 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kislányom, Anna 3 éves volt januárban. Elkezdtük az óvodát. A beilleszkedés folyamatában vagyunk, mégis inkább a hiszti és a kellemetlen dühkitöréssel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Miután elolvastam az összes témával kapcsolatos leveleket, mégis a kislányom eltérõ "mutatványával" kapcsolatban érdekelne a véleménye.
Születésétõl kezdve (szerencsére megtehettem) a három évet itthon töltöttem vele. Az egész napunk a rendszerességen alapult. Olyan rutinná vált az életünk (itt jegyezném meg: egyedülálló édesanya vagyok), hogy nekem szinte egyhangú volt, de az Annának tökéletes volt: a reggeli közös étkezés, a játék, a szabadban tett séták, az ebéd, az ebéd utáni alvás stb. Egyszóval: a rendszeresség uralta az életünket. 2.5-3 évesen, amikor az "én" felszínre tört -következetességem ellenére- olyan határtalan hiszti-dührohamok törtek Annára, hogy valóigaz, az elsõ körben magam is megrettentem és ezt láthatta rajtam is. Minekután nyugodsággal próbáltam kezelni hisztijét, sok pedagógus által javasolt "kezelési mód" nem vált be. Egész pontosan a nem-veszek-róla-tudomást elv nálunk tökéletesen megbukott. Ha valamilyen bevásárlóközpontban kitört a hiszti, és én nem vettem róla tudomást, az Anna még jobban "bevadult". Ha leültem egy padra, hogy megvárjam, hogy lehiggad, ez õt mélységesen felbosszantotta. Ha próbáltam stratégiát váltani, hogy suttogok a fülébe és úgy csitítom, az sem segített. Röviden: az összes tanács nem vált be, pedig mindegyiket tartósan gyakoroltam, nem tettem ki annak a gyereket, hogy rajtam több "tanácstalan" csitítást lásson.
Kedves Óvónõ! Kérem segítsen, mert a tarsolyom kifogyott és segíteni szeretnék ennek a kicsilánynak a hiszti levezetésében.
Válaszát megköszönve, maradok tisztelettel
Krisztina
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 6 éves,de még nem megy iskolába marad +1 évet.Lassan egy éve,hogy elköltöztünk,de gyermekem maradt a régi Óviban.Iskolába már az új lakóhelyünkre fog járni.Az lenne a kérdésem,hogy a nagycsoportot a mostani oviba járja ki vagy irassam át a lakóhelyünkön levõbe,hogy megismerhesse a leendõ osztálytársait.mi lenne a jobb neki,
köszönöm válaszát!
Válasz >>>
Kedves óvónõ!Van egy három éves kislányom és májusra várjuk a kistestvérét,kislányom már kb fél éve szobatiszta csak éjszakára kell pelus,két hete pedig napközben is bepisil és ráadásul akarattal.Onnan tudom hogy tudatosan csinálja mert volt hogy észre vettem hogy mire készül kivittem a wc-re de nem volt hajlandó pisilni bement a szobába és bepisilt.Ha idegen helyen vagyunk szól hogy pisilni kell csak otthon csinálja és mosolyogva jön szólni hogy bepisilt.Sajnos nemtudom mit tegyek hogy reagáljak rá,leszidjam vagy sem,visszaadjam a pelust napközben is?volt hogy nem szóltam rá semmit szónélkül átöltöztettem és megkérdezte hogy most miért nem szidom le miért nem vagyok mérges?Tanácstalan vagyok és kétségbe esett nemtudom meddig fog tartani.Elõre is köszönöm válaszát,tisztelettel Anita!
Válasz >>>
Kislányom most lesz 3 éves. 2hónapja járunk "oviba"-külföldön.Abeszoktatás elég simán ment és nincsenek is semmi különös problémáink.Egy dolog ami nagyon zavar mert szerintem elég fontos-nem akar napközben aludni.Miután elkezdtük az ovit-pedig az oviban(2 nap a héten)alszik.Már minden kipróbáltam-szépen csúnyán, odafeküdtem vele, igértem fût-fát, de csak az jön hogy nem, nem kell vagy nem akarok.Pedig látom rajta hogy álmos és nem lehet vele bírni egész délután.Hisztizik mindenért, tombol ha valami nem tetszik, és ilyenkor persze semmi nem tetszik.Mondtam hogy akkor ne aludjon csak csendben feküdjön és pihenjen kicsit de mintha direkt nem akarna feküdni sem.Mit tegyek????Vannak napok amikor már tényleg a falra másznék, mert elviselhetetlenül kezelhetetlen.
Rita
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam, Olivér, 2008. szeptember végén 3 évesen kezdte az óvodát. Sajnos nem Érden, ahol lakunk, mert két óvodából is elutasították helyhiány miatt. Ezért sajnos elég messzire, Albertfalvára egy egyházi óvodába hordom õt. Sajnos vegyes csoportba jár, ahol a gyerekek 80%-a már 6-7 éves és lassan iskolába megy. Két fiatal óvónénink van, az egyikkel voltak gondok az elején is már, a beszoktatás körül is, mert többször kellett szinte könyörögnöm, hogy ott aludjon a gyerek. Pedig van ahol már egy nap vagy egy hét után ott aludhat a gyerek. Itt én kifogásnak éreztem hogy ott aludjon, mert tudta, h akkor még a három év alatt összegyûlt szabimat töltöttem és szerintem ezért nem akarta. Elhiszem hogy sokan vannak a csoportban, /30 gyerek!!/, de az ne a gyerek és az én hibám legyen már. Nem beszélve arról hogy a beszoktatás szerintem nem hónapokig tartó dolog.
Harmadszori kérésemre is visszautasító választ kaptam, bár nem mondta ki, de ez volt a lényeg, így elmentem a vezetõnõhöz és õ is nekem adott igazat. Így onnantól kezdve ott aludhatott.
Sajnos sokat sírt a kisfiam a beszokás alatt, míg beértünk az óviba akkor is és bent is és sokszor be is pisilt.
Ez az óvónõ már az elején sem volt nekem szimpatikus, de gondoltam majd talán kellemesen csalódom benne. Hát nem így lett. Sokszor láttam tõle hogy ha sírt a kisfiam odament hozzá és legalább vígasztalta, párszor fel is vette, bevonta a játékokba amit a nagyokkal játszott. Késõbb már olyat is láttam tõle, hogy sírt a fiam elindult felé, a fiam nyújtotta a karját h felvegye és közölte vele hogy "nem veszlek fel mert megszokod". Nem tudom mitõl tartott, hogy talán a fiam megkedveli netán?? Egy kisgyereknek aki csak rövid ideje jár óvodába épp hogy meg kellene könnyíteni az ott létét, és nem még jobban nehezíteni, pont azért h szeressen oda járni, ne az maradjon meg neki majd h õt ott csak rossz dolgok érik, mert ilyenkor már magyarázhatom neki hogy ne sírjon mert oda a gyerekek játszani járnak barátokat szerezni, és jól érezni magukat. Így a szülõk dolgát is megnehezítik. Nem beszélve arról hogy egy három éves gyereknek aki most kezdi megszokni azt hogy most már nem csak anya van, hanem más gyerekek és más felnõtt vigyáz rá, nagyon sok türelem, sok szeretet és megértés kell, és ha még netán az óvónéni még mosolyog is mellé néha, az már fél siker szerintem legalább is.
Aztán azért is külön szólnom kellett neki, hogy reggelizzen agyerek odabent mert h mi Érden lakunk és fél hétkor kelünk h nyolcra beérjünk az óvodába és nem minden gyerek tud korán reggel enni.
Erre a kérésemre az volt a válasza, hogy " itt a lehetõség, és mutat a zsúrkocsira". Elhiszem hogy próbálják az önállóságra tanítani, de azért egy három éves gyerektõl még ne várja már azt el amit egy hat hét éves gyerek már simán elintéz. Mondtam neki, hogy értem de azért neki még kellhet segítség.
Aztán láttam hogy segített neki. De hogy ezért külön szólni kelljen, na mindegy, az a lényeg h reggelizik most már azért.
Most március elején jutottunk el odáig a kisfiúval, hogy vére nem sír egyáltalán az óvodában és nem pisil be. Március elején kértem az óvónõktõl idõpontot, hogy beszélgessünk arról hogy szerintük miért van az hogy a kisgyerek sehol máshol nem pisil be, csak ott az óvodában és közvetlen alvás után. Mert azért ha már tudják h sokszor bepisilt eddig akkor küldjék ki többször pisilni, aztán már egy ideje ezt is csinálták ahogy ez kiderült. Szerintem ez azért volt, mert nem úgy törõdtek a kicsikkel ahogy kellett volna, mert volt még pár kicsi aki ugyanúgy bepisilt.
Volt egy nagyon nehéz hetünk, amikor visszamentem dolgozni/már nem dolgozom ott, pont a fentiek miatt/ mert nagyon korán keltünk a gyerekkel, /fél hatkor, hogy háromnegyed nyolcra beérjek dolgozni/ és csak háromnegyed öt körül értem oda érte, szóval neki is sok volt, és nekem is. Anyósom segített hogy elérjük a távolsági buszt és kihozta õt a megállóba és mondta szinte minden nap h ott sírt szegény egy sarokba mikor érte ment. Miért nem lehet jobban figyelni a kicsikre, pláne ha már alig vannak a csoportban, mert sok gyerek már hazament? Tehát azon a bizonyos fogadóórán ezt is megmondtam, hogy nagyon jött be nekünk ez a vegyes csoport és hogy szerintem a kisfiúnak azért tartott ilyen sokáig a beszokás mert nem úgy figyeltek rájuk oda mint a nagyokra. Én elhiszem hogy a nagyokkal is kell foglalkozni az iskola miatt is, de akkor szervezze úgy hogy jusson idõ a kicsikre is. Mert hogy ez volt a válasz a kérdésemre hogy a nagyokkal is foglalkozni kell. Megértem hogy nem könnyû olyan foglalkozást kitalálni ami leköti a három évest is meg a hat hét évest is, de a kicsiknek most kell megalapozni azt hogy ne legyenek késõbb sem beilleszkedési gondjaik.
Szóval ezért szeretném a véleményét kérni arról hogy szeretném átíratni Érden óvodába a kisfiamat, egyrészt mert közelebb is lenne, másrészt anyagi okok miatt is, mert sokba kerül az hogy oda járunk, harmadrészt hogy talán itt sokkal segítõkészebb óvónénink lesz, és a kisfiam végre eljut majd oda is egyszer hogy szeret majd járni.
Szeretném kérdezni, hogy ebbõl kifolyólag én helyesnek tartanám az itteni óvodában a rendes homogén csoportot, hogy talán akkor vele is épp úgy törõdnek majd mint a többiekkel. Mi errõl a véleménye Önnek, mint szakértõnek? Ugyanezek a gondok várnak ránk még egyszer mint ebben az óvodában ahova most járunk? Ugyanilyen nehezen szokná meg, vagy ez függ az óvónõktõl is? Tanácstalan vagyok, kérem a segítségét és várom mielõbbi válaszát.
Szeretnék elnézést kérni, hogy ilyen sokat írtam, de szerintem ha nem írok konkrét gondokat, úgy talán Önnek is nehezebb ésszerû választ adni.
Köszönöm a türelmét még egyszer.
egy érdi aggódó anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
A kisfiammal három hete kezdtük a beszoktatást a bölcsibe,mert vissza kellene mennem dolgozni.A fiam eddig ekég nyitott gyerek volt hamar feltalálta magát társaságban ,volt sok kis barátja a környezetünkben akik vele egykórúak(most fogja betõlteni a 2 éves kort)A probléma ott kezdõdött amikor ott kellett hagynom a bölcsibe.Addig nagyon jól elvolt a többi gyerekkel és feltalálta magát.De sajnos azóta ,igaz hogy bemegy a terembe de sír vagy nem csinál semmit ,nem játszik senkivel.Most már az apukája viszi mert azt kérték hogy vigye olyas valaki akihez nem ragaszkodik annyira hátha úgy menni fog.Már játékot is vittünk be amit nagyon szeret itthon de azzal se hajlandó játszani.Az ovónõk azt mondják hogy õ nagyon okos gyerek és tudatosan nem akarja hogy neki ott kell lennie de sajnos máshogy nem tudjuk megoldani a vigyázását ,engem meg várnak vissza a munkahejemen.Itthon folyamatosan beszélgetünk vele a bölcsirõl ilyenkor általában úgy tesz mintha nem figyelne.Ez azért furcsa nekünk hogy így tiltakozik mert elõfordúlt sokszor hogy napokig elvolt anyáék nélkül bárhol,és nem is volt soha ilyen hiszti anya után.Ilyenkor mit lehet tenni?már teljesen tanácstalanok vagyunk.Elõre is köszönöm válaszát
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kicsi fiam idén május elsején lesz 6 éves.Fejlett,értelmes,nyitott érdeklõdõ!Az óvodai felmérés alapján mehetne iskolába,de az óvónõ mégis azt tanácsolta,hogy maradjon még,mert 1 évvel idõsebb gyerekekkel járna egy osztályba és emiatt lehet,hogy nehezebb lenne neki.Ebben egyet is értettünk,ám az óvoda vezetõ közölte,hogy itt nincs neki hely és még 2 társával együtt átkerülne egy másik óvodába kb.2 km-rel odébb.Ezt fájó szívvel,de elfogadtam.Viszont leültünk beszélgetni kisfiammal és ennek hallatán keserves zokogásban tört ki,hogy õ iskolába szeretne menni és nem szeretne a másik oviba.Ez szíven ütött,vajon mivel teszek neki jót??Ha már kikerül egy közösségbõl és átkerül egy másikba,lehet,hogy jobb lenne az iskola!!Miért törjem meg szegényt,hogy most egy évig máshol ,utána meg megint egy új közeg!
A történethez hozzá kell tennem,hogy a nagyfiam másodikos a kicsi biztos emiatt is szeretne iskolás lenni.
Kétségbeesésemben kértem idõpontot a Nevelési Tanácsadóba is,de még nem jelentkeztek!
Kíváncsi lennék a véleményére!
Üdvözlettel H.Julianna
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban lesz 5 éves, kisközépsõs az oviban. Nem alszik ott, ebéd után hazahozom (már tavaly is így volt, nem igényli a délutáni alvást, és este rendes idõben elalszik ennek köszönhetõen), itthon vagyok a kislányommal aki júniusban lesz 2 éves, így ezt könnyen megoldhatom. Nem igazán szeret oviba járni.. Minden reggel van egy kis sírás, és mérgelõdés amiért ma is oviba kell menni. Hiába mondom neki, hogy ebéd után már ott vagyok érte, és nekem dolgom van délelõtt, és hogy neki így a legjobb mert a pajtásokkal játszhat addig. Az óvónénik nem panaszkodnak rá, állítólag barátkozik, nem sírdogál, jól megvan amíg ott van. Itthon viszont egész délután szinte csak unatkozik, vagy a kishúgát szekálja... Azaz játszani szeretne vele, de nem úgy ahogy azt Sára elképzeli. Néha jól mûködik a kapcsolatuk, ha egy hullámhosszon vannak éppen, de mondom leginkább nyúlással és unatkozással tölti a délutánt. Akkor játszik kizárólag ha én is, vagy az apja leülünk mellé, és vele együtt játszunk. Tudom, hogy le kell kötni a gyerkõcöt, mert úgy látszik õ magától tényleg nem találja fel magát, de nem mindig van ihletem/idõm foglalkoztatni és bosszant hogy egyedül nem tudja lefoglalni magát. A kérdésem az volna, Ön szerint normális-e hogy az ötéves kisfiam nem tudja lekötni magát, és nem játszik egyedül? Tele van dinókkal, állatokkal (ezek érdeklik), de nem tud velük játszani...
Válaszát elõre is köszönöm!
Kornélia
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!Kislányom decemberben volt 3 éves. Nem jár még óvodába, mert ahová szeretném beíratni évközben nem vesz fel gyermeket. Így majd csak szeptemberben kezdi az ovit. Nagyon okos értelmes, magabiztos ugyanakkor nagyon érzékeny a kislányom. Felnõttekkel, gyermekekkel egyaránt kezdeményezõ, mind játékban mind beszélgetésben. Járunk zenebölcsibe, gyerekjógára, sokat vagyunk játszótéren tehát találkozik gyerekekkel. A problémám viszont az, hogy ha valami sérelem éri rögtön elkezd sírni. Ez nem is lenne nekem gond, de vannak olyan gyerekek akik kimondottan „rászállnak” és még tovább hergelik, provokálják. Az én kislányom pedig még jobban sír.
Sajnos én is ilyen voltam gyerekkoromban, tehát pontosan tudom mit él át. Az óvodáról még nagyon kellemes emlékeim vannak (köszönet érte tündéri óvónénimnek), de az általános iskolában már a kicsúfolással sajnos sokszor szembesültem és mind azért, mert könnyen sírva fakadtam. Nem szeretném, hogy ugyanezeket átélje a kislányom is.
Hogyan kezeljem, ha ilyen gyerekkekkel kerül kapcsolatba? Mit mondjak neki? Hogyan védheti meg majd magát, ha bekerül az oviba?
Köszönettel Adrienn
Válasz >>>
Tisztelt szakértõ!
Van egy 5 éves kislányom akivel az utóbbi idõben nagyon tanácstalan vagyok. Pár hónapja nem tudok vele mit kezdeni társaságban. Nagyon erõszakos, hisztis. Ha valamit megtíltok neki jön és megüt, visszafelesel. A szeretetét is sajnos erõvel, ütögetéssel mutatja ki. Ha rá szólok akkor annál jobban folytatja. A férjemmel mi 3 éve szét váltunk, úgy néz ki, hogy a jelenlegi párommal talán már újból helyre áll az életem. Nagyon segítõkész a kislányommal kapcsolatban, õt is nagyon szereti. Nagyon figyelünk arra, hogy a kislány ne érezze magát második személynek. Õ felé is szeretet verekédéssel mutatja ki. Ha kislányommal kettesben vagy hármasban vagyunk akkor tudok rá hatni, mindent megigér, de abban a pillanatban amint, társaságban leszünk vége az egésznek. Nagyon nem szeretném ha állandósulna a helyzet, szeretnék újból büszke lenni rá. Most azt a taktikát próbálom, hogy nem szólok hozzá csak annyit amennyi nagyon fontos. Amint haza érünk oviból bemegy a szobájába és csak vacsorázni jöhet ki. Nem tudom ez mennyire lehet hatásos. Nagyon okos, értelmes és gyorsan tanuló kislány. Már arra is gondoltam, hogy talán az oviban a többiektõl lát el apró kis dolgokat amiket haza hoz és rajtunk próbálja ki, mert a családra nem jellemzõ az ilyen viselkedés. Nagyon szeretném ha megtudnánk oldani ezt a helyzetet, mert már nagyon nehezen viselem és nagyon szégyelem magam miatta.
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
