 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!
5éves kislányom és 3,5 éves kisfiam az óvónõvel való elõzetes beszélgetés és saját véleményünk alapján közös csoportba írattuk be. Tapasztaltuk, hogy sokan ellenzik és ugyanannyian támogatják a testvérek egy csoportba való elhelyezését, nehéz volt a döntés, de szeretik és támogatják egymást. Az elsõ hónap viszonylag nehezen telt, de a nagyobbik gyermek sokat segített a kicsinek az óvónõk elmondása szerint is. Mindig nagyon összetartóak voltak, most is. Azonban az óvónõk szeretnék, ha a kicsi csak nagyon keveset játszana a nõvérével ezért gyakran nem engedik õt oda akkor sem, ha a nõvére elmondja, hogy õt nem zavarja. Így emiatt sokat sír és nem is próbál másokkal barátkozni. Meglátásom szerint, egyébként is biztonságot ad a nõvére a kisfiamnak egy-egy új helyzetben, de ha már biztonságban érzi magát az új környezetben, akkor magától is elkezd mással játszani. Helyesen teszem-e, ha az óvónõk türelmét kérem fentiekre hivatkozva?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam novemberben lesz 3 éves. Napközben teljesen szobatiszta, ami a pisilést illeti (kisebb balesetek elõfordulnak). A kakilással azonban egyáltalán nem sikerül elõrehaladnunk. Már pelusos korában is félrehúzódott, magára csukta a szobája ajtaját, amikor a nagydolgát végezte, nem is akarta, hogy ilyenkor bárki bemenjen hozzá. Most, hogy már nincs rajta pelus napközben, van, hogy bekakil a bugyijába vagy egészen addig visszatartja, amíg az esti lefekvéshez rákerül a pelus és akkor abban végzi el a dolgát. Két napja kezdtem el, hogy éjszaka sem adok rá pelust (elsõ nap reggel szárazon ébredt, második nap reggel bepisilt), ennek az eredménye az lett, hogy sem tegnap, sem ma nem volt széklete. Amikor látom, hogy félrehúzódik és "készül", mindig próbálom finoman megkérni, hogy üljön rá a bilire vagy a wc-re, de szinte mindig elutasít. Van, hogy szól, ha kakilnia kell, de a wc-re akkor sem akar ráülni. Egyszerûen látom, hogy feszélyezi az egész helyzet. Sokszor agresszíven otthagy, ha napközben többször a wc-vel próbálkozom és addig visszatartja, ameddig csak lehet. Aztán a bugyiban landol... Elõfordult néha, hogy hajlandó volt ráülni a wc-re vagy a bilire, de akkor meg sikertelen volt a dolog. Már hónapok óta próbálkozunk, mit tudnék tenni, hogyan tudnék segíteni neki, hogy ne szégyenlõsködjön ezzel kapcsolatban?
Válasz >>>
Kisfiam idén decemberben tölti az 5. életévét. A kakilással rég óta semmi gond nincs, a pisiléssel sem napközben. Azonban a délutáni alvásoknál és éjszaka is mindig bepisil ezért még mindig pelusos alvásokhoz. Az óvónõ szerint nem kellene rá pelenka, ébresztgessük fel éjszaka pisilni. Mindenképp azt gondolom, hogy pszichés okai vannak, õ megkésett pszichomotoros fejlõdésû, amit mozgásterápiával kezelünk, eredményesen. Persze ebbõl adódóan folyamatos a napi konfliktus és stressz, a testvérféltékenység is igen nagy fokú. Mégis....hogyan tudnánk arra szoktatni, hogy felébredjen álmából ha pisilnie kell? Az óvodai ágynemût minden nap mosom...ezen kívûl engem nem zavart addig míg az óvónõ jelezte, hogy járjunk utána. Köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Olyan problémával fordúlnék Önhöz, mellyel még nem találkoztam és egyenlõre nem is tudnak segíteni benne.
A kisfiam 2,5 éves és szeptemberben elkezdte a bölcsibe járást. A beszoktatás az étkezés kivételével zavartalanúl történt. Egy könnycseppet sem hullatot! A kisfiam nagyon jól beilleszkedett, a gondozó néni szerint kedves, segítõkész a kissebb gyerekeknek, le tudja kötni magát a játékokkal és a mondókákat is szépen megtanúlja rövid idõ alatt. Tehát ezzel a résszel semi probléma nem volt. Az étkezés az egyetlen sarkalatos pont számára. Teljes mértékben elutasítja azt, hogy valamit is megkóstóljon. A reggelire, ebédre és uzsonnára felszolgált ételeket elutasítja annyira, hogy az asztalhoz sem hajlandó oda ülni. Míg a többi gyerek szépen falatozik az én fiam a szõnyegen játszik. Egyedûl a tízóraira kínált gyümölcslét fogadja el, de azt 3-4 pohárral is iszik. Amikor érte megyek azonnal azzal fogad, hogy soha nem eszek a bölcsiben ez kb.15.30 körül van és gyakorlatilag addíg étlen és szomjan van a gyerek. Otthon pedig mikor haz érünk degeszre eszi magát, de már ez sem jellemzõ mert már otthon sem akar enni.
Várom válaszát és tanácsát mit lehetne ebben a helyzetben másképpen csinálni!
Köszönettel:Piroska.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kérdésem a szobatisztaságban való visszaesés témáját érinti.
Nagyjából, feltételezem, milyen lelki probléma állhat a kisfiunk esetében a háttérben. A kérdésem, hogy ezt a fennálló helyzetet, ha megoldani nem tudjuk, hogyan oldjuk fel, hidaljuk át. Az a nagymama költözött tartósan távolra a tengeren túlra, akihez a kisfiunk jobban kötõdött. A nagymamának ott családi kötelezettsége van, ami miatt várhatóan egy évig folyamatosan ott fog élni. Ilyen helyzetben mi a teendõ, mivel tudok a kisfiamnak segíteni.
Tanácsát bizalommal várom.
H. Eszter
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom novemberben tölti be a 3. életévét. A kisváros, ahova frissen költöztünk, két óvodával rendelkezik, de rendszeres a kétszeres-háromszoros túljelentkezés, így biztosan csak az 5. évüket betöltött gyerkõcöket veszik fel bármelyikbe is. Jelentkezési listát - más kismamák elmondása szerint - nem vesznek figyelembe. Férjem budapesti munkahelyre ingázik naponta, és én is Budapestre térnék vissza dolgozni, ezért hiába lenne körzetes a munkahely-környéki óvoda, naponta legalább 2 órát utazással kellene a gyerkõcnek tölteni, ami embertelen. Nekem legkésõbb februártól - tehát az évközi beíratástól - feltétlenül dolgoznom kellene, hiszen családunk nem engedheti meg magának, hogy jövedelem nélkül otthon legyek. A karácsonyi ünnepektõl az évközi beíratásig még megoldhatjuk valahogy a kérdést, de utána?
Mit javasol, mit tegyünk?
Köszönettel,
Adél
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
Kislányom decemberben lesz három éves!Most szeptembertõl felvették a bölcsödébe.Egész nyáron várta szinte minden nap emlegette.Az elsõ két napon nem volt gond, mert ott voltam.A harmadik napon már el kellett mennem, és a kislányomért ebéd után kellett menni.Nem evett semmit.Pénteken már le is fektették, de nem aludt és nem is evett semmit.Mikor hazafelé menet megkérdeztem hogy miért nem evett azt mondta: azért mert elmentél.A gondozónõ szerint nem volt gond vele, egyedül enni nem akar.Következõ héten beteg lett.Egy hétig nem voltunk.Most kezdtük újra, de már reggel úgy kel, hogy nem akar bölcsibe menni.Amikor beérünk a bölcsibe már sír.Alig tudják elvenni tõlem.Semmit nem eszik.Amint engem meglát már nevet és kérdezi: anya hoztál szendvicset?(Az uzsonnát szokták odaadni és azt hazafelé megeszi)Várható javulás?Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Kedves szakértõ! A következõ kérdésben szeretném a véleményét kérni:
a gyermekem most kezdte az óvodát szeptemberben. A köv. hónapban tölti a 4. évét. Mindíg önállóságra neveltem, de attól tartok talán ez a kötõdés rovására ment. Egyedül nevelem õt, s sajnos a közeli családtagokat is ritkán látja, mert más országokban tartózkodnak néha hónapokig. Nálunk az óvodai beszoktatás látszólag nagyon simán megy. Reggel berepül a terembe, sõt, ebéd után haza sem akar jönni. Normális ez? Minden gyerek csillogó szemmel rohan szülei karjába, de õ mikor meglát engem, szó szerint elrohan tõlem. Tudom, hogy igazán nyitott természetû, közöséggi jellem - de belefér ebbe hogy így elutasítson? Délután, mikor kipihente magát már bújós, puszilgat (talán többet is mint eddig). Lehet, hogy a gyors beilleszkedés csak látszat? Talán így fejezi ki, hogy dühös rám amiért ott marad "egyedül"? Vagy igazán nem jól csináltam valamit, s az anya-gyerek kötõdés körül kell körülnéznem? Ha jól tudom ennek hiányában már nem sokat tehetnék... a korából adódóan. Remélem válaszával segít megfejteni ezt a számomra igen furcsa helyzetet.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 5 és fél éves nagycsoportos. Eléggé érzékeny. Két barátnõje van az egyik kislány egyke és az ovónénik szerint teljesen kisajátitja a lányomat. Nem engedi másokkal játszani, rákényszeríti az akaratát. Amikor a kislányom nemet mond neki, akkor érzelmileg zsarolja (pl. az anyukája is mérges lesz, nem lesz a barátnõje, elköltözik, meghal... stb)
Ilyenkor a lányom nagyon el kezd sírni és az ovónénik sem tudják megvigasztalni. Hogy tudnánk segíteni a probláma megoldáá
sában?
Köszönettel:
Molnár Gyöngyi
Válasz >>>
Kedves ovono!
Kisfiam 2 es fel eves es most kezdte az ovit .Nagzon szeret jarni eggyetlen problemank ,hogz nem hajlando vecere ulni inkabb a hazaerkezesig visszatartja vagz elofordult ,hogz bekakilt ,amit otthon sosem tett meg.Mi is probaltuk otthon vecere ultetni de csak a bilin erzi biztonsagba magat .
Kerem segitsen mit tegzek ,aggodom ,hogy emiatt esetleg szekrekedeses problemai lesznek.
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
