora szerepe lesz az elfogadásban az óvónõjének?
Tanácsát megköszönve
Anna
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-14 12:47:54)
Kedves Óvónéni!
Szeretném a véleményét kérni abban, hogy a kislányom számára melyik ovit válasszuk? Két óvoda között gondolkozunk az édesapjával. Idén õsszel lesz a kislányunk 3 éves és szeptembertõl szeretnénk oviba járatni, persze ezt már õ is nagyon várja. Mindkét ovi mellett vannak jó és kevésbé jó érvek, de igazából még nem döntöttünk.
Az egyik egy kis óvoda, 3 csoporttal : 20-24 fõsek. Két korosztály kerül egy csoportba: kicsi-középsõ; ill. középsõ és nagy. Az ovisok ugyanolyan környezetbõl jönnek ki mint mi - családi házakból. Az ovi tágas, az óvónõk is szimpatikusak voltak. Ami ellene szól, hogy azt az elvet követik, hogy nincs beszoktatás! Az elsõ naptól ott van a gyerek reggeltõl estig, nics fokozatos hozzászoktatás, vagy hazamenetel napközben. Szerintem ez túlzás, bár állítólag náluk már bevált.
A másik óvoda egy nagy óvoda 8 csoporttal :30-32 fõs létszámmal. Pedagógiai programja epochális, kicsit szûkösnek tûnik az épület, jó készségekkel, képességekkel kerülnek a gyerekek az iskolába /iskolai visszajelzések/. Az óvónõk itt halk szavúak , s talán egy kicsit gyerekcentrikusabbak: a beszoktatás alatt egyszerre 3-4 gyereket szoktatnak be s az elsõ héten a fokozatos elv hívei. Itt a probléma a nagy létszám a csoportokban, s az, hogy mindhárom korosztály kicsi - középsõ - nagy csoport képviselve van mindegyik csoportban. Számomra szimpatikusabb, amikor csak két korcsoport kerül össze. Persze nem ez a legnagyobb gondom hanem, a magas létszám és az, hogy a másiknál drasztikus a kezdet.
Köszönettel egy anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-11 23:26:43)
Kedves Óvónéni!
Fiam 4 éves elmúlt és éjszaka még mindig bepisil. Este már nem adunk neki inni, ha lehet. Ha nagyon kér, akkor is csak vizet. Lefekvés elõtt közvetlenül elmegyünk pisilni és reggelre mindig bepisil. Megbeszéltük vele, hogy levesszük a pelust, gondolva arra, hogy ez majd ösztönzõleg hat, de sajnos nem használt. Most éjszakánként 1-2 alkalommal kivisszük pisilni és így reggelre száraz marad a pizsama, ha idõben cselekszünk. Ha éjfél után megyünk már többnyire elkéstünk. Szerintünk nagyon mélyen alszik és nem veszi észre a bevizelést. Jó-e az ha az alvó gyermeket pisilni visszük? Nem okozunk-e újabb problémát ezzel? Orvosnál már voltunk, ott a húgyhólyag falának megvastagodását mutatták ki és azt mondták, hogy ez nagyon gyakori és emúlik magától. Köszönöm válaszát. Tibor
Válasz >>>
Kérdés: (2003-07-02 14:17:12)
Kedves Óvonõ!
Kisfiam októberben lesz három éves, és nagyon értelmes és okos kisfiú. Nagyon szereti a gyerekeket, ugyanakkor nagyon visszahúzódó. Január óta jár egy maganóvodába, ahol jól érzi magát, néha már haza sem akar jönni, viszont még most is érzõdik rajta, hogy nem oldódott fel rendesen. Pl:Nem meri megkérdezni az óvonénit, hogy hol van a pólója, pedig nagyon jóban vannak. Ha sétálunk nem köszön az ismerõsöknek sem, amikor meg megkérdezzük tõle , miért, akkor azt mondja, hogy nem tudja, mert neki pici szája van. Persze megmosolyogjuk, mert nagyon aranyos, de félek, hogy õ is olyan bátortalan lesz, mint én. Milyen játékokkal vagy programokkal tudnánk neki segíteni, hogy bátrabb legyen és jobban bízzon önmagában, és ne féljen bármit megkérdezni, akár idegen emberektõl is? Sajnos én is nehezen veszem rá magamat, hogy akár telefonon is elintézzek valamit, bár rengeteg munkával már le tudtam gyõzni valamennyire a félénkségemet, de tudom, hogy ez mennyire megkeserítette az életemet, szeretnék segíteni neki, hogy ebben neki ne legyen része csak nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Várom mielõbbi válaszát
Köszönettel: Molnár Katalin
Válasz >>>
Kérdés: (2003-06-30 09:21:20)
Kedves Óvónéni!
Van egy kisfiam, aki októberben lesz 5 éves. Több gondom is van vele. Az egyik az, hogy semmire nem becsüli a játékait. Rátapos, rálép és még csak észre sem veszi, hogy ezzel eltöri õket. Azonkívül elõszed valamit, de pár perc után megunja és másikat vesz elõ és a végén az egész lakás tele van játékokkal. Rengeteg játéka van mivel 20 év óta õ az egyedüli pici gyerek a családban (szüleink és testvéreink vannak, akik elhalmozzák játékokkal õt, meg mi is sokat vettünk neki) Most ott tartunk, hogy mûanyag rekeszekben vannak a játékok és addig nem szedhet elõ másikat, míg az elõzõt össze nem pakolja. Ezzel elértük, hogy valamennyire összeszedi õket, de a játékokra való "vigyázás" még mindig gond. Hogy tudnám megértetni vele, hogy amink van arra vigyázzunk, óvjuk, ne törjük össze? Ez bizonyos mértékben figyelmetlenség is a részérõl, mert rendszeresen rátapos a lábunkra és már sokszor mondtuk neki, hogy figyeljen oda másokra, de valahogy mindig sikerül neki a "letaposás". De legalább már bocsánatot kér ha észreveszi.
A másik gond, hogy mennyire várhatom el tõle, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozzon. Itt leginkább arra gondolok, hogyha megyünk fürdeni akkor képtelen levetkõzni úgy, hogy közben ne mászkálna el két ruhadarab között. Ugyanez megvan az evésnél is. Nem tud megülni addig míg megeszi a levest, leugrál a székrõl ha meglát valamit (valakit). Elvárjam tõle, hogy képes legyen csak az evésre, vetkõzésre figyelni, vagy még kicsi ahhoz, hiszen minden érdekli ami a környezetében van.
Válaszát elõre is köszönöm.
Tisztelettel
egy anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2003-06-28 21:09:14)
Kedves ovónõ, kicsi fiam másfél éves, dumál, magyaráz de nem beszél (cica, vauvau a szókincse...), sõt a megértés se egyértelmû még nála (legalábbis nem érzem, hogy a szavaim értelme eljutnának hozzá).
Mostanában dacosabb mint eddig, és ha veszélyben érzi magát, vagy a tárgyait, akkor bizony harapassal védi meg magát. Nehezen viseli, ha valaki megfogja azt dolgot ami az õ hatáskörében van, letolja a mások kezét (csúzdára lehetõleg ne másszon más, ha õ ott van...) NEm kirívóan agresszív, csak ha oka van rá akkor támad, de félek, hogy ez erõsödni fog. Õszintén szólva a harapás az ami jobban aggaszt, túlságosan kézenfekvõ fegyver. Hogyan lehet fegyelmezni egy olyan gyereket aki a kommunikáció hagyományos formáira még nem igazán vevõ? Számára a "nem"-nek mintha nem lenne értelme...Amikor a "ne harapj" felszólítás csupán anya viccességét jelzi?
Válaszát elõre is köszönöm,
Ildikó
Válasz >>>
Kérdés: (2003-06-24 11:26:01)
Házasságunk már lassan 3 éve romokban hever. Ennek meghatározó oka, hogy köztem és egy kollégám között elsöprõ szerelem alakult ki. A férjem tisztában van a helyzettel, s gyakorlatilag más semmi más nem tart minket egymás mellett csak a gyerekek (Fiú-15, lány 10,5).
A szerelmem és közöttem már jóideje feszültséget okoz, hogy hazugságok között kell élni. Õ szeretné ha legalább eljutnánk oda, hogy a gyerekek elõtt se legyen titok a kapcsolatunk, s lassan fokozatosan el lehessen jutni a férjemmel egy váláshoz, még ha együtt lakás mellett is.
A szerelmünket is egyre jobban megviseli ez a helyzet. A férjemmel nem tudom és nem is akarom már rendbe hozni az életünket.
Kérem adjon tanácsot, mit tegyek, s fõleg azt, hogy miként beszéljem, ezt meg a gyerekeimmel.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-06-23 14:34:57)
Kedves Óvó néni!
A tanácsára lenne szükségem ismét 7 éves kisfiammal kapcsolatban.
Gyermekem az utolsó óvodai évét zárta, szeptembertõl iskolába megy.
Rendkívül jó eszû kisfiú, ami az óvónõk szerint a "probléma" egyik okozója. Ugyanis az utóbbi idõben feltûnõen elszemtelenedett. Ha bármilyen szituáció adódik mérlegel, hogy vajon milyen "kára" származhat abból, ha éppen nem teljesíti a vele szembeni elvárásokat. Kétségkívül azzal is tisztában van, hogy kinél meddig mehet el. Sokesetben felnõttekkel szemben megengedhetetlen hangot használ. Ha valami nem úgy történik, ahogy õ azt elképzelte dûhrohamba tör ki, ami "puffogásban" és szemtelen szavakban, gyakran tehetetlen sírásban merül ki. Elõfordul, hogy mérlegelés nélkül oda is csap, hol játékból, hol dühbõl. Utána jön a megbánás, próbálja a helyzetet szépíteni.
Óvónõi szerint kiskamaszkorát éli, amit mi próbálunk is tolerálni, de sok esetben az általa használt hangnem és viselkedés már szinte bántó.
Kérem segítsen tanácsaival, hogyan lehetne ezt az idõszakot megoldani, átvészelni. Most, hogy itt az iskolakezdés megijedtem, hogy valamit elrontottunk gyermekünk nevelésében, s félek, hogy ebbõl problémák lesznek az iskolában. Igyekeztünk következetességre (amit sajnos a nagyszülõk sokszor már nem tudtak betartani, bár tudom,nem is ez az õ feladatuk)és arra törekedni párommal , hogy egyenlõ félként kezeljük õt. Bevonjuk azokba a döntésekbe, amelyek õt is érintették, érintik. Édesanyám mindig azt mondja, hogy csak türelemmel lehet ezeket a problémákat megoldani, de én sajnos azt látom, hogy ez nem igazán válik be gyermekem esetében.
Veleszületett fejlõdési rendellenességébõl kifolyólag egyik karja rövidebb, mint a másik, amit õ láthatóan teljes elfogadással kezel. Holott én már arra is gondoltam, hogy tudat alatt az évek múlásával - bár nem mondja - ilyen jellegû viselkedést vált ki nála ez az állapot.
Válaszát várva.
Üdvözlettel és köszönettel:
Katalin
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
