Kérdezni szeretnék

Gátlásos, félénk gyermek (2014-02-01 17:35:39)

Levélírónk 6 éves kisfia zárkózott, félénk, halk szavú. Édesanyja aggódik, hogy jövõre iskolába lépõ kisfiát hogyan tudja majd hatékonyan felkészíteni a sulira?

Tisztelt Óvonõ!Szeretnék tanácsot kérni ,hogy hat éves fiamat hogyan tunám bátoritani?Nagyon félénk és zárkozott,az óvodában nem igazán barátkozik,keveset beszél.Ez okból még egy évet marad az óviban.De mire iskolába megy addigra hogyan tudnám otthon fejleszteni?Mit javasol?Válaszát elöre is köszönöm!

Válasz >>>

Fél a kortársaitól (2014-01-23 14:15:00)

Levélírónk kisfia, aki májusban lesz 3 éves, kifejezetten kerüli kortársai közelségét, és csak a nála nagyobbak, valamint a felnõttek társaságát keresi. Az óvodakezdés küszöbén egyre sürgetõbbé vált e probléma megoldása.

Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban lesz 3 éves, és a félénkségével, visszahúzódásával kapcsolatban szeretném kérni a segítségét. Kicsi kora óta fél a hasonló korú gyerekektõl. Nagyobb gyerekek társaságát szereti, ha velük van hamar fel tud oldódni, igaz nem õ a társaság középpontja. Ellenben ha hasonló korú vagy kisebb gyerekek társaságába kerül, azonnal szorongani kezd. Egyáltalán nem keresi a társaságukat, meg sem szólal. Néhány hónapja elkezdtünk rendszeresen játszóházba járni, de nem sokat javult a helyzet. El sem mozdul mellõlem, ha valamivel játszik és egy másik gyerek is odajön, azonnal abbahagyja a játékot és közli velem, hogy haza szeretne menni. Ha elveszik tõle a játékot, szó nélkül odaadja és sírva néz rám. Itthon teljesen más a helyzet. Nagyon szépen és folyékonyan beszél, énekel, mondókázik. Szerepjátékokat játszik, amit saját maga talál ki. Futkározik, ugrándozik, velünk azonnal ellenszegül, ha valami nem tetszik neki. Ön szerint mi lehet az oka ennek az ellentétes viselkedésnek és hogyan tudnék segíteni neki? Elvileg 3 hónap múlva kezdi az óvodát. Véleménye szerint a fentiek alapján elkezdjük az óvodát vagy várjunk még vele? Elõre is köszönöm a válaszát. Üdvözlettel: egy aggódó anyuka

Válasz >>>

Nem lesz túlkoros, ha halaszt egy évet? (2014-01-27 16:37:34)

Levélírónk aggódik, hogy 2007. szeptemberében született gyermeke nem lesz-e „túlkoros“, ha túlzott félénksége, zárkózottsága miatt csak jövõre kezdi el az iskolát.

Kisfiam 2007 09 20-án született.Az óvonök nem engedik iskolába,mert nagyon zárkozott.Tudom én is a gyermekemröl,egyet értsek a döntésükkel?Nem lesz túl " koros" majd az osztálytársai között?

Válasz >>>

Rendszeresen bekakil: mit jelent ez? (2014-01-20 13:35:36)

A 3 éves kisfiú folyamatosan bekakil, és ez a gyereket még csak nem is zavarja - panaszkodik a bölcsõdei gondozónõ, aki biztos benne, hogy az ilyen probléma minden esetben szülõ-gyerek konfliktust jelez.

Tisztelt óvónõ!Kisgyermeknevelõként kérdezem az alábbi esetrõl:a kisfiú áprilisban 3 éves.Rendszeresen bekakil a bugyiba és azt még utólag sem jelzi.Láthatóan nem is szégyelli,mert jókedvûen játszik,rosszalkodik tovább.Szülõ elmondása szerint soha,sehol nem szokott bekakilni,csak nálunk a bölcsiben.Na ez az,amit én nem hiszek .Ön mit gondol errõl,én úgy tudom minden ilyen esetben szülõ-gyermek konfliktus álla háttérben./Anyuka nem dolgozik./Mi a teendõ?Köszönöm válaszát!

Válasz >>>

Óvodakezdés után teljes káosz (2014-01-16 13:35:54)

Andrea elkeseredetten ír arról, hogy októberben óvodát kezdett gyermeke bizalmatlan az óvónõkkel, nem eszik, nem iszik az óvodában, sõt, a szobatisztaság terén is visszaesett.

Tisztelt Óvónõ!
Végig olvasgattam ebben a témában a leveleket, de a helyzetünkhöz hasonlót nem találtam.
A kislányom 3 éves elmúlt. 2013. októberétõl jár óvodába. A beszoktatás idõszaka nem ment zökkenõmentesen, bár lehetõségem volt az elsõ két hétben ottmaradni vele. Fokozatosan több idõt hagyva Õt egyedül, amíg elértük azt, hogy már egész napra egyedül maradt. Az ovi megkezdése után 1-1,5 hétig újra bepisilt éjszaka, de ezt a problémát sikerült megoldani. Sok szerepjátékot játszunk és ilyen alkalmakkor szokta igazán elmesélni az ovis élményeit.Két óvó nénije van.A fiatalabb óvónénit már a kezdetektõl a barátjának mondta. Azután történt valami amitõl már nem a barátom" kifejezést használta. Ha Õ volt délelõttös nem is szívesen ment oviba. Újra elkezdett sírni reggelente. Ezt megpróbáltam az óvónõvel megbeszélni, hogy történt-e valami olyan, ami ezt indokolja. Annyit sikerült kideríteni és ezt a kislányom is hasonlóképpen állította, hogy az öltözésnél erõteljesebben szólt rá az óvó néni és ezzel õt megbántotta. Az óvónõ is hasonlóan mesélte el a dolgokat. Ezt sikerült azzal kezelni, hogy itthon több teret kapott az önálló öltözésre-vetkõzésre, amit dicséret követett. Ez a problémát is sikerült úgymond megoldani. Most viszont valami ok miatt ott tartunk, hogy az oviban nem hajlandó inni és enni semmit, egész nap. Sikerült az óvónénikkel megegyezni abban, hogy itthonról viszek neki kis üvegben teát, hátha azt szívesebben issza. Ez mûködött is egy ideig, hogy legalább ivott. De enni sajnos nem hajlandó. Ha hazaér, akkor alig gyõzi bepótolni az egész nap kimaradt evést és ivást. Az óvónõkkel ezt is próbáltuk valahogy megoldani, de sajnos eddig eredménytelenül. Minden nap azzal fogadnak, hogy nem vagyunk elégedettek vele. Nem volt ma ügyes. Ezt a kislányom is hangoztatja mostanában, hogy anya én nem vagyok ügyes, és nekem nem fog sikerülni. Minden nap erõsítem benne, hogy attól még õ igenis ügyes mert nem eszi meg az ebédet. A közös foglalkozásokon részt vesz. Sokat rajzol. Ügyes a keze. Amit az óvónénik is elismernek. Arra megkértem az óvónéniket, hogy ne általánosítsák a gyerek egész napos tevékenységét az ebéd nem elfogyasztásával, és ne erõsítsék benne azt, hogy Õ nem ügyes. Ez többé kevésbé sikerül. De sajnos még most is ott tartunk, hogy nem eszik, és csak néhány kortyot iszik. Az óvónõk szerint nekem kellene odahatnom, hogy egyen az oviban, mert õk nem tudnak ezzel mit kezdeni. Játszottunk itthon a babákkal ovisat és próbáltam vele megértetni, hogyha nem eszik, nem iszik akkor könnyebben megbetegszik és súlyos esetben kórházba is kerülhet a baba, és felhívtam a figyelmét arra, hogy úgy, mint ahogy Õ az oviban. De ez is reménytelen. Van olyan étel, amit itthon is elutasít. Mióta ovis nagyon válogatós lett. Amit eddig megevett azt már itthon sem hajlandó. kérdésem az, hogyan vehetném én rá itthon, hogy Õ egyen az oviban?
A másik problémám, hogy szoba- és ágytiszta, de a kakilással gondjaink vannak. Sajnos volt egy rossz élménye a szobatisztaság kialakulása után. Szépen pisilt, kakilt biliben, de egyszer nagyon kemény volt a kakija és ez fájdalmas székletürítéssel járt. 2 éves körüli volt ekkor. Azután csak pelusba volt hajlandó kakilni. Diétával sok folyadékkal elértük, hogy ne legyen kemény a kakija. Volt idõszak amikor bilibe kakált, majd újra csak pelusba. A széklete nem kemény, de mégis a fenekét összeszorítva lábujjhegyen szaladgál a lakásba és azt mondja nem akar kakilni. Majd bilibe kakilás szépen kialakult hosszabb idõre, tavaly februárban azonban 3 napra kórházba kellett mennem (indukált vetélésem volt, ami megviselt lelkileg). Ekkor anyukám és édesapja voltak vele. 3 napig nem kakilt, mert csak anyával volt hajlandó. Onnantól kezdve újra küzdünk ezzel. Volt, hogy 4 napig tartotta a kakit, de szerencsére a rost dús diétának akkor sem volt kemény. A téli szünet alatt nagy örömünkre újra kakilt bilibe és WC-be is, de most, hogy újra kezdtük az ovit megint visszatért a pelushoz.A kérdésem az, hogy miért van az, hogy egyszer sikerül, egyszer nem a bilibe kakilni. És miért nem sikerül sokszor még a pelusba sem, csak 2-3 próbálkozás után. A pelust nem szoktam rajta hagyni, ha látom, hogy nincs ingere. Mit tehetnék, hogy szépen a bilibe vagy WC-be kakiljon. Vagy egyáltalán akarjon kakilni. A kakilásnak szándékosan úgymond nem kerítünk nagy feneket, de sokszor a három négy napos kaki visszatartás, ami már az éjszakai pihenését is megzavarja számomra is megterhelõ lelkileg.
Válaszát elõre is köszönöm:
M-N. Andrea

Válasz >>>

Köhögött, ivott, majd hányt... azóta retteg (2014-01-08 19:10:23)

Klára 3,5 éves kislánya erõsen köhögött éjszaka, amit édesanyja ivással próbált csillapítani. Miután a gyermek visszafeküdt, újra köhögni kezdett és azonnal kihányta az italt. A kislány azóta retteg az eset megismétlõdésétõl.

Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3,5 éves. 4 hete itthon van (Karácsony elõtt egy héttel megfázott, köhög) és még mindig nem mehet a héten oviba. (Nagyon szeret oviba járni, hiányoznak neki a gyerekek). Egyik éjszaka annyira köhögött, gondoltam adok neki inni. Ahogy lefeküdt, máris visszajött neki. Nagyon megijedt, fél óráig csak remegett az ölemben, alig tudtam megvígasztalni. Azóta mindig fél, hogy megint "hányni" fog. Többször is odajön hozzám sírva, hogy õ fél. Amikor megkérdezem, hogy mitõl, hol azt válaszolja, hogy attól, hogy hányni fog, hol azt, hogy nem tudja, de sír, belebújik az ölembe és egy idõ után megnyugszik, de aztán megint kezdõdik elõlrõl. Tegnap este a fürdõkádtól félt, de ha fáj a hasa, akkor is sír és mondja, hogy fél. Ma azonban jött sírva, hogy õ attól fél, hogy megfog halni. (Igaz, a Dédi 98 évesen meghalt, de két éve, õ akkor 1,5 éves volt). Nem tudom mitévõ legyek, legyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. A félelem szót nem is emlékszem, hogy említettem neki, amúgy egy nagyon kedves, vidám, de nagyon érzelmes kislány. Köszönöm a válaszát elõre is! Klára

Válasz >>>

Retteg a többi gyerektõl (2014-01-06 12:41:59)

Levélírónk 2 éves kislánya, míg a felnõttek társaságában jól érzi magát, addig kortársaitól szinte retteg. Ha közeledik hozzá egy másik kisgyerek, õ anyukája mögé bújik és haza akar menni. Édesanyja fontolgatja, hogy a közösségi élet bevezetéseként bölcsõdébe íratja gyermekét.

Kislányom 2 éves. Otthon kiegyensúlyozott, mosolygós gyerek. Felnõtt társaságot szereti, viszont a gyerekektõl retteg. Sokat járunk játszóházba, játszótérre, de ha közeledik hozzá egy kisgyerek, õ rögtön mögém bújik, és haza akar menni. Van két 5 és egy 3 éves unokatestvére, akivel szinte nap mint nap találkozik, de nem tud velük sem felszabadultan játszani, sõt mintha félne tõlük. Igaz, hogy õk nagyon eleven gyerekek. Mostanában érlelõdik bennem a gondolat, hogy bölcsödébe iratnám a kislányomat, hogy szokja a gyerektársaságot. Egyenlõre csak heti 2-3 délelõttre gondoltam. Az lenne a kérdésem, hogy ezzel nem ártanék-e neki? Nem akarom, hogy lelkileg sérüljön. Vagy mit tudna javasolni, hogy ez a félelem megszûnjön? Válaszát elõre is köszönöm!

Válasz >>>

Fáradékony? Szerintem nem. (2013-12-11 06:52:05)

Klaudia nem látja indokoltnak az óvónõk megfigyelését, miszerint gyermeke fáradékony, emiatt õsszel sem kellene megkezdenie az iskolát.

Üdvözlöm!!A kisfiam 2007.12.31-én született.Az óvonõk nem küldenék iskolába mert fáradékony de értelmi szintet viszont eléri elküldtek minket a nevelési tanácsadóhoz vigyük el mi a férjemmel beleegyeztünk.Mi nem vettük észre hogy fáradt már sétáltunk vele 1 órát sétáltunk semmi baja nem volt .Nagyon érdeklõdõ szeret már tanulni minden újdonság szívesen fogad .Elõre is köszönöm: Klaudia

Válasz >>>

Elkezdjük az iskolát vagy sem? (2013-11-26 13:52:23)

Levélírónk gyermeke januárban lesz 6 éves, és bár a gyereknél akadnak hiányosságok, szülei mégis az iskolakezdésen gondolkodnak. Teszik ezt azért is, mert jövõre csoport váltás, óvónõ váltás várható.

Gyermekem januárban tölti be a 6 évet. Kora alapján mehetne iskolába. Az év eleji szintfelmérõje gyengén sikerült, 40/17 pontot ért el. A térbeli tájékozódása nem biztos és a kudarcot nem viseli.
Kérdésem, hogy Ön szerint ez a pár hónap elegendõ e ahhoz, hogy gyermekem felkészült legyen az iskolára, vagy maradjon még egy évet? Az egy év maradással annyi a probléma,hogy a barátai elmennek az iskolába és õ egyedül maradna, ami egy másik csoportba való áthelyezést vonna maga után.
Nem tudom, ezt hogyan fogadná gyermekem.
Köszönöm válaszát. Anyuka

Válasz >>>

Retteg a tûzjelzõtõl (2013-11-25 22:10:02)

Levélírónk óvodás kislánya valósággal retteg a tûzjelzõktõl, mióta egy technikai malõr miatt véletlenül megszólalt az oviban. A gyermek azóta állandóan ezt figyeli, ha valahol tûzjelzõt lát, oda nem megy be, de játékában is újra és újra életre kelti a témát. Az óvónõk ezt már nem nézik jó szemmel.

T.Óvonõ!

Kislányom 6éves!Újítják az óvodájukat.A munkások 3héttel ezelõtt véletlenül elvágtak egy vezetéket így megszólalt a tûzjelzõ!Ettõl annyira megijedt, hogy azóta lehajtott fejjel,befogott füllel megy be minden intézménybe, üzletbe.(vagy amit elõtte nem néztem meg be sem mer jönni)Volt rá példa hogy én sem vettem észre a tûzjelzõt, de õ kibökte sírva fakadt és azonnal ki kellett menni!Reggel-este elmondja nem akar oviba menni a tûzjelzõ miatt.Minden nap beszélgetünk róla, mert felhozza és mi is elmondtuk neki, hogy hasznos tárgy...Próbálja feldolgozni rajzokkal, neveket ad a tûzjelzõknek, tûzjelzõset játszunk(az oviban rászoltak hagyja abba a tûzjelzõs játékot és mondja hogy mérgesek rá,hogy mindig ezzel van elfoglalva) táncot koreografált magának...stb.Igyekszem átsegíteni, de nem tudom még mit tehetnék, hogy könnyítsek félelmén???Megértõ vagyok vele beszélgetek a félelmekrõl, hogy én mitõl féltem gyerekként, más gyerekek mitõl félnek.Hogy érezze nincs egyedül ezzel az érzéssel.Annyit "enyhült" a félelme, hogy a hangjától már nem fél csak a látványától (a szerencsétlenségben a szerencse hogy csak ettõl az egy fajtától fél)de attól nagyon!Amúgy egy nyitott, barátságos kislány.

Várom errõl az ön véleményét,álláspontját!
Köszönettel

Válasz >>>

Következõ 10 Óvónõ válaszol