 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 5 éves lesz januárban, és alapvetõen nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek. Problémáim akkor kezdõdnek, amikor elérkezik a fürdés, vacsora, öltözködés stb. idõpontok. Ilyenkor sokszori unszolásra is csak nehezen tudom rávenni kislányomat hogy közremûködjön, annyira nehezen fejezi be a játékot ami éppen lefoglalja, sõt ilyenkor gyakran "alkalmi süket". Ez egyébként máskor is elõfordul, sokszor mikor szólok hozzá akkor nem válaszol, nem reagál, olyan mintha abszolút nem is hallaná meg a kérdést vagy a kérést.
A másik fontos probléma nálunk a fegyelmezés, kisebb büntetések kérdése, konfliktus helyzetek megoldása... Csak egy példa: egyszer rajtakaptam egy füllentésen és ehhez hozzájárult, hogy többszöri kérésre sem fogadott szót, mire beküldtem a szobájába büntetésbõl, az ilyen esetekben úgy reagál, hogy szinte hisztérikus sírás következik és nem érti, nem akar ottmaradni és nagyon nehezen nyugszik meg. Hogyan érjem el, hogy õ is megcsinálja amit én szeretnék tõle kérni és ne hiszti roham következzen amikor azt mondom neki, hogy most már elég?
Válaszát elõre is köszönöm: H.Ágnes
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Bár kisfiam nem óvodáskorú - másfél éves - mégis szeretném, ha elmondaná véleményét a viselkedésével kapcsolatban. A problémánk, hogy a gyerektársaival kezdetben kedves, megsimogatja a hajukat, de késõbb hajhúzás, lökdösés következik. Majd elmondja, hogy ezt nem szabad. Beszéltem már errõl bölcsödei gondozó nénivel, olvastam róla újságban, mindenhol a fejlõdés egy szakaszának tudják be ezt a jellegû agresszivitást, s azzal nyugtatnak, hogy a gyerek majd kinövi. Lehet, hogy kinövi, mégis valahogyan kezelnünk kell . Az utóbbi idõben már odáig fajult a dolog, hogy a bölcsödei játszócsoportban -, ahova hetente 1 órát járunk játszani(?) - már ujjongtak a gyerekek és a szülõk, amikor "végre" elmentünk, a játszótéren a csúszda tetejérõl lökött le egy kislányt a kisfiam, az ismerõsõk távol tartják gyerekeiket tõlünk. Az okát szeretnénk megtalálni ennek a durvaságnak, mert egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, korán elindult, elkezdett beszélni, nagy szeretetben neveljük, sokat foglalkozunk vele és értetlenül állunk cselekedetei elõtt.
Elõre is köszönöm segítségét: Molnár Mónika Szolnok, 2002.10.05.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónõ!
Kisfiam három éves múlt; egy hete kezdtük meg az óvodai beszoktatást. Az elválással - legalább is egyelõre - nincs gond (bár igen érzékeny), egyébként is csak délig marad - már ami a beszoktatás elsõ idõszakát illeti. Három gondom van: 1. egyáltalán nem akar pisilni az óvodában (mint mondja, õ csak itthon "szeret"; 2. ezzel szorosan összefügg, hogy csak nyár elejétõl lett szobatiszta nappalra (éjszakára még pelenkát teszek), s gyakran elõfordul, hogy délután, ha mélyen alszik, bepisil + kakilásnál is pelenkát használ (egyszerûen nem hajlandó se bilire, se WC-re ülni); 3. az óvodában egyáltalán nem eszik.
Most még ezek bent nagy gondot nem okoznak, hisz csak 2-3 órát tartózkodik ott, de mi lesz pár hét múlva, amikor "élesben" megy a dolog, hisz dolgoznom kell menni?? (Egyébként a szobatisztaságot soha nem erõltettük, és soha nem róttuk s rójuk meg, ha a nadrágba megy... jól tettük, tesszük?? tanácsát várom: tisztelettel: Erika.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
A problémám az, hogy van egy 2 és fel éves fiam, és apa nélkul vagyunk. Eleve egyedül vállaltam, az apa kulföldön él, és nem is vállalja. Anyuval és a a nagyamamámmal élünk együtt, ezenkívül még két lánytestvérem van, külföldön élnek. Férfi nem is nagyon van a fiam közelében. Nekem sincsanek sajnos fiúbarátaim, akikel legalább néáha találkozhatnának. Most kezdte a bölcsit, és már nyáron elkezdte foglalkoztatni az apa kérdése, zat hiszem, néha egy-egy gyereket az apja hoz le a játszótérre, stb., hazafelé a kocsiban végig azt kérdezgeti: Van nekem apukám? Vna nekem apukám? elmagyará
zom, nincs, mert messze él, és õ a mamijával él és a naygm,amival és dédivel, és van ilyen, de addig kérdezgeti, amig azt nem mondom, van. utána ugyanazt ismétlem el.
Gondolom, most abölcsiben ez egyre jobban fogja foglalkoztatni. MIt tegyek? Persze, az igazi egy pár lenne, aki õt is elfogadja, de nincs. ÉS addig is, nem szeretném, ha a személyiségében ez bármilyen torzulást okozna.
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Óvónéni!
Kisfiam, Barnabás jövõ év szeptemberében készül az iskolába. Bár 1996-os születésû, az óvónõkkel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy egy évet még az óvódában marad. Barnabás súlyos komplex fejlõdési rendellenességgel született, melynek következményeként rekeszizompótlás vált szükségessé. A rendellenesség velejárója a jobb kezét érintõ fejletlenség is. Karja rövidebb, kézfeje kisebb az átlagosnál, könyökét nem tudja teljesen hajlítani.
Amúgy rendkívül élénk, nagyon értelmes kisfiú.
Születése óta párommal igyekeztünk úgy nevelni, hogy képes legyen elfogadni "önmagát". Szinte hihetetlen volt az a tapasztalatunk, hogy fejlõdése során mennyire képes volt valamilyen módon helyettesíteni mindazt, amit Õ a problémából adódóan nem tudott áltagos módon csinálni.
Most, hogy itt állunk az iskolaválasztás problémája elõtt rengeteg kérdés merült fel bennünk a párommal, melyek megválaszolására szeretnénk szakemberek segítségét kérni.
Kérem, amennyiben módjában áll szíveskedjen segítségünkre lenni, kihez ill. hova fordulhatnánk, hogy megtaláljuk kisfiúnk számára a legmegfelelõbb iskolát.
Segítségét elõre is köszönöm.
Kata
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Ovono!
Szemezgettem a levelek kozott es talaltam hasonlo problemaval kuzdo anyukakat:
Az en kislanyom ot eves, es csak keveset es ritkan eszik.
Alig mult egy eves a kislanyom amikor tudo- es mellhartya gyulladast kapott. Akkor volt 10 kg. Egeszen 3 eves koraig egy grammot nem hizott es nem is igazan nott. Az 1 evesen vett ruhait meg 3 evesen is hordta.
Az immunrendszere is elegge le volt gyengulve, mert minden betegseget elkapott, a legtobb bajunk a horgojevel volt. A 3. eletevenek betoltese utan egy kicsit fordult a helyzet, "kinotte" a horgogyulladast, es meghizott (12-13 kg).
Az orvosok altalaban annyival elinteztek a problemamat, hogy "Szoke kekszemu, mit varok?" Voltunk teljes kivizsgalason ahol nalunk is vashianyt allapitottak meg, de semmilyen gyogyszert nem adtak, es kozoltek, hogy a kislanyom teljesen normalis kinezetre. 5 evesen 100,5 cm es epphogy eleri a 13-14 kg-ot. Az oviban a csoporttarsai legalabb egy 20-25 cm-rel magasabbak es vagy 10 kg-mal nehezebbek. Ezek a gyerekek fel evvel idosebbek ennyit szamit a fel ev?
Koszonettel
IBolya
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves Ovono!
Annyi mindenki kerdez Ontol igy kerdzek en is egyet.
Nyaron a Balatonnal nyaralva mazsoretteket lattunk felvonulni. Az en 5 eves kislanyom nagyon leste a lanyokat.
Az egyik videki csapat edzoje odalepett hozzank es mondta, hogy mar itt lenne az ideje, hogy a kislanyunk is meneteljen. A net-et bongeszve azonban nem talatam budapesti egyesuletet ahol ilyesmivel foglalkoznanak.
Ha esetleg van otlete azt nagyon nagy orommel vennem, ugyanakkor, ha ugy gondolja, hogy nem valo egy 5 eves kislanynak akkor szivesen varnam az egyebb lehetosegeket.
Fontos megjegyeznem, hogy az en kicsilanyom a szep csillogo, porgos ruhakat elonyben reszeiti, igy valoszinuleg mozgas teren a hasonlo ruhakban valo tornat kedvelne.
Elore is koszonom segitseget.
IBolya
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kedves óvónõ!
Ön szerint egy 5 éves kislány érett már arra,hogy iskolába menjen? Vagy arra, hogy megtanuljon írni,olvasni magántanítótól? És ez járhat bármiféle hátránnyal a késõbbiekben? Már taníttatjuk, és eddig jól halad.(A kislány nagyon élvezi a tanulást,kitartóan dolgozik naponta másfél órát.)Kíváncsian várom válaszát, amit elõre köszönök: Éva
Ui.:Ha esetleg lenne a témához kapcsolódó irodalom, kérem adja meg, szívesen olvasnék errõl! Köszönöm!
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Kérdésem a következõ:
Kisfiam 4 éves, és az óvodában a következõ a probléma: a gyerek szorong, ha szólnia kell, hogy vécére szeretne menni. Ezért nagyon hosszú ideig visszatartja. Inkább különbözõ testhelyzeteket vesz fel ( hasal) stb. hogy ne kelljen elmennie vc-re. Nem pisil be soha. Otthon természetesen mer szólni, és a szobatisztasággal semmilyen probléma nem volt. Amikor értemegyek az oviba, akkor pisil, és könnyebül meg.
Az óvónõ ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy leszídták a gyereket, amiért gyakran mellépisil, esetleg lepisili a nadrágját Wc használat közben. Azóta szorong Dani.( kisfiam egy kicsit a mozgásban ügyetlenebb a kortársainál, viszont értelmi szintje korának megfelelõ)Az óvónõ egyébként közölte, hogy õ ezzel az üggyel nem igazán tud külön foglalkozni, mert õ nem gyógypedagógus!!. Én magam pszichológus vagyok, bár nem gyerekekkel foglalkozom. Arra gyanakszom, hogy kisfiamban nagyon erõs a megfelelni vágyás, és nem akar "gondot okozni" így saját szükségleteit is háttérbe szorítja. Most a nyaralás alatt is tapasztaltam, hogy sokszor visszatartja a vizeletét, 2 hét után sikerült elérni, hogy felszabaduljon ez alól a szorongás alól, és bátran szóljon. Nem tudom, hogy mit tegyek szeptembertõl, érdemes-e kivenni az óvodából. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a gyerekem nem mer szólni, és fél napokig visszatartja a vizeletét. Nem értem, hogy e probléma megoldásához miért kell gyógypedagógus az óvónõ szerint.Várom tanácsát.
Üdvözlettel: Krisztina
Válasz >>>
Kérdés: (2003-05-13 10:05:29)
Tisztelt Óvónõ!
Véletlenül keveredtem ide a lapjukra, mivel hetek óta nem tudok választ kapni egy kérdésemre, és az Origó keresõje segített ide. Kisfiam februárban volt hét éves és dicsérettel kijárta az elsõ osztályt. Erre nagyon büszkék is vagyunk, azonban kislányommal ( a férjem elõzõ házasságából) kapcsolatban komoly félelmeim vannak. A gyermek májusban töltötte a 6. évét, de úgy határoztunk, hogy nem megy még az idén iskolába. Az fontos, hogy nem értelmi szintje miatt nem engedtük, hanem azért mert 6 éves létére 14 kiló és nincs 100 cm. Azt hallottam, hogy jövõre sem engedik iskolába, ha nem lesz 110 cm és minimum 18 kiló. (Erõs a gyanúm, hogy nem lesz.) Elnézést hogy ilyen hosszan írtam, de már nem tudom hova fordulhatnék válaszért. Kérdésem csak annyi: igaz e a fenti állítás és akkor mi lesz a mi kislányunkkal, mikor mehet iskolába? Várom válaszát
Tisztelettel
egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
