 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt ovonõ
Nem olyan rég irtam ikerlányaim magatartásáról.Most hat évesek.
Ovodába nevelési tanácsadóba,utalták.Ahol megvizsgálták õket,és azt mondták nagyon le vannak maradva a többektõl.
Pszihologus is megnézte,most az eredményt várom.Mit tegyek ha kisegitõbe,utalják õket.mert már ez is szóba került.Ha nem érik utol magukat,iskola idõszakra.Most másodszor járják a középsõt.Csak 8-évesen kezdenék az iskolát.
Elvagyok keseredve.
Kérem mielöbbi válaszát.
Köszönettel katalin.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Aggodalommal tölt el, hogy kisfiam, aki decemberben lesz három éves, kb. egy-két hónapja éjszakánként, elalvás után egy-két órával fölriad és vigasztalhatatlanul sír. Eddig sem aludta át az éjszakát mindig, volt úgy, hogy többször fölsírt, de teát kért vagy anyát kereste, ha bementem hozzá, mindig megnyugodott. Elõször az tûnt föl,mintha nem is reagálna arra, hogy odabújok hozzá, inni sem akar, csak ijedten sír, majd 5-10 perc után megnyugszik és reggelig alszik. Ezt eleinte csak hetente egyszer csinálta, az utóbbi két hétben viszont napi rendszerességgel elõfordul és annyira remeg egész testében, hogy a kis fogai is vacognak. Úgy veszem észre, nem is érzékeli, hogy ott vagyok, föl kell ébresztenem, beszélek hozzá, míg valahogy visszaalszik. Reggel azonban nem emlékszik, ha azután faggatom, hogy megnyugodott, sem válaszol (pedig régóta szépen kifejezi magát, bármit el tud mondani). Most már velünk alszik, nem merem a szobájában hagyni, és így is fölsír, a férjem figyelte, hogy elkezd remegni, a kis izmai rángatóznak (amit utána is észrevettem, amíg nyugtatgatom) és annyit mondott: félek, aztán kezdõdött a sírás. Nem bírom kideríteni, hogy mitõl félhet, de elsõsorban azért aggódom, hogy lehet-e valami betegség, szervi baj, esetleg fejlõdési rendellenesség mögötte? Gondoltam arra, hogy orvoshoz kellene vinni, de nem igazán tudom, hol kezdjem, ezért szeretném elsõsorban a segítségedet kérni. Két dolgot megfigyeltem: mindig az elalvás utáni elsõ egy-két órában fordul elõ, akkor amikor én még nem feküdtem le. Egy nap csak egyszer csinálja ezt, tehát nem riad föl többször egymás után. Mikor együtt alszunk, akkor olyan nyugodt mint egy kisangyal. Cetirizin cseppeket kap, ennek is altató hatása van, mert este kell adni, lehet, hogy annak tudható be a késõbbi nyugodt alvás? Válaszát elõre is megköszönöm. Aggodó anya
Válasz >>>
Tisztekt Óvónõ,
Kisfiam tavaly 2 és fél évesen szeptemberben kezdte meg állami bölcsi hiányában a magánbölcsit. Egy évig járt oda, állandóra csak õ volt az egyetlen de voltak beugró gyerekek is. Nem utolsó sorban a bölcsis néninek három gyerekével is jól kijött fõleg a legkisebb lánnyal aki az elsõ évét kezdte meg az iskolában. Nagyon sok szépet és jót tanult csak dicsérni tudom azt az egy évet. Idén szeptembertõl ovisok lettünk, a beszoktatás egy hétig tartott. Volt sírás, volt hogy a kezembõl vették ki a gyereket reggel. Ma már csak azt halljuk a fiamtól reggelente, hogy nagyon fogunk hiányozni neki de nem sír. A probléma ott kezdõdik, hogy állítólag az oviban lökdösõdik és rugdos és az óvónõje azt mondta nem tud ezzel mit kezdeni. (Egyedül ugrálóvárban láttam hogy arrébb lökött egy kisgyereket, de nem dühbõl és mindig megbeszéljük ha butaságot csinál) A héten büntetésbe állították nem játszhatott sokáig. A bölcsiben ilyen probléma nem volt egyáltalán, mindig le volt kötve a figyelme. Lehetséges, hogy az oviban nem kap elég figyelmet, az óvónõ nem csak vele foglakozik és ezt nem tudja feldolgozni. Az ügyeletes óvónõ mesélte az egyik kislány fülébõl kitépte a fülbevalót. Aztán javított és úgy mondta, hogy kikapcsolódhatott a fülbevaló és a fiam hogy nem tudom kiszedte a fülébõl. Azóta találkoztunk a kislány anyukájával és egybõl leírt minket, hogy a mi fiunk egy agresszív gyerek kezeltessük. Persze teljesen másképp mondta el a történteket. Egyáltalán nem tartom agresszívnak a fiamat, inkább eleven és több odafigyelésre van szüksége szerintem. Otthon is ezt tapasztalom, ha nem játszunk vele vagy nem köti le valami butaságok jutnak eszébe. Arra rájöttünk, hogy hancúrozni (pl: csikizés) nem szabad vele sokáig, mert belelendül és játékból ütöget leállítani pedig nehéz. Egyik nap egy nagyobb sebbel jött haza a combján, megkérdeztük és az volt rá a válasz, hogy a kislány aki okozta kezelhetetlen.
Ha megyünk érte egybõl mennünk kell nem marad tovább ott. A bölcsiben úgy kellett könyörögni, hogy hazainduljunk. Amióta ovis lett az éjszakai felsírások is elõjöttek amit nem tudok mire vélni. Egyébként egy kiegyensúlyozott állandóan mosolygós kisfiú. Nem volt jellemzõ a hiszti sem nála, de amióta ovis lett apró dolgokért is tud hisztizni és mindennaposak lettek. Régebben szépen meglehetett beszélni vele bármit.
Segítségét szeretném kérni mit tehetek azért, hogy a fiam ne sérüljön lelkileg örömmel menjen oviba.
Köszönettel: K.N.-né
Válasz >>>
Tisztelt ovóno!
Kérem próbáljon tanácsod adni a kovetkezo problémánkra. Van egy két éves kislányom aki tavasszal sajnos 2,5 évesen oviban megy. Ahogy írtam sajnos mert nem így képzeltem az anyaságim dehát a fonokom hajthatatlan. Ugyhogy munkába kell visszamennem.
En azt szeretném kérdezni, hogy hogy készíthetném azalatt a fél év alatt a kislányom fel arra, hogy a nap nagy részét oviban tolti de nélkulem. Ugyanis nagyon anyás. Két hete már annyira, hogy nem tudok tole elmenni sehová. Sot már volt ugy hogy annyira sírt, hogy utánna hányt.Próbáltam gyakrabban anyukámnál hagyni egyedul de nem akar. Lehethogy egyáltalán nem fogja megszokni az ovit vagy tudok ezen valahogy változtatni? Vagy egyszeruen ez gyerekben van ?
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Kislányom 2 és fél éves, és fél éve jár bõlcsödébe. A szobatisztasággal küszködünk kissé, amióta bölcsödés lett. 1 éves korában kezdte meg az ismerkedést a bilivel, ami nagyon szépen ment, és 20 hónaposan levettem róla a pelenkát. Kb. 3 napon belül ügyesen szobatiszta lett, idõközönként kivittem a vécére (szûkítõt használtunk, ez nagyon tetszett neki) és hamarosan elkezdett szólni, ha pisilni kellett. A kakival soha nem volt gondunk, mindig ügyesen szólt. Amikor bekerült a bölcsödébe, ott természetesen kezdõdtek a problémák. Naponta kétszer bepisilt, és alvás közben is (a dadák kérték, hogy alávsra visszatehessék rá a pelenkát), ami otthon soha nem fordult elõ. 2 hónap elteltével nyári szünet lett. Szünet után újra kezdõdött a bölcsi, és teljesen megváltozott, soha nem volt pisi gond, alvásnál is levették róla a pelenát. Nagyon örültünk, hogy csak a stressz miatt lehetett minden.
Csakhogy új változás történt. Elment egy dadus, és jött egy új. A kicsi újra kezdte a bepisilést, kb. két héten keresztül mindig bepisilt. Aztán ez is elmúlt,újra rendezõdtek a dolgok. Most az a probléma, hogy a dadusok szerint nagyon szeret a középpontban lenni, szófogadatlan (szerintem ez a 2-3 éves kor közötti dackorszak lehet, bár nem hisztis!) azt akarja, hogy mindig csak vele foglalkozzanak, és ha ez nem így történik, akkor felhívja magára a figyelmet. Legtöbbször bepisiléssel. Mostanában megint alvás közben is néha néha becsorog. Otthon soha nincs vele probléma, szalad és szól, ha pisilnie kell, sõt sokszor egyedül is kimegy a vécére, és elintézi ügyesen a dolgát. Talpraestt, ügyes kislány, bár nagyon eleven, óriási mozgásigényû és kissé akaratos. Huncut is, én azt látom rajta, hogy sokszor figyel, hogyan reagálok a viselkedésére. Talán túl sok "letolást" kap a bölcsiben és ezért a sok bepisilés? Stresszes lenne egy kicsit? (Nagyon nehezen is szokott be, nagyon sokat sírt!) De mostmár nagyon szeret járni a bölcsibe, és nagyon sokat tanul, rengeteg verset tud. Néha úgy érzem, soha nem lesz vége a bölcsödei bepisilésnek. A dadusok sokszor rosszallóan néznek rám, nem hiszik el, hogy otthon semmi baj nincs. Szerintük az az ok, hogy a gyerek fel akarja hívni magára figyelmet, és ezért csinálja. Sajnos ezzel a dologgal nem tudok mit kezdeni, otthon kezelhetõ a kislány, és nagyon van szeretve, igaz testvére még nincs. Próbláljuk szépen nevelni, de az egyéniségén nem tudok változtatni!
Mit tegyek Kedves Ovónõ?
Vagy ne aggódjak? Ha eddig ilyen szépen haladtunk, kisebb-nagyon zökkenõvel, akkor talán jövõ szeptemberre - óvodakezdésre - teljesen szobatiszta lesz?
Néha kicsit elkeseredek!
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel:
Ilona
Válasz >>>
Tisztelt Ovóno!
Tanácstalan vagyok, habár nem elosszor miota a kislányom megszuletett
de most megkonnyebultem mikor kinyitottam az oldaljukat. Kérem
próbáljon tanácsot adni. A kislányom szeptemberben volt 2 éves. 18 honapos korában elkezdtem a bili és a WC szoktatásra. 19 honaposan már szobatiszta lett. Ìjszaka is felébredt , és szépen szolt, hogy pisilni kell.Tavasszal ovodába megy ugyhogy nagy ko esett le a szívemrol.
De 2-3 hete van ugy hogy éjjel nem szol és bepisil. Nem értem miert ez a visszafejlédés. Esetleg lehet a cumi leszoktatása az oka a visszafejlodésének.Amúgy
kislányomnak 10 honapos koráig nem volt cumija ugye nagyon szerette a
cicit de sajnos az én egészségugyi okom miatt egy éves korára
uveget es CUMIT kapott.Ma már tudom, hogy nem kellett volna
kényszerítenem de ugye anyukám tanácsára hallgattam, hogy mi lesz
ha majd a fogak kínozzák.Kulonben elejétol fogva csak alvásra kapta
meg a cumit meg ha netán épp a fogak kínozták. Oszintén szolva nagyon bánt, hogy helyesen csináltam-e, hogy
elvettem a cumit.Nem kellett volna még várnom?
Tanácstalan vagyok adjak - e éjszakára újra pelit. Vagy inkább nem, nehogy megszokja újra?!? Koszonom tanácsát!
Válasz >>>
Kedves Óvónö!
Kislányom 25hónapos,23 honaposan kezdtük a szobatisztaságra szoktatást.Nappalra a pisivel nagyon ügyes,és nyár végén már volt 7 olyan napunk is amikor reggelre száraz pelussal kelt.De most teljesen megválltozott minden.Nem szol,csak akkor ha már becsurgott a pisi,du.i alvásbol is szinte mindig pisisen kel.A kakival is hatalmas gondjaink vannak,Sajnos csak 2-3 naponta kakil,azt is letagadja ha kakilni kell/mondjuk néha meg is értem,mert bizti fájhat neki/.Az elmult héten ügyesen kakilt wc-be,majd most itt is fordulat következett,nem hajlando a wc-be kakilni,inkább visszatartja és letagadja,pedig látszik rajta hogy kakilnia kell.Teljesen tanácstalan vagyok!!!Mit kéne tennem???
Válaszát elöre is köszönöm:Moni
Válasz >>>
Elnézést kérek ha már hasonló kérdésben kértek választ,de ahogy figyeltem inkább kisebb korosztályú gyerekekrõl volt szó. Keresztlányom nem kommunikál senkivel,pedig az idén tölti a hét évet,csak a szüleivel és a nagymamájával. Hiába hogy ismeri a többi családtagokat , a keresztszülõket és gyakran találkozunk, de tölünk is fél, és nem beszél velünk egyáltalán. Amúgy nem beszédhibás, gazdag szókincse van, ügyes , fejlett kislány csak nagyon zárkózott. Sajnos az óvodában is csak egy két gyerekkel játszik, az óvónéniét is nagyon nehezen fogadta el, de a többi óvónénivel nem kommunikál. Mivel jövõben iskolába kell mennie, az óvodában azt a tanácsot adták,hogy vigyék logopédushoz, hátha õ majd segít. De mivel nem beszédhibás egyáltalán ezért nem tudom hogy megfelelõ szakemberhez irányították-e. Megjegyzem ,hogy az édesanyja is zárkózott típus, és nagyon nehezen oldódik fel még a családi összejöveteleken is. Ezért az lenne a kérdésem, hogy mennyire szükséges szakemberhez vinni a kislányt és ha igen milyen szakembert tanácsol? Elõre is köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Kisfiam az USA-ban született és nevelkedett, gyökeresen más környezetben és kultúrában, mint az itteni. Idén januártól élünk Magyarországon (apjával jó kapcsolatban vagyunk, kulturáltan válunk, így pl idén az egész nyarat együtt töltöttük). Az amerikai kultura sajátossága, hogy õk nem igazán élnek közösségben, hanem inkább szeparáltan, így egy-két kisbarátot leszámítva, akikkel nagynéha összejöttünk fõleg én, daddy valamint féltestvérei voltunk a társasága. Idén márciusban kezdte az itteni ovit, ahol most élünk. Eleinte még nyelvi problémák is voltak, bár gyermekem kétnyelvû, azt szokta meg, hogy magyarul csak velem és nagymamamával beszél,ezért a gyerekekkel és az óvónénikkel angolul akart kommunikálni. Óvõnénik többször kérdezték: érti õ amit mondunk?, mondtam persze, hogy érti, csak szoknia kell. Másik kérdés: Miért nem néz ránk? Én (nem vagyok szakember, csak ösztönbõl): Mert túl sok inger éri egyszerre, ennyi gyerek, ennyi játék, ennyi szabály...elõtte semmi ilyesmi nem volt az életében. Nem is utcában laktunk, hatalmas park vette körül a házunkat és azt csinált, amit akart. Legtöbbször egyedül szeretett játszani, kutyáival, macskáival, estefelé pedig velem vagy az apjával. Ha valahova mentünk, autóba kellett ülni. Nyáron meg a féltestvéreivel volt.
Fiam másik baja, hogy bírja elviselni hogy nem õ van a középpontban. Ez nem az õ hibája, hiszen ahogy éltünk, eddig fõleg felnõttek között volt (és féltestvéreivel, de õk is 16 és 19 évesek akik szó szerint körülrajongták a kistestvért).
Így hát amikor idén márciusban kezdett oviba járni, akkor sok "viselkedés-probléma" volt vele, - ami azelõtt nem volt rá jellemzõ. Természetesen hosszasan elmondtam honnan jöttünk, milyen környezetbõl, hogyan éltünk, mihez szokott hozzá a kisfiam stb., hogy ne érje õket felkészületlenül, hogy valószínûleg más lesz mint a többiek. Ennek dacára már a harmadik nap után elküldtek a pszichológushoz, aki - miután összfoglaltam a "problémát", nagyon megdöbbent ezen. A pszichológus szerint a gyermekem egyébként - amit én, mint anya is tudtam ösztönösen - teljesen normális aki normálisan reagál egy gyökeresen új élethelyzetre amihez valószínûleg hozzájön egy válás miatti stressz is. Tudom, biztos volt baj vele. Nem akart leülni, nem akarta fogni mások kezét séta közben, zavarta a zaj, nem akart énekelni (befogta a fülét hogy csönd legyen, ilyenek). De ha tényleg meghallgattak volna, akkor értették volna, hogy ez mind érthetõ az elõtörténetébol (ezt mondta a pszichológus is, hogy semmi gond, csak türelem és idõ kell hozzá). A konzultációnk lényegében abból állt, hogy engem vígasztalt az óvónénik viselkedése miatt, mert nagyon el voltam keseredve:-)
No a lényeg, hogy kb májusra - az óvónénik szerint is - szépen beilleszkedett, bár mai napig jobban szeret egyedül játszani, mert amiket a gyerekek játszanak az õt már nem érdekli.
Amikor most szeptemberben újrakezdtük az évet, a fiam meglepõen izgatott volt, hogy végre ott alhat az oviban (felkészítgettem rá, eddig négyórás volt, gondoltam, most már ideje váltani). Kértem az óvónénit, hogy próbáljuk meg, ha nem megy, itt ülök kint a kispadon, hazaviszem (otthon dolgozom). Az óvónéni azonban mereven elzárkózott még attól is, hogy megpróbáljuk. Ezt nem értettem, miért? Háromszor kértem majdnem könyörögtem, de nem. Esélyt sem kapott, ez nagyon rosszul esett. Nem vettem észre, hogy a fiam ott áll a hátam mögött. Rá következõ héttõl a fiam ilyeneket kezdett el mondani, hogy a "nem akarok oviba menni", mondom miért? "mert a fiúk durvák" miért durvák? mit csinálnak? "ordítanak" - válaszolta és "verekednek". Tényleg idegesíti a közös éneklés, hangos is, és ha hamis attól megbolondul (kiskorától csak a klasszikus zenét viseli el, autóban is). Ez van, mit tegyek? Ha kiveszem az oviból, akkor hogy tanulja meg a társas együttélés szabályait? Pont itt van a legtöbb behozni valója! Ha csak délig van, akkor hogyan fogom rávenni arra valaha, hogy ott aludjon az oviban? Mióta visszautasították ott is "rosszalkodik" és itthon is nehezebben kezelhetõ. Lehet, hogy véletlen egybeesés, de határozottan onnan lett "ovikerülõ", hiszen tényleg izgatott volt, hogy "vajon hol lehet a csizmás (ez a jele) ágy"?
Azóta is szeret egyedül játszani és inkább betükkel és számokkal, mint játékokkal (vagy ilyesmikkel). Erre az egyik óvónéni, hogy talán autista. Meg hiperaktív. Én nem utasítok el semmilyen vizsgálatot, de tudom, hogy a gyermekem nagyonis normális. Rengeteget foglalkoztam vele, három éves koráig szopizott, intelligensebb az átlagnál (jóval) DE nem átlagos. Az zavar, hogy mindenféle "problémákat" keresnek benne, ahelyett, hogy kicsit türelmesebbek lennének vele. Mert így csak az lesz, hogy a gyerek valóban el fogja hinni, hogy õ "problémás" és "valami baj van vele". Ez teljesen az ellentétje, mint ahogyan én eddig neveltem.
Azóta a gyerek csimpaszkodik belém, nem akar az oviban maradni. És minden nap rosszabb, nem jobb. Mai volt a legrosszabb eddig, ezért is fordultam ide tanácsért. Községünkben még egy ovi van, ma már elmentem beszélni az ottani vezetõvel, szimpatikusnak tûnt és a légkör is barátságosabb volt. De vajon jót teszek-e ha megint egy újabb változást "erõltetek rá"? Hiszen már annyi minden történt vele idén. Vigyem el pszichológushoz? Hiszen õ azt mondta, "csak" türelem kell hozzá. Részemrõl megvan, de én is egyre feszültebb vagyok a reggeli cirkuszok miatt és délután is agresszívabb itthon, tehát engem is érint. Hova lett az én angyalkám? Mi történik abban az oviban? Hogy tudnék segíteni?
Nem bántom az óvónéniket, õk is túlterteltek. Szerintem nonszensz, hogy 27-en vannak egy csoportban és ebbõl 19 fiú. Mégiscsak egy másik ovi a megoldás?
Elnézést a hosszú hozzászólásért, de nehéz lett volna röviden leírni a problémát.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Elõre is elnézést kérek, lehetséges, hogy nem a megfelelõ helyen teszem fel a kérdésemet, de tegnap óta nem találom a megfelelõ topicot, viszont azt látom, hogy Ön beható választ adott az elõttem kérdezõnek.
Kislányom 3 éves, szeptemberben kezdte az óvodát, viszont a szülõi értekezleten derült ki, hogy az óvónõk, igazgatónõ tiltják alvásnál a cumi használatát. Nos, az én lányom pedig anélkül nem tud elaludni, így azóta itthon próbálkozunk a leszokásáról, eddig semmi sikerrel:(
Történt tegnap, hogy megbeszéltük: kérhet valami nagy dolgot, de ahhoz ki kell dobnia két cumiját. Némi gondolkodás után egy játszóházat választott, saját maga vette kézbe a két cumit és vitte a leöntõbe. (nem tudta, hogy maradt még itthon egy)
Déli 12 órától este 20 óráig meg sem említette a cumit, de amikor az alváshoz kerültünk, hihetetlenül elkezdett sírni, rángatta a lepedõjét, és azt mondta: nagyon rosszul döntött, sajnálja, hogy a játszóházat választotta, mert neki nagyon hiányoznak a cumijai és nem bír nélkülük elaludni. Legalább negyed óráig önkívületi állapotban volt, nekem a szívem megszakadt és közös megegyezéssel a férjemmel arra a döntésre jutottunk, hogy megkapja az itthon maradt cumit.
Kérdésem az lenne Öntõl, hogy helyesen döntöttünk-e? Úgy érzem, hogy nem... erõsebbnek kellett volna lennem, de annyira szenvedett a gyerekem, szó szerint keservesen sírt, ez nem hiszti volt könnyek nélkül.
Válaszát elõre is megköszönöm,
üdvözlettel: Mónika
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
