 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Jó napot!A kérdésem 4 és fél éves kislányommal kapcsolatos,aki még mindig nem jár ovódába.Mivel novemberi szûletésû,és van 1 két és fél éves huga nem akkartam hamar oviba adni ,mert othon vagyok.A tavaszal szeretem volna beszoktatni az ovonönk unszolására,de nem sikerült,2 hetet járt úgy reggel sirt majd megnyugodot,de csak délig volt.Mihelyt este lett onantol a gyerek már sirt.hogy nem akkar menni,nem aludt csak keveset azt is nyugtalanul.Majd jött a hétvége és hiába nyugtatuk állandoan sírt és magába fordult.Akövetkezõ hetet már reggel,délbe végig sírta,de az ovónönk eröltette,végül bárányhimlõ lett az oviba így bezárták.A gyerek 6kg-ot fogyot,pedig õ nem volt beteg,és onnontól annyira anyás lett,hogy még a vécére is jönn velem,mihelyt nem lát sír utánam.Nagyon féltem,hogy lelkibeteg lesz ha megint elviszem,hiszen retteg az ovi szó hallatán már.Nagyon erõs anya-gyermek kapcsolatunk van a háziorvos szerint is.Válaszát elöre is köszönöm.Tiszteletel:Mácsiné
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 3 éves, régóta küzdünk a következõ problémával: térdén ülve ritmusosan mozgatja magát, kipirosodik, leizzad.Ilyenkor a játékra sem figyel, ha megzavarjuk ingerült lesz. Sajnos 10 hónapos korától kezdve nagyon gyakran jártunk vele orvoshoz, különbözõ problémákkal: eszméletvesztés ( túlérzékenység miatt, mivel szervi eltérés nem volt kimutatható ), hüvelynyílásnál összenövés ( többször gyermeknõgyógyász segítségével kellett szétválasztani, beöntés ( székrekedés miatt, ami lelkileg nagyon megviselte, váratlanul érte, és utólag értékelve teljesen feleslegesen)...
A beöntés óta ezt a "nyomást" még gyakrabban tapasztalom nála, és egyszerûen van amikor napokon keresztül csinálja, nem bírjuk semmivel kizökkenteni belõle, ilyenkor nincs kedve pl. kimenni sétálni, játszani...stb. Észrevettük pl. hogy a szabadban nem csinálja. Vannak idõszakok, mikor egy-két hónapig sem tapasztaljuk nála, aztán váratlanul ismét jelentkezik ez a dolog, és egy jó ideig ismét eltart. Olvastam gyermekkori feszültséglevezetés kapcsán onanizációról. Elõfordulhat, hogy errõl lenne szó? Hogyan viselkedjünk ezzel kapcsolatosan a kislánnyal? Várom segítõ válaszát, mert teljesen lehetetlenné válnak a mindennapjaink, és egyre inkább el vagyunk keseredve, nem tudjuk, hogyan segíthetnénk a kislánynak, ha valóban valamilyen lelki probléma gyötri?!
Elõre is köszönöm válaszát!
Üdv.: aggódó anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Lányom 3,5 éves, már több, mint fél éve jár óvodába. A beszoktatáskor volt reggel sírás, de napközben már nem volt semmi gond. A hosszú nyári szünet után (2,5 hónap) az elsõ nap ugyan sírt, de aztán minden rendben volt, délután nem is akart elindulni haza. Most viszont megint sír reggel, már itthon mondja, hogy nem akar menni, aztán bent el is pityeredik. Máskor is elõfordult már, hogy hetekig minden rendben volt, aztán kezdte megint a reggeli sírást. Ha kérdezem mi a baj, azt mondja, nem akar egyedül lenni, maradjak én is ott. Ilyenkor megbeszéljük, hogy ott a többi gyerek, az óvónénik, stb. Ha kérdezem, felsorolja a barátait, az óvónõk szerint nagyon aranyos, értelmes, okos kislány. A tõlük kapott visszajelzésekbõl úgy érzem, szeretik. A többi gyerek is örömmel üdvözli reggel. Akkor mi lehet a probléma?!
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel,
Anna
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ
A szobatisztasággal kapcsolatban lenne egy kisebb gondunk.Kisfiam 3 és fél éves. Kb. 5 hónapot járt bölcsödébe idén az óvoda elõtt, ami úgy látom elõnyére vált, mert azóta szól ha pisilni kell, igaz vannak kisebb balesetek, de hát ez belefér. Viszont a nagydologgal kapcsolatban vannak problémák, ugyanis nem hajlandó ráülni a WC-re, bilit vettünk neki párat, zenélõset, simát, szükítõt stb. arra sem volt soha hajlandó ráülni. Egyszer kakilt bele a WC-be még tavaly télen és láttam rajta, hogy megrettent a látványtól. Ha érzi, hogy kakilni kell, azonnal szól, hogy gyorsan tegyek neki pelust, elvonul egy csendes helyre, ott elvégzi a dolgát és jön, hogy cseréljem le neki. Tehát látom, hogy tudja kontrollálni magát, vissza is tudja tartani, de nem bírom rávenni, hogy a WC-re üljön. Úgy vettem ki a szavaiból mintha félne a kaki látványától.Próbáltam beszélni vele többször, ígértünk már neki mindent, de nem ment....Most óvodába jár, persze ott nem kakil, inkább hazahozza, de nem tartom ezt jó ötletnek, hogy visszatartja.Éjszaka még nem szobatiszta, reggelre még mindig pisis a pelus, azt mondták addig ne is próbálkozzak az éjszakaival csak akkor ha már száraz pelusra ébredünk. Megmondom õszintén eddig türelmesen vártam, de most már kezdek aggódni, hiszen márciusban 4 éves lesz...Kérem adjon valami ötletet, mit kellene tennem. Elõre is köszönöm a választát. Üdvözlettel: KKinga
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom most 2éves 3 hónapos.A nyáron amikor a bölcsiben szünet volt levettük róla a pelenkát és nem is volt semmi baj.Amikor újra vittük a bölcsibe szoltunk hogy már szol ha pisil és kakil, de a bölcsiben nem szolt bepisilt és bekakilt ha kiviték és ráültették akkor belepisilt,de nem szolt!Augusztus végén új bölcsibe került mondták,hogy adjunk rá pelust 1 hét múlva szoltak, hogy nem kell pelus mert szol.Elsõ nap mikor bugyiba vittük bekakilt utána alvásra raktak rá pelust.Kb 2hét múlva szoltak,hogy vigyük pelenkába, mert már a pisinél sem szól.Itthon továbbra is szól és bárkiél van mamánál,dédinél szól.Csak a bölcsibe van gond.Mit csináljunk?elõre is köszönöm a válaszát
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Egy huszonkét hónapos kislány édesanyja vagyok.Kislányom gyermekközösségben félelemmel reagál társai közeledésére. A tavalyi tanévben megszeretett zeneiskolai foglalkozásokon pedig idén keservesen sír.A kérdésem a következõ: járjunk-e a sírás ellenére a foglalkozásra vagy keressek esetleg egy másik hasonlót. Milyen lépései vannak a közösségbe szoktatásank?
Okozhat-e problémát, hogy nem csak egy hanem több játszótérre is járunk? Szükséges-e egy állandó közösség?
A problémánk lehet, hogy abból fakad, hogy én magam is a félénk típusba tartozom. Ha próbálok változtatni, az egyben a ksilányom problémáját is megoldja?
Válaszát köszönöm.
Válasz >>>
Kedves óvónõ! Kisfiam április végén lesz 6 éves. Elméletileg mehetne iskolába, okos, ügyes, nincs beszédhibája, várja az iskolát. De! Minden évben az egyik óvónéni kicserélõdött, 3 év alatt 3 új volt. Most az utolsó azt mondta 1 hónapi ismeretség után, hogy nagyon érzékeny a fiam, ezért nem iskolaérett. Valahol igaza van, mert Augusztus 21 óta, 3 hétig minden reggel sírt oviba menet. Elõtte már járt nyáron összevont csoportba, az sem tetszett neki, de ha tudta, hogy az õ óvónénije ott lesz,akkor rendben voltak a dolgok. Másik csoportszobába nem akar bemenni, már odáig eljutottunk, hogy a szekrényektõl elbúcsúzunk és egyedül megy be. De nagyon rossz látni, hogy ennyire el van keseredve. Szerintem ebben közrejátszik, hogy megint váltás volt. Tavasszal nem voltak ilyen problémái. Azt mindig kihangsúlyozzák, hogy az eszével nincs baj, mert nagyon okos. Számol, verset mond, énekel, rajzol stb. Beszédhibája nincs, a logopédus megdicsérte. Hogyan tudnék az érzékenységén egy kicsit "edzeni", hogy ne legyen gond az iskola? Szerintem többet ártok, ha marad oviban a barátai pedig elmennek. Köszönettel: Karolina
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 2 és fél éves, nagyon értelmes, 1 éves kora óta beszél, viszont akaratos, izgõ-mozgó, néha már nyughatatlan és ha "olyanja" van, akkor nem használ sem a szép szó, sem a szidás - bármirõl legyen is szó. Idén nyáron szinte magától szobatiszta lett-csak a pisivel-rövid idõ alatt, bilitõl, wc-tõl sosem félt. Mindig megdícsértük és õ maga is büszkén újságolta, hogy ügyesen tud pisilni. Egy idõ után azonban a játékot nem akarta megszakítani a pisilés miatt és inkább szorongatta, hiába vittem a bilire, aztán meg persze becsurgott. A délutáni és esti alváshoz még használtunk pelust, de egyébként nem és volt, hogy egy délelõtt 4-5 alkalommal is bepisilt és õ maga kérte, hogy vegyünk fel pelenkát. Mostanra teljesen visszafejlõdtünk, most megint mindig hord pelenkát és nem zavarja. A kakival mindig küszködtünk, mert nagyon rossz az étvágya. (Ehez képest nem vékonyka, a súlya is folyamatosan gyarapszik.) A zöldséget gyümölcsöt kóstolás nélkül határozottan elutasítja-bármilyen formában-, ha mégis sikerül rábeszélnem egy falatra, rögtön kiköpi. Húsféléket is minimálisat fogad el. Ezért állandó a szorulása, széklete 2-3 naponta van, mert visszaszorongatja, mivel fájdalmas a nagy kemény gombócot kinyomnia. Nem nagyon vagyok híve a hashajtóknak, ezért ritkán adok neki, a székletlazítók meg nem is használnak. Úgy gondolom, a visszafejlõdés oka tehát az lehet, hogy a kakilás, mint fájdalmas dolog van az emlékezetében és azt hiszi, ha visszatartja, akkor pillanatnyilag megszabadul a kakilás okozta kíntó. Nagyon ritkán mondja, hogy fáj a hasa, de ez csak néhány percig tart, aztán kutya baja. Szoktunk beszélgetni róla, hogy hogyan kell ügyesen kakilni és pisilni, úgy néz ki meg is érti, de gyakorlatban mégsem alkalmazza. Nagyon sokféle módszerrel próbálkoztunk már az evéssel és a szobatisztasággal kapcsolatban is, de többnyire hasztalan volt.
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdvözlettel: Mária
Válasz >>>
> Tisztelt Óvónõ!
>
>
>
> A problémám a következõ:
> A kisfiam augusztusban töltötte be a harmadik életévét. A bilizést május elsõ napjaiban kezdtük, akkor még csak ismerkedtünk vele mert elõtte nem sok érdeklõsét mutatott a fiam utánna a WC-tõl pedig egyenesen félt. Kicsit több mint 1 hónap alatt odáig jutottunk, hogy a wc-vel már megbarátkozott és esetenként szólt ha neki pisilni kellett de többnyire inkább a bilibe intézte a dolgát alvásnál, délben, éjszaka és a sétáknál még adtam rá pelust. Mikor már alakulni látszott a dolog akkor valami miatt egy nap folyamatosan bepisilt és bekakált, én pedig itt követtem el életem legnagyobb hibáját. Egy sajnálatos családi tragédia miatt rendkívül feszült és ideges voltam és úgy éreztem ez csak egy csepp a pohárban amivel betelt és már a sokadik bepisinél letoltam és mondtam neki, hogy anya most már nagyon mérges és estére el is sírtam magam, sajnos a gyerek elõtt, láttam rajta, hogy nem nagyon tud ezzel mit kezdeni mert még soha nem látott ilyennek, nem mentegetni akarom ezzel magam, tudom, hogy óriásit hibáztam.
>
> Onnantól kezve 4 héten át minden nap bepisilt és bekakált és én minden alkalommal nagyon türelmesen tanulva a hibámból elmondtam, neki, hogy semmi baj majd legközelebb szóljon, próbáltam neki játékosan, viccesen, de nem nagyon hatotta meg, de soha többé nem mondtam semmilyen negatív dolgot ha nem sikerült a dolog, viszont a pelust nem adtam vissza rá csak éjszakára. Amikor már kifogytam az ötletekbõl akkor azt találtam ki, hogy minden alkalommal mikor én mentem a wc-be bejelentettem, hogy pisilni kell és megyek pisilni, illetve a kakával ugyanígy még azt is megengedtem ha utánnam jött, hogy belessen a wc-be, hogy tényleg ott ülök rajta és ez volt rá a legnagyobb hatással mert egyszer csak átfordult a fogas kerék és elkezdett szólni, ez július eleje körül volt.
>
> Otthon már minden szépen ment július közepére éjszakára levettem róla a pelust mert már akkor két hete nem volt semmi reggelre a pelusban. Viszont ha elmentünk otthonról maradt a bepisi, bekaka, házon kívül nem volt hajlandó szólni. Augusztus elsõ heteiben egyszer csak elkezdte mondani házon kívül is a pisit viszont a kaka maradt és azzal házon kívül csak agusztus közepe után barátkoztunt meg, azt is úgy, hogy egyszer sikerült séta közben elkapni, hogy azért maradozik le, mert valószinûleg kakálnia kell, A férjem munkahellyéhez nagyon közel voltunk és bevittem oda, ott játszott az udvaron, és szólt, hogy kakálnia kell, ez volt az elsõ eset amikor nem tagadta le amikor megkérdeztem tõle, hogy kakálnia kell-e és mondtam neki, ha kell szóljon és szólt is. Direkt nem vittem be a wc-be, mert azt akartam, hogy lássa, hogy ha nem vagyunk otthon akkor is szólhat, úgyhogy az udvaron egy popsitörlõre sikerült anya nyakába csimpaszkodva legugolva az elsõ házon kívüli nem bekakálós mû. Innentõl kezdve egy pozítív változás állt be, szépen elkezdett szólni,egy két pici hiba százalék becsuszott mert minden hellyel külön meg kellet barátkoztatni a kakálás terén, legyen az nagymamánál vagy a tesvéreméknél, de augusztus végére különösebb gond nem volt vele. Mígnem eljött a várvavárt elsõ óvodai nap, 3 napig úgy tünt nincsen gond, szerda délután vettem elöször észre, hogy olyan furcsán viselkedik, aznap kapott egy kis letolást az oviban mert egy gyerekkel összebalhéztak valamin és az érte járó szankciót nagyon zokon vette a gyerek, pedig itthon sincs neki minden megengedve, egyébbként a gyerekre egyéltalán nem jellemzõ a verekedés, fõleg nem a kezdeményezése, inkább elsírja magát vagy hisztizik. Csütörtökre a délelõtti udvari játék közben kétszer is bepisilt, pénteken pedig bepisilt és be is kakált, szintén az udvaron. Az óvónõk nem nagyon tudták ezt hová tenni mert õ nem sírt egyszer sem amikor ott hagytam, hanem nagyon jól elvolt a játékokkal. Azt gondolták emiatt, hogy biztosan úgy vittem a gyereket, hogy nem szobatiszta, itt mondták meg elõször nekem, hogy egész héten egyszer sem szólt nekik, hogy pisilnie, illetve kakálnia kell csak kedden kakált az oviban, de akkor is azt mondta, hogy pisilnie kell és ez is az udvaron történt. A pénteki bekakinál azt mondták az óvónõk neki, hogy most már haragszanak, meg anya is haragszik.
> Másnap a gyerekem belázasodott és két hétig nem tudtam vinni az oviba. Otthon továbbra sem volt vele probléma mindig szólt hogy pisilni, illetve kakálnia kell annyi változás történt, mindig nagyon az utolsó percre hagyta, de szólt.
>
> Két hét kényszer szabadság után az oviban elsõ nap ott maradtam vele, hogy amikor majd nekem szól, hogy pisilnie kell akkor én átírányítom az óvónõkhöz, hogy nekik szóljon. Alapvetõen küzdünk azzal ha nem az van amit a gyerekem akar, hogy ne hisztizzen sokat rá kell szólni, hogy azonnal hagyja abba hisztizést mert ki fog kapni, legkevésbé azt tolerálja ha elveszik tõle azt a játékot amivel õ is játszik pedig ebben bõven van része mert van egy 1,5 éves kisöccse, de amit az oviban mûvelt azon le voltam döbbenve nekem ilyen szintem nem mer hisztizni otthon, ott meg hasra vágta magát ha valami nem úgy történt ahogy õ elképzelte. Az oviban kétszer szólt is, hogy pisilnie kell, de a kakát hazavittük és érdekes módon otthon hosszú idõ óta elõször, már csak akkor szólt csak amikor a kaka eleje becsúszott a kisgatyóba, csak a második felét tartotta meg a wc-be. Pont egy Thomasos kisnadrág volt rajta és viccesen mondtam neki, hogy most mi lesz Thomassal ha te lekakáltad, szomorú lesz Thomas, na ezen õ is nevetett. Másnap viszont az oviban szintén az udvaron egy fa tövében szorongatta a pisit, ezt látva az óvónéni elvitte megpisiltetni, lejöttek és rövid idõn belül bekakált. Reggel szóltam az óvónõknek, hogy ha bekakilna, egyet ne tegyenek, ne mondják neki, hogy én haragszom rá, erre azt mondták, hogy õk nem szoktak ilyet mondani soha a gyereknek, hogy haragszanak, pedig pont ez az óvónõ mondta nekem az elsõ hét végén, hogy ezt mondta Árminnak. Biztos vagyok benne, hogy amikor felvitték pisiltetni õ már akkor tudta, hogy neki kakálni is kell, de nem akart vagy nem mert szólni.
>
> A két óvónéni közül az egyik nagyon szigorú katonás a gyerekkel a másik viszont nagyon szeretgetõs és puszilgatós, jól kegészítik egymást. A dajka néninek meg nem nagyon lehetünk a kedvencei, mert a kakás gatyót neki kell kivenni a fiam alól, amirõl tudom, hogy nem egy felemelõ élmény. A katonásabb ovónéni mondta délután amikor mentem Árminért, hogy azzal amit mondtam nem ért eggyet, mert nem dicsérhetik meg a gyereket ha bekakál, pedig én csak azt mondtam, hogy azt ne mondják már neki, hogy én haragszom rá, de azt is csak azért mondtam, mert tudom, hogy ez nállunk csak ront a helyzeten.
>
> Mondtam, hogy ha hisztizik azt ne hagyják szó nélkül nyugodtam szóljanak neki, de a bekakálás az más kategória.
>
> Ezek után nem tudom meddig lesznek velünk toleránsak az óvodában és fogalmam sincs hogyan vehetném rá fiamat, hogy szóljon ha kakálnia kell. A legutóbbi bekaki után próbáltam vele beszélni errõl nem volt hajlandó tárgyalni velem a témában mindig csak terkózott, viszont az apukájának amikor hazajött rögtön elkezdett mesélni az oviról és azt is elmesélte teljesen magától, hogy bekakált.
>
> Még annyit mondanék, hogy a csoportban Ármin a legfiatalabb. A két kiscsoport közül ami indult, nem a minibe került hanem a normál kiscsoportba, mert van egy nála fél évvel idõssebb kis barátja és amiatt, hogyha együtt vannak, hátha könnyebb a beszokatás. A gyerekek többsége bölcsibõl jött és hozzá van szokva a közösséghez és ellentétben a fiammal többségben nagyon barátságosak, kommunikatívak az óvónõkkel, Ármin nem adja könnyen a barátságát, és nem sok embert enged magához közel, de volt már olyan ember akivel elsõ perctõl cimbizett és ezek többnyire férfiak. Még ráadásként tejérzékeny is és nagyon rossz evõ, ebbõl kifolyólag az ebédje és a tízóraija nagyon sokszor más mint a többieké lehet az is benne van, hogy sokszor látja, hogy a többiek kapnak sütit, õ nem kap, a többiek kenyeret kapnak felvágottal õ puci zsömlét kakaóval. olyankor csak ácsingózik, hogy õ is kér olyat.
> Kérem adjanak tanácsot ilyenkor mit lehet tenni, mi a helyes és mi a helytelen mert nem tudom mit csináljak. Nekem az óvónõk hozzáállása is furcsa egy kicsit, mert szerintem túl sokat várnak tõle rövid idõn belül, de lehet, hogy ez a normális és csak én vagyok elfogult fiammal. Már nem tudom mit gondoljak. Tudom, hogy nagyon elszúrtam a szobatisztaság kezdetét, de nem tudom, hogy ez jóvátehetõ-e és ha igen hogyan.
>
> Elõre is köszönöm a választ és sok sikert kívánok a munkájukhoz!
> Üdvözlettel: Mezõsi Krisztina
>
>
>
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3.5 éves és most szept.5.én kezdte az ovit.Me, járt bölcsibe és most csak kiscsoportosok közé jár.Nem megy könnyen a beszokás, mert sír reggelente, mostanában esténként is, hogy nem akar menni, mert hiányzom neki.Még csak délelõtt marad ot, ebéd után megyek érte.Én kismama vagyok pár héten belül szülök.Most még meg tudom oldani, hogy elhozom délben az oviból,de ha kórházban leszek nem biztos.Az óvónõk még nem javasolják az ott alvást,mivel még van több sírdogálós gyerek is,akik felzaklatják a fiamat, ha Õ már meg is nyugodna.Ön szerint is jobb várni az ott alvással?De meddig?Attól tartok, ha ezt megszokja,akkor késõbb sem akar majd ott aludni ezt pedig én nem fogom tudni mindig megoldani,hogy elhozzam.Tanácsát és véleményét elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
