 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves nyugodt, érzékeny, kreatív gyerek, egyedül is jól feltalálja magát a játékban. Dani novemberben kezdte az ovit együtt a szeptember óta vele egy csoportba járó unokatestvérével, Ádámmal. Mivel nõvéremékkel ikerházban lakunk és fiaink is sokat játszottak együtt, jó megoldásnak tûnt a közös óvoda, közös csoport. A két kisfiú teljesen más személyiség és a közös játékban ez egyre inkább kiütközik. Az óvónõk is mondták hogy Dani szereti a zenés, tornás foglalkozásokat, kézmûves játékokat, amikor látja a kezdeményezést, rögtön megy, de Ádám visszahúzza nem engedi menni, Dani „engedelmeskedne” neki ha az óvónõk nem avatkoznának közbe. Ádám erõs akaratú, verekedõs, állandóan irányítani akaró kisfiú. Sajnos a szülei olyan meséket mutatnak neki ami nem neki való, ez látszik a játékán, amikor az agresszív verekedõs jeleneteket játssza el gyakran az én fiamon, aki ebben nem akar részt venni. Unokatesó gyakran piszkálja, üldözi, hiába mondja a fiam, hogy nem akarja azt játszani. Ha valamiben a Dani ellentmond neki, rögtön ráüt, de gyakran látom, hogy „csak úgy, ok nélkül” (nevetve) akár hátba vágja a fiam. Mi elvetjük a verekedést, nõvéremék sajnos a „fiús” dolognak tartják és nem kezelik következetesen. Mivel egymás mellett lakunk nem tudjuk elkerülni a gyerekek közös játékát (fõleg az unokatesó ragaszkodik, mert nehezen tudja egyedül lekötni magát). Ha fiaink között konfliktus van unokatesó üt, a fiam meg sírva rohan hozzám. Nõvéremék szerint meg kellene védenie magát nem nekem közbeavatkozni. Hozzá teszem igyekszem hagyni a gyerekeket megoldani a dolgaikat, amikor látom a konfliktust elõbb megállok és megvárom meg tudják e oldani (sajnos ritkán, de azért olyan is van hogy igen) ha nem boldogulnak besegítek mindkét gyereknek, mert úgy gondolom ebben a korban még sokszor tanulniuk kell kezelni a ’nézeteltéréseket”. A nõvéremékkel teljesen más nevelési elveket képviselünk és sajnos nem tudtuk megbeszélni a problémát.
Abban kérnék tanácsot, hogyan kezeljem ezt a helyzetet, hiszen így együtt lakva nem tudjuk õket elkerülni. Verekedésre nem akarom buzdítani, de szeretném ha megtudná védeni magát és nem mindig sírva futna hozzám. Már odáig jutottam, hogy ilyenkor arra buzdítom üssön vissza, megvédve ezzel magát, de erre Ádám bevadul és elfajul a helyzet. Nõvéremék Danit „anyámasszony katonájának” tartják és nem értik meg hogy nekik kéne a fiúk e fajta viselkedését korlátok közé szorítani. Ádámon kívül fog még ilyen gyerekkel találkozni Dani és nem mindig vagyok ott. Hogyan tudnám megtanítani megvédeni magát, mi a helyes viselkedés ha ráütnek vagy piszkálják? Ráadásul elõfordul, hogy Dani a húgának (2 éves) "adja vissza" amit Ádámnak nem mer.
Köszönettel: Anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kérem adjon tanácsot, fiatal 10 éve a pályán dolgozó Óvodapedagógus vagyok. A szakmámat nagyon szeretem. De van a szakmánknak egy hátulütõje ami most már egyre inkább aggaszt engem ez pedig a már egészségemet is kárósító étkezés odabent az oviban. Az ételek amiket a gyerekeknek hoznak az õ korosztályuknak megfelelõ ugyan, de nekem mint felnõtt, már kevésbé mondhatnám egészségesnek. Egy gyermekem van és megvallom nagyon nehezen tudok munka és család mellett edzésekre járni, de minden tõlem telhetõt megteszek amit csak tudok annak érdekében, hogy leadjak pár kilót. Persze ez nem csak jómagamnak és az egészségemnek ,de a munkámban való aktívabb részvételnek is elõnyére válhatna. Na meg egymásközt mint Nõ, mint anya is szeretném jól érezni magam a bõrömben, és nem állandóan láb fájásra, haspuffadásra, levertségre, álmatlanságra, fáradtságra és egyéb panasztokra hivatkozni. Szeretnék még gyermeket, de így túlsúllyal nem nagyon érzem mindezt megvalósíthatónak, pedig mint már említettem én mindet megteszek, amikor csak lehet mozgunk, kirándulunk, sportolunk a családdal.
Az a helyzet, hogy jelenleg szabadságon vagyok és elkezdtem egy közismert diétát amivel igen jó eredményeket értem el,csak sajnos az idõ kevés, hogy egy nyár alatt az ember megszabaduljon az õt nyomasztó sok súlyfeleslegtõl. Kérdésem az lenne, hogy vajon miért nem lehetséges az, hogy az óvodában egy másik Ántsz által bevizsgált helyrõl ételt rendelhessek a munkahelyemre ,mint ahogy azt minden más munkahely megengedi az alkalmazottainak? Miért kell az egészségem teljesen tönkre tennem azért, mert nem engedik,hogy egészségesen táplálkozzam, mi ezzel a baj? Sajnos megvallom odáig jutottam, hogyha ebben nem történik változás ott kell hagyjam a munkahelyem és valami másba kell kezdjek, ahol rugalmasabbak e téren, pedig mint már fentebb említettem, szeretem a szakmám és a gyerekek is engem. Sajnálnám ha el kéne válnom a hivatásomtól egy ilyen dolog miatt. a helyzet az ,hogy a munkahelyemen sem együttmûködõek, pedig már orvosi papírt is vittem amit nem fogadtak el, mint mentséget, hogy válthassak és jómagam azt ehessem ami nekem jó és nem másoknak!!! Segítségét és válaszát elõre is köszönöm és nagyon várom.
Tisztelettel,
Egy elkeseredett, de reménykedõ Óvodapedagógus
Válasz >>>
Tisztelt Óvónö.
Kislányom 2010.május.08-án töltötte a 3.évet, a szobatisztaság nálunk nagy gond.Egyáltalán nem szól,hogyha pisilnie vagy kakilnia kell!Probálkoztam már nagy sok mindennel.Ha bepisil a bugyiba vagy bekakil, még azért se szól.Ha ráültetem a bilire belepisil,de magától nem ül rá!Szeptemberben menne óvodába, de azt hiszem,hogy nem mehet, mert a szóbatisztaságának még jelét se mutatja. Egyszer apósom leszidta, amiért bepisilt és elsírta magát.Azóta hogyha szól neki akármiért, elsírja magát.Kérem segítsen mert el vagyok keseredve.Köszönettel:Anita
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam októberben lesz 3 éves, a szobatisztasággal hadi lábon áll. Nem csak a pisit nem jelzi, de ha kisgatya van rajta, napokig nem hajlandó kakálni. Most negyedik napja tartja vissza, de nem mondja, hogy pelenkát kérne. Alváskor már régóta nem pisil be, de ha játék közben bepisil, az sem zavarja, nem is szól. Azért aggódom, mert olyan éles esze van mindenhez, és olyan gyakorlatias, hogy ez a szobatisztaság-probléma gyökeresen ellentmond a természetének. Lehet ennek lelki oka? Egy éve nem élünk együtt az apjával.
Köszönettel
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiamat 13 hónapos korában fogom bölcsõdébe adni. Sajnos az állami bölcsõdébe nem vették fel, így meglátogattunk egy családi napközit, ahol arról tájékoztattak, hogy ott nincs beszoktatási protokoll, "mélyvízbe" kerülnek a gyerekek. Önnek mi a véleménye errõl? Érdemes ilyen helyzetbe hozni egy 13 hónapos kisfiút?
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ. A 3,5 éves kislányom 2 hete kezdte meg az oviba járást. A kezdeti lelkesedés 3 nap után elmúlt,azóta amikor engem lát megy a könyörgés,sírás,kérlelés,követelés,hogy ne menjen oviba.Apát már meggyõzte,most már õ is rágja a fülem,hogy nem kell vinni a kicsit. Én itthon vagyok és az ovival meg az óvónénikkel sem vagyok megelégedve. Én is hajlok arra hogy abba hagyjuk hiszen tényleg nem "muszáj" miatt járunk. De így az lesz hogy sírással meg kapja amit akar ,és egyszer úgyis el kell kezdeni az ovit. most mi a jó neki? Köszönettel Ralex
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ! Fiúunokám, aki egyke nov.-ben lesz 4 éves.Minden tekintetben átlagos,a korának megfelelõ személyiséggel bír.Kivéve a kiszámíthatatlan idõközben elõbújó agresszivitását. Ilyenkor ordít, üt, rúg,köpköd, fõleg akkor, ha valamiben ellentmondanak neki. 2 éves korától fél napra, 3 éves korától teljes idõben jár bölcsibe. Az évzáró rendezvényen férjemnek, (nagypapának) azt mondták a gondozónõk, ha nem "fogják meg a gyereket baj lesz". A lányom nagyon türelmes az unokámmal, a végsõkig próbálja meggyõzni, engedi alkudozni. Ha már nincs más megoldás, és elkezdi a hisztit, beteszi a szobájába a kisfiút, de mostanában az is nehéz, mert tör-zúz. Az utolsó néhány alkalommal már kénytelen volt ráütni. Vejem inkább nem konfrontál a gyerekkel. A férjem, és a rokonok szerint sokkal szigorúbban kell vele bánni, ha üt, vissza kell ütni, több szabályt kell felállítani, mert nagyon el van kanászodva. Szerintem a lányom jól csinál mindent, a verést ellenzem, változatlanul türelmesnek kell lenni, majd jobb lesz késõbb. Unokám nehezebben kezeli a konfliktusokat. Egy-egy ilyen alkalom után nagyon kedves, próbálja kompenzálni a történteket. A család teljesen kiegyensúlyozott, a szülõk szertik egymást. Kérem a tanácsát, hogy ez mennyire kirívó viselkedés, vagy kell-e valamilyen pszichológust felkeresni a kérdésenmmel.Válaszát várja egy õrlõdõ, aggódó nagymama.
Válasz >>>
A férjemmel van egy hét éves kislányunk. A kapcsolatunk évekkel ezelõtt kezdett megromlani, a mostani állapot már számomra rettenetes. Nincsenek hangos viták, de mint két lakótárs élünk egymás mellett. Évek óta külön alszunk, semmilyen testi és lelki kapcsolat nincs már közöttünk.
Én szeretnék elválni, de szerinte és a családom szerint is ez képtelenség lenne, mert a férjem biztos anyagi háttért ad nekünk, és a gyereket is tönkretenném vele. Munkám nincs, bár mindent megteszek, hogy ez ne így legyen. Pár hónapja van egy kapcsolatom, szeretnénk együtt folytatni tovább, de ha kiderülne minden "erre" lenne fogva, hogy ettõl ment tönkre a házasságunk. De ez egyátalán nem igaz. Én már magamban lezártam a házasságomat, ami egy nagyon nehéz lelki folyamat volt. Próbáltam rendbehozni, de állandóan csak "falba" ütköztem. De ezt képtelen vagyok megértetni mind a családommal, mind a férjemmel, mert szerintük én nem érezhetnék így, mikor eltart minket, dolgozik, nem folytat züllõ életmódot. De egyszerüen mintha két külön bolygón élnénk.
Nagyon tanácstalan vagyok, mit és hogyan kellene tennem. Minden oldalról nagy a nyomás, hogy maradjunk, már sajnos idegileg is nagyon "elfáradtam", de ami a legfontosabb, a lányomnak szeretném a legjobbat, de már õ is érzi ezt, látja rajtam, s a családom Õ elõtte is próbál rám hatni. Teljesen megszakítani, nem akarom velük a kapcsolatot, de ha más nem marad, akkor kénytelen leszek.
Kérem segítsen ebben a problémában nekem. Nagyon várom válaszát.
Válasz >>>
Tisztelt ovónéni!
Kislány unokám 3,5 éves. Januártól ovodás. nem szereti. A szülõk elváltak,az apának 2nap láthatása van 2 hetente.Az apánál jól érzi magát,nagyon szeretik egymást. Eszik alszik rendesen pisil kakil WC-be., vidám, anyukáját nem hiányolja.Az oviban csak délig van , mert nem eszik. A láthatás után az anyukánál (otthon) bepisil bekakil.
Kérdésem, hogy mi lehet az ok? ,ha ez tudható, vagy mit lehet tenni?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Juditka 4 éves és 1 éve jár óvodába.Az utóbbi néhány hétben elkezdett panaszkodni az egyik kislányra,hogy folyton piszkálja ,bántja õt.Ezt többször szóvá tettem az óvónõnek, aki jelezte,hogy tud a dologról és próbálja megoldani...ez idáig eredménytelenül.Már ott tarunk,hogy a kislány sírva megy az oviba ,és utál oda járni .Hogy segítsek rajta?
Köszönettel Anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
