 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Szükségem lenne az Ön szakértõi segítségére. Teljesen tanácstalan vagyok.
Külföldön élünk január óta, a férjem munkája miatt, a kislányom most 4 éves és augusztus végére várjuk a kistestvérét. A kislányom azelõtt bölcsibe is és óviba is járt, mindkettõt nagyon szerette. Úgy terveztük, áprilisban hazaköltözünk (egy másik városba, mint ahol eddig éltünk) és a lányunk májustól otthon kezdheti az óvodát és mire megérkezik a kistestvére, már szépen beszokik. Áprilisban hazamentünk, de csak egy hónapra, mert a férjemnek mégis maradnia kell nem tudni pontosan meddig, legrosszabb esetben tél végéig. Ezért úgy döntöttünk, visszamegyünk hozzá, hogy együtt legyen a család és külföldön járatjuk óviba a lányunkat és ott születik meg a kistestvére. Idõközben kiderült, hogy nem bírom olyan jól a terhességet, jól jönne némi segítség, itt azonban még nem találtunk. A férjem aggódik, hogy nem lesz elég pénzünk kifizetni az orvosokat, a szülést, a segítséget. Ráadásul a férjemet nem lehet munka közben elérni, nem tud hazaugrani, ha baj van és emiatt nagyon félt. Haza akar küldeni a szülés elõtti és utáni idõre, anyósoméknál lakhatnánk a lányunkkal, de õ csak hetente-két hetente tudna hazajönni kb. 2 napra. Albérletet nem tudunk kifizetni. Ezért, ez tûnik az egyetlen megoldásnak, és ez borzasztóan frusztrál engem, nem szívesen megyek. Tudom, van ennek pozitív oldala is, igyekszem azt szem elõtt tartani.
A kislányunk nem igazán szeret itt, külföldön lenni, hiányzik neki a család és a régi óvoda, az ittenit utálja. Egyelõre csak háromszor egy héten vittem, és ebéd után mindig elhoztam. De két hét után minden óvis reggel hisztizett, sírva könyörgött, hogy ne hagyjam egyedül az óviban, megszakadt a szívem, még sosem láttam ennyire kétségbeesve. Megértem, hogy nehéz, nem érti a nyelvet, õ, aki mindig kezdeményezi a játékot, a játszótéren is. Azt mondta, nem játszik vele senki. Egy hét állandó hiszti és dühös kirohanásai után kivettük. Így most megint egyedül maradt velem otthon (amit nagyon szeret) és ha visszajönnénk ide a szülés után, újra szembesülnénk ezzel a problémával és nem tudnám óvodába járatni. Egyedül lennék egy csecsemõvel és a 4 éves lányommal otthon, segítség nélkül. Nem tudom, hogyan lehetne megkönnyíteni neki a beszoktatást, fõleg, hogy a kistestvérével itthon leszek.
A másik kérdés a magyar óvodai beszoktatás lenne. Azt gondoltuk, ha már hazamegyünk „szülni”, jó lenne, ha otthon járna közösségbe. Magánóvodát, táborokat nem tudunk kifizetni, csak a faluban lévõ óvoda jöhet szóba, ahova azt az ígéretet kaptuk, hogy augusztus 1-jétõl felvennék, elõtte nyári szünet van. Anyósom szerint maradjon egész napra, mint régen, a másik óviban, de én még abban sem vagyok biztos, jó ötlet-e az óvoda ilyen rövid idõre (két – két és fél hónapról lehet szó, ami közben ráadásul megszületik a kistestvére). Nem szeretném, ha számûzve érezné magát vagy összekombinálná az óvodába járást és a tesó születését. A kislányomat mennyire viselheti meg, hogy az óvodakezdés után két-három héttel megszületik a kistestvére (persze, az is lehet, hogy hamarabb érkezik, éppen amikor elkezdené az óvodát.)? Ha októberben visszamennénk külföldre (még gondolkodunk rajta), semmi értelmét nem látom otthon az óvodának, pedig nagy segítség lenne. Ha viszont maradnánk, hogyan segítsem a beszoktatását ebben a helyzetben? A másik, hogy ha visszamennénk apához külföldre, megint csak kb. fél évet lennénk kint, és valószínûleg ugyanúgy szenvednénk az óvodában. Nem tudom, költözzek-e vele és a picivel vissza.
Ön szerint mennyire visel meg egy 4 éves gyermeket az állandó költözés? Engem felnõtt fejjel nagyon megvisel. Ha maradunk Magyarországon a lányommal és a picivel, anyósoméknál kell laknunk, ami engem frusztrál, õket is biztos fárasztja, mégis csak 70 évesek, és ami nekem az egyik legfontosabb, hogy apa nem lesz része megint a családnak, csak idõnként néhány napra, amikor általában fáradt és ingerült. Hogy meddig tarthat ez az állapot, nem tudni, a férjem szerint legkésõbb tél végéig haza tud jönni végleg. És akkor újra költözünk egy másik (magyar) városba, ahol megint egy új óvodát kell keresni… Nem csodálkoznék, ha ez is megviselné a kislányomat.
Nem tudom, mitévõ legyek. Amíg újra egy család lehetünk, úgy szeretném átvészelni ezt az idõszakot, hogy a kislányomnak a legjobb legyen, ne okozzon neki törést sem az állandó költözés, sem a kistestvér születése, sem az óvoda. De mi neki a legjobb? Menjek, vagy maradjak? Erõltessem az óvodát vagy inkább maradjon még velem otthon amíg végleg hazaköltözünk? Mindenre lehet találni megoldást, csak nem tudom, mi lenne a legjobb neki és a családnak, teljesen össze vagyok keveredve és nem látok tisztán. Ezért lenne óriási segítség egy kivülálló, szakértõi vélemény.
Hálásan köszönöm a segítségét!
Bea
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Nem szokatlan kérdéssel fordulok önhöz még is úgy érzem hogy már tanácstalan vagyok.kislányom 3 és fél éves nemrégiben, született kishugija akit elég nehezen visel.Ugyan segit nekem egy két dologban pl( fürdetés etetés stb) de nagyon féltékeny es ezt leginkább a rosszaságában veszem észre. pedig nagyon okos értelmes kislány a dadusnénik szerint is nagyon fogékony mindenre a bölcsiben itthon mégsem birok vele.eléggé elszomorit hogy bmit teszek hogy a kedvében járjak nem hazsnal csak akkor ha veszek neki vmit.tudom hogy ezt én ronthattam el, demég is mit tegyek?semmire nem hallgat miota megszületett a kistesója, olyan mintha nem is hallaná meg amire kérem.kérem segitsen hogy mit tehetnék gogy ez jobbra forduljon mert úgy érzem egyre rosszabb anya vagyok a szemében:( köszönöm elöre is. tisztelettel egy aggódó anya. ZSUZSA
Válasz >>>
A kislányom 5.5éves oviba jár szorong ha napos lesz az oviban. Azt meg kell említenem hogy elköltöztünk és megszületett a kisfiam reggelente nem akar menni hisztizik retteg hogy napos lesz az óvónõk persze dicsérik mert ügyes.Az oviban minta gyerek. nem értem miért csinálja ezt? Újabban együtt megyünk a gyerekért az oviba a játszira! Állandóan ellenkezik és nagyon idegesít se szép szó se hangos szó se a jutalom nem használ igy marad a hideg víz leöntés és a segre verés és h nincs net nincs mese mit tegyek pszichológushoz vigyem? Luca anyukája
Válasz >>>
Tisztel Ovono!
Lanyom 2,5eves meg nem szobatiszta. Korabban tobbszor is pisilt bilibe ha raultettem es orult hogy sikerrel jart. Egy jo ideje nem hajlando belepisilni a bilibe. Napkozben nem adok ra pelust es ha pisilnie kell akkor osszeszoritja a labait leguggol es kepes meg orakig is visszatartanui a vizeletet. Mikor mar vegkepp nem megy neki bepisil. Mar mindent kiprobaltam ami letezik hogy meghozzam a kedvet de o kategorikusan kijelenti hogy nem szol ha pisilnie kell. Fel eve szuletett kistestvere. Tanacstalan vagtok hogy most adjam vissza ra megint a pelist vagy hagyjam bugyiba napkozben? Mit tegyek hogy merjen bilibe vagy wc-be pisilni? Valaszat elore iskoszonom! Udvozlettel Andrea.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Szobatisztasággal kapcsolatos kérdésemre sehol se találok választ. Kisfiam márciusban volt 3 éves. Télen néha sikerült kedvet csinálni neki a bilizéshez, azon ülve nézte a mesét, és 2 alkalommal sikerült is belepisilni. Nagyon megdicsértük, jutalmat kapott stb. De ez ritkán jött össze. Áprilisban aztán egyik délután azzal jött haza a bölcsibõl, hogy õ már nagy fiú, és nem kell neki többet pelus, csak kisgatya. Nagyon örültünk, de korán. Attól, hogy õ elhatározta, még nem jártunk sikerrel. Sûrûn szól, hogy pisilni kell, próbáljuk bilibe, wc-be, fûbe stb, de nem tudja elengedni, nem pisil. Volt, hogy reggeltõl délután 5-ig visszatartotta, nem akart bepisilni, de elengedni se tudta. Mivel féltettem az egészségét, visszaadtam rá a pelust, és pihentettem a témát, nehogy a sok kudarctól és a visszatartástól baja legyen. Most újból próbálkozunk. Megfigyeltem, hogy fürdés elõtt, mikor beteszem a kádba, állva egy kis vödörbe bele tud pisilni, aztán kiborítjuk a wc-be. Ezért is nagyon dícsértük. Sajnos máshová most sem sikerül neki, bár sûrûn szól és próbáljuk mindenféle módon. Unokatesói is mutatták neki, hogy kell. Vizet is csurgattam. Talán az lehet a baj, hogy fogjuk a fütyijét (vagy õ fogja).Lehet, hogy rosszul teszem, de a napokban ha szólt,és a wc-be nem sikerült, mindig betettem a kádba, odaadtam a vödröt, és abba pisilt. (A kaki-ingert is jelzi néha, pelust kér.) Összefoglalva a problémát, akarja is, próbálja is, motiváljuk is, mégse sikerül neki wc-be, bilibe, fûbe pisilni. Hogy tudnék segíteni neki? Már sajnálom szegényt, és senki nem tudott tanácsot adni. Válaszát elõre is köszönöm! Andrea
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Kislányom április végén volt 2,5 éves, még szoptatom elalváskor. Mivel 1,5 éves kora óta fõállásban dolgozom itthonról, nagyon örültem, hogy a közeli óvodába felveszik májustól. Áprilisban 5 alkalommal voltam vele bent 1-2 órát, májustól 3-4 órát töltött bent úgy, hogy mindig hazajöttem dolgozni. Az elmúlt 1 évben anyukám vigyázott rá hetente 2-3 alkalommal, ezért megszokta, hogy nekem idõnként el kell mennem dolgozni. Ebéd után megyek mindig érte, utána már csak vele foglalkozom, az óvónõk, a dadus mind aranyos, és a gyerekek is kedvesen fogadták. Az 1. nap sokat sírt, de az elsõ napokban mondott olyat a dadusnak a fülem hallatára, hogy szeret oviba járni. Az elsõ pillanattól érti, hogy én dolgozom, és neki ott kell maradnia, ezért beszalad a szobába - igaz sírva - rögtön búcsúzás után. Amikor érte megyek, és meglát, akkor kitör belõle a sírás, és a nyakamba ugrik. Nap közben is van, hogy elpityeredik az oviban. Nagyon szépen, érthetõen beszél, 18 hónapos kora óta szobatiszta. Az ovi jót tett neki, mert idegen gyerekekkel is hamarabb összebarátkozik a játszótéren, és jobban eljátsszák egyedül is. Mégis egyre anyásabb, már sem apa, sem a nagyi nem tud vele egy percet sem tölteni nélkülem. 1 hétig itthon volt betegen, az utána jövõ hét rettenetes volt. Az oviban eszik rendesen, néha pityereg, kevesebbet játszik a gyerekekkel, többet a dadussal. Velem agresszív, nem hagyja, hogy szeretgessem, ütöget, karmol. Januárban volt egy elhúzódó felfázása, azóta a bepisilés is egy eszköze a figyelemfelkeltésnek, de ezzel is engem 'tüntet ki' többnyire, nem az ovit. Hétfõtõl az ovi félgõzzel üzemel, a dadusa sem tud vele lenni, más teremben, összevont csoportok lesznek. Szeptembertõl egyébként sem az eddigi csoportjába járna, hanem marad a miniben, hiszen évvesztes, de azok az óvónõk, akik akkortól foglalkoznak majd vele, most még a nagyokkal vannak. Arra gondoltam, hogy megint a nagyi segítene nekünk, de hetente 2-3 alkalommal oviba is vinném pár órát, hogy egyrészt ne maradjak le a munkámmal, ne kelljen fõznöm, másrészt szokja a gyerektársaságot. A nagyi sajnos nem vethetõ be többször. Jó ötlet ez, vagy csak ront a helyzeten, ha erõltetem az elszakadást tõlem? Még ha csak a kertbe szaladok ki, akkor is megkérdezi, hogy ugye nem hagyom itt... Köszönöm válaszát. Adrienn
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2,5 éves, van egy 8 hónapos kistestvére. Mivel 8 hónapja két gyereket pelenkázok, õszintén szólva már nagyon vártam a nyarat, hogy kislányom végre szobatiszta legyen. Tudom, hogy erõltetni nem szabad, így gondosan kezdtem felépíteni: bugyivásárlás több alkalommal, õ választotta ki a WC-szûkítõt, ismételgettük neki, hova kell pisilni, kakilni, ha már nem lesz pelus. stb. Mikor megkaptuk a wc-szûkítõt, õ maga kérte, hogy bugyit szeretne felvenni. Hurrá, végre!-gondoltam, és abban a pillanatban örökre elfelejtettük a pelenkát. Én azokhoz tartozom, akik azt vallják, ha nincs pelus, akkor soha sincs már többet, éjjel sem.
Mindennek 2 hete. Az elsõ hét nagyon jól ment, szólt is, ha menni kellett, de nem bíztam a véletlenre, óránként figyeltem és vittem a wc-re. Kaki az bajosabb, mert azt a pelenkás idõszakban is letagadta. Na az 1. héten szólt, de azt is "pisilni kell" kijelentéssel, aztán volt, hogy 1 nap ki is maradt. Másnak 4-szer ment a bugyiba. A 2. héten ott tartunk, hogy már nem hajlandó a wc-re ülni, ha viszem, többször kipróbáltuk, és hiába mondta, hogy nem kell, ha ráültettem pisilt. Volt, hogy nem tettem rá, ha nagy volt az ellenkezés, mondván, jó majd szólni fog, és persze nem szólt, rá 1 percre csurgott a földre. A kaki már csak a bugyiba megy, letagadja. A pisi is folyik, mégha szól is, nem tudja visszatartani. Éjszaka ha pisil, fel se ébred rá, reggelig alszik benne. A 2. héttõl este fél 11 körül felkeltem, és elviszem pisilni, akkor pisil, utána reggelig már nincs pisi az ágyba. Tegnap nevetve állt mellettem, és kiabálta, "Nézd, anya folyik", és közben folyt a szõnyegre minden. Ma a kakiját kente a szõnyegre, mert kijött a bugyiból. El vagyok keseredve, azt hiszem túl korán vettük le a pelust, hiába maga kérte. Csak egy játéknak gondolhatta, amit megunt már? Mit tegyek? Várjak még, vagy adjam vissza rá 2 hét teljes bugyizás után a pelenkát? Az milyen bizalom megvonás tõle?? Jelen helyzetben viszont nem beszélhetünk szobatisztaságról, mert minden ugyanúgy a bugyiba megy...kivétel, ha én elcsípem elõtte, és WC-re teszem. (Bilin már túl vagyunk, az még a tesó születése elõtt próbáltuk, ment is, de az öccse születése után csak szuper jó játékhelyszín lett, körülötte tele játékkal, és mesekönyvvel, így azt teljesen elhagytuk).
Válaszát várva, köszönettel: Adrienn
Válasz >>>
Tisztelt Cím!
Kisfiam nagycsoportos "végzõs" Óvodás fiú gyermek. Értelmes (difer tezst 100% feletti) eleven, érdeklõdõ, aktív...
Nem angyal de nem is ördög!!!
Az utóbbi két hónapban azt tapasztaltam, hogy nem szeret oviba menni, nem érzi ott jól magát. Az utóbbi hetekben pedig fény derült arra, miért is van ez. A kedves óvónénik hülyézik, buta vagy mint a Föld jelzõkkel dobálják". Minden szülõ elfogult ezt tudom, és az én gyermekem sem tökéletes, de nem is vad és nem is buta. Mindent meghall, amit az óvónénik beszélnek sajnos azt is, és akkor a legszomorúbb amikor róla mondják, hogy buta, neveletlen....
Én úgy gondolom, ha egy gyermek rossz, akkor jár neki a büntetés, de a hülye és egyéb jelzõket egy pedagógus a szájára sem vegye.
Gyermekem érzékeny kis lélek, és félek, hogy ez nyomot hagy majd az iskolában is benne! Érdemes ezt az óvónõvel megbeszélni? Vagy úgyi tagadja? eygébként én mindig jó véleménynel voltam róluk, mindig kértem a véleményüket a kisfiasmmal kaopcsolatban és nagy csalódás az amit az utóbbi idõben átéltünk!!!
Válasz >>>
Sajnos az egyik óvónõvel már nem találjuk szülõként a hangot, folyamatosan megalázza és megfélemlíti a gyerekeket, köztük a miénket is, felmerült a gondolat, hogy mégis más óvodában van a helyünk. Az esetleges átiratásnak mi a menete, még nem vagyunk lekésve, ugye? Sajnos a múlt héten volt egy olyan incidens, amivel végleg betelt a pohár. Van esélyünk még valahol helyet kapni? Hogyan induljunk el?
Köszönettel
Válasz >>>
Tisztelt Cím!
Vidéken élek,itt jár oviba gyermekem,akit egyedül nevelek.Édesanyám Budapesten lakik.Mivel többször van a gyerek nála,és koránál fogva köteles óvodába járni,megtehetjük e azt,hogy a budapesti körzetes óvodába is beíratjuk,ahol a tartózkodási helye is van,és mindig abba az oviba járna, ahol éppen tartózkodik.Ha Pesten jár oviba,elveszíthetjük e a vidéki ovodai helyet?
Üdv:Kissné Kitti
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
