 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ,
kislányom augusztus elején volt két éves és a múlt héten kezdte el a bölcsõdét. Az elsõ három napban nem volt semmi probléma, nem hiányolt bennünket, gond nélkül el is aludt és vidáman ébredt. Mivel nagyon barátkozó és nyitott kislány, azt javasolták, hogy már az elsõ naptól hagyjam ott egész napra. Úgy tûnt, nem is lesz probléma. A harmadik nap délután az egyik kisfiú elvette a játékát(ez korábban is elõfordult minden gond nélkül) és rátaposott a kezére. Ezt nem a lányomtól, hanem egy másik gyermektõl tudom, mert a gondozónõk nem szóltak. Állítólag a lányom nagyon sírt és azóta nem akar a bölcsibe menni, mert azt mondja fél a gyerekektõl. A gondozónõk széttárják a kezüket és azt mondják nem tudják mit tegyenek. Mindez azért is furcsa számomra, mert korábban a lányom egy talpraesett, a gyermekorvos szerint egy nagyon kiegyensúlyozott, a koránál értelmileg fejlettebb gyermek volt. Nem most került elõször közösségbe, mivel három hónapos kora óta jár úszni, ill. egy éve jár zenebölcsibe is, ahol ha otthagyjuk semmi gond nincs vele.
Úgy érzem elveszítette a bitonságérzetét, kérem adjanak tanácsot, hogyan tudnánk segíteni neki.
Elõre is köszönöm
Egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam december 13-án lesz 3-om éves! Most szeptember 22-én kezdtük az ovit,beszoktatást. Igaz,hogy még csak két napja járunk délelõtt,de azt hiszem valami nincs rendben. Amikor beértünk az óvónõ épp beszélgetett egy anyukával,így nagyon nem tudott ránk figyelni. Olyan csoportba kerültünk,ahol a 3,5-4 éves gyererek vannak. Kisfiam még nem tud rendesen beszélni,és egy kicsit félõs. Ezalatt a 2 nap alatt 2-szer szólt az óvónõ Barnabáshoz,én mutattam meg neki mindent és a daduska néni csak ennyit mondott: Te vagy az új? és ezzel el is ment. Azt szeretném kérdezni,h ez normális dolog,hogy egy új,beszoktatós kicsivel ilyen keveset (szinte semmit) se foglalkoznak? Így hogy alakuljon ki a kölcsönös bizalom az óvónõ és a daduska néni iránt,ha abszolút nem foglalkoznak vele szinte semmit? Ha kint vannak az udvaron,és hozzá szólnak a nagyobbak,sírva szalad hozzám. Látszik,hogy meg van ilyedve,de egyben tetszik is neki. De ez szerintem csak azért van,mert én is ott vagyok és hozzám bármikor odajöhet. Az óvónénije ma megkérdezte,hogy miért sírsz,de nem volt hajlandó neki válaszolni. Holnap a 3-dik napon 1 órára ott kell hagynom. Már látom elõre,hogy úgy fogják leszedni rólam. Kérem szépen,ha tud segítsen és nyugtasson meg,hogy ez így helyes és,hogy ennyi törõdés elég egy új beszoktatós kicsinek!! Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
P. Kata
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom novemberben lesz 4 éves, 2 hete kezdte az óvodát, elõtte majdnem 2 évig bölcsõdébe járt. Mivel otthon mi is - és a gondozó nénik a bölcsõdében is - sokat meséltünk neki az óvodáról, nagyon várta már, hogy oda járhasson,új barátokat szerezhessen, új játékokkal játszhasson. Az elsõ napon - az óvó nénik javaslatára - már ott kellett hagynom reggeltõl délutánig a kislányomat (ott ebédelt, ott is aludt stb,) nem volt vele semmi gond. Azóta azonban, ahogy telnek-múlnak a napok, egyre rosszabb a helyzet. Reggelente sír (üvöltve kapaszkodik belém), már otthonról sírva indulunk el, csak azt hajtogatja, hogy õ nem akar, nem szeret óvodába járni, ne hagyjam ott, mert õ ott nem szeret lenni. Az óvónõk azt mondják, hogy az elsõ nap kivételével nem kommunikál igazán senkivel, csak õket "õrizgeti", amerre õk mennek ott van a kislányom is, nem szeretne játszani senkivel, és egyáltalán nem hajlandó enni. Oda ül az asztalhoz,nézi ahogyan a többiek esznek, látszik rajta, hogy õ is éhes,de nem akar egy falatot sem elfogadni.
Én viszem minden reggel, a férjem tud elõbb érte menni, így õ hozza el délutánonként.Mikor haza érnek a gyerek azonnal berohan a szobályába, ledobálja a ruháit, befekszik az ágyába, magára húzza a takarót és órákon át nem akar onnan kijönni.Nagyon sajnálom a kislányomat, mert amilyen kiegyensúlyotott, barátkozó, mosolygós gyerek volt, most olyan zárkózott, rosszkedvû lett.
A történethez az is hozzá tartozik,hogy az óvodában éppen az ideji évtõl kezdve új szokásként azt vezették be (költségtakarékosságra hivatkozva), hogy minden reggel 8 óráig (fél óránkénti váltásokban)más-más csoport más-más óvónénivel az un."gyûjtõ csoport", tehát a gyereket mindíg más várja, többnyire olyan óvó nénik akiket egyáltalán nem ismer, olyan környezetben ami egyenlõre még idegen a számára. Ez fõleg a még "beszokós" gyerekeknél elég megterhelõ, hiszen így még nehezebben akar bemenni, ottmaradni. Az én kislányom például már otthon mondogatja, hogy ígérjem meg neki, hogy a saját óvónénije fogja várni. Ezt sajnos nem tudom neki biztosítani, így már otthonról sírva indulunk el, mert csak azt mondogatja, hogy õ "nem akar más csoportban vendégségben lenni".
Errõl a problémáról már más szülõkkel is beszéltünk, próbáltunk az ónónõkkel is egyeztetni, sõt a vezetõ óvónõvel is tanácskoztunk, hogy vissza kéne állítani a régi rendet. Sajnos õ is felsõbb utasításra intézkedhet csak ez ügyben, és míg ez a probléma meg nem oldódik, attól tartok, hogy az én kislányom sem fog örömmel, felszabadultan óvodába menni.Ha viszont állandósul, félek a kis lelkében is állandósulni fog a szorongás és félsz az óvodától.
Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnánk mi szülõk legjobban átsegíteni a kislányunkat ezen a nehézségen.
Köszönettel; G.Edit
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Egy kérdésem lenne Önhöz, a három és fél éves fiammal kapcsolataban.
Tavaly márciusban kezdte az óvodát, ebben az évben három hónapot járt oviba. Nyugodt, inkább csendes gyermek volt, jól beilleszkedett, nem panaszkodtak rá.
Idén újra kezdte a kiscsoportot (saját kérésre), de sajnos van a közösségben egy igen rossz magatartású gyermek, aki vonzza magához az én kisfiamat. Természetesen sok negatív viselkedési formát átvesz tõle az én fiam. A higgadtabb,abszolút nem agresszív gyermekem, kezd egyre jobban átformálódni. Próbálom minden nap megbeszélni vele a nap eseményeit, és kérem hogy kerülje ezt a társát, de eddig nem jártam kellõ sikerrel.
Ön szerint, hogyan tudnám eltéríteni õt ettõl a negatív magatartású gyermektõl?
Ennek a problémának, a megoldásában kérném a segítségét, tanácsát.
Vagy keressek fel esetleg egy gyermek pszichológust?
Válaszát elõre is köszönöm!
Mné Anita
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom most nagycsoportos, jövõre mehet iskolába. Nagyon ügyes,okos, nyitott, érdeklõdõ minden iránt. Egy pár hónapja már elkezdte azt,hogy másolgatja a nyomtatott nagybetûket újságból, innen-onnan. (Pedig kértük, hogy ne csinálja, majd az iskolában megtanulja.Hiába.) A lényeg az, hogy rájött arra, hogy így lesznek a szavak. Néhány egyszerûbb szót már le is tud írni magától, csak az a probléma, ha olyan kedve van, akkor nem vízszintesen, és balról jobbra, hanem mondjuk függõlegesen, fentrõl le, lentrõl fel, és tükörírással. Minden betû a helyén van, minden betû pontos, csak tükrözött. Vagy csak simán leírja jobbról balra, ezt is tükrösen. Kérdezni szeretném, hogy Ön szerint miért csinálhatja ezt? Mi lehet ennek a hátterében? Hagyjuk rá, vagy ne engedjük neki? Nálunk az óvónénik nem mondanak erre a problémára semmit, (ha probléma), mosolyognak csak rajta.
Õ egy kiegyensúlyozott, életvidám kislány.
Segítségét elõre is köszönöm.
P. Zsuzsa
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Az én kisklányom most kezdte az óvodát, és sajnos minden délutáni alvásnál bepisil. Otthon már nagyon régóta ágytiszta, éjszaka is de ezt az óvónõk egyre kevésbé hiszik el. A kezelésre megtaláltam a válaszaiban a lehetõségeket, viszont itt nagyon szigorúan veszik az óvodai felvételi feltételnek ágytisztaságot és félek hogy ezért kirakják a lányom az oviból. Megtehetik ezt? Az óvónõnk már azzal fenyegetõzik hogy szól a vezetõségnek, hogy bizonyítsam be hogy otthon nincs ilyen probléma???? Köszönöm válaszát, üdvözlettel: BZsuzsi
Válasz >>>
Tisztelt ovoneni'
Kislanyom 3,5 eves , szerintem borzasztoan okos es folyamatosan foglalkoztatni kell. Mar az ovodaban is panaszkodtak, h mikor leültetik valami tevekenyseg ele, nala muszaly elõkesziteni a kõvetkezõt mielõtt vegezne az elsõvel mert ha nem megprobal megszõkni.(mar tõbb kiserlete volt ra)
Ismeri az ABC kis es nagybetüit, nagyon erdeklõdik az olvasas irant. Tud szamolni fejben (õsszeadni) 1 tõl 10 -ig. A rajzai nagyon precizek(pl. ha embert rajzol azt szempillaval, szemõldõkkel, ruhaval rajzolja), 250 db. puzzelt kirak kb. 1 - 1,5 ora alatt ugy, hogy kõzben nem all fel.
Mindig dicsergetjük es azt erzem, h nagyon sok siker elmenyt nyujt neki, h elamitja a felnõtteket.
Mostanaban nagyon sok tamadas er baratok, mas anyukak, neha meg csalad reszerõl is, h elraboljuk a gyerekkorat.
Nekem ez nem all szandekomban, ugy gondolom, h nagyon sokat van szabadlevegõn, nagyon aktiv kislany es õ mondja meg, h mikor szeretne tanulni( ha otthon vagyunk szinte mindig). legalabb 100 DVD meseje van de nagyon ritkan nezi, ha 1X megnezett egy meset tõbbe mar nem erdekli. Sok tarsasjatekot jatszunk, kartyazunk, rõmizünk, sakkozunk...
Estenkent lefekveskor mindig megkerdezi, h mikor lesz vegre iskolas.
Igazabol a kerdesem az lenne, h õn szerint hogyan tudnam elterelni a figyelmet a folytonos tanulas akarasrol.
Az ovodat nagyon szereti de ugy igazan senkit nem enged kõzel magahoz. Az ovonenit kinozza mindig kerdeseivel( mivel taplalkozik a mehecske, hol el a hangyasz sün). Felek, h egy idõ utan kikõzõsitik az ovodas pajtasai mert olyan koraerett...
Elõre is kõszõnõm a vallaszat es elnezest az ekezetekert, sajnos nincs magyar billentyüzetem.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Kislányom szept.1.én kezdte az óvit.nagyon várta már,elõzõleg belátogattunk 3 4 alkalommal,és az Anyukám is sokat mesélt az óvodáról,mert õ is óvodában dolgozik dajkaként.Elsõ nap már 40perc után elküldött az óvónõ,mert Fannika szépen eljátszott.egy órára mentem el,mikor visszamentem jó kedvvel fogadott a kislányom.másodiknap is jól indultunk,5perc után puszit adott integetett és eljöttem.2óra múlva mentem érte.közben az udvaron találkozott a hugommal és kisfiával õk aznap kezdtek a másik csoportban(NAGYON SZOROS KÖZÖTTÜNK A KAPCSOLAT,20 NAP KÜLÖNBSÉGGEL SZÜLETTEK E GYEREKEK ÉS NAGYON NAGYON SOKAT VOLTUNK EGYÜTT A 3ÉV ALATT ezt tudták az óvónénik is)tehát sorakozó volt és Fannika nem akarta otthagyni Petikét,óvónéni pedig megfogta a kezét és behúzta az épületbe.a tesóm felhívott,hogy ez tõrtént és jöjjek mert Fanni úgy sírt, hogy levegõt sem vett.kb.20perc múlva értem oda,még mindig sírt a kislányom.mondtam az óvónének,hogy hallottam gond volt,mondta,hogy igen jól lekarmolta óvónénit,de már megbeszélté,máskor nem csinál ilyet.arról nem beszélt óvónéni,hogy miért,és arról sem,hogy miért így kellett ezt a dolgot megoldani.hát azóta napról napra nehezebben megyünk oviba.ma már ketten tépték le rólam.ilyen még soha nem történt velünk,és nagyon félek,hogy nyomot hagy Fanniban.nem tudom mit tegyek,már megkértem az óvónéniket,hogy próbálják egy kicsit megszeretgetni,dédelgetni.kértem tanácsot a vezetõóvónõtõl,hogy mit tegyek,hogy ne mérgesedjen el a helyzet.õ azt mondta,az a baj,hogy ez a csoport már tavaly indult,idén csak 3 gyerek került ide,és az óvónénik már kiestek a babusgatásból.az egyik óvónénink nyugdijba megy jövõ hónapban,de elõbb szeretett volna és ezért kicsit sértõdött.másik csoportban nincs hely nem tudja átrakni.10re megyünk,fél 1 ig,közben egy egy alkalommal már meglestem,ha az udvaron voltak.sajnos soha nem a csoportjával van.ha Petikéék kint vannak akkor vele van,ha nem akkor egyedül vagy idegen óvónéni kisérgeti.már ezt is szóba hoztam,és azt felelték az óvónénik,hogy tudják de akkor nem sír,csak azt nem értem õk miért nem tudják lekötni,hogy ne sírjon?utólsó két nap állitólag jól elvolt,mégis ma nagy cirkusz volt reggel.még kislányomról írnék :nagyon okos,nyílt,cserfes,hatalmas szókincse van,nagyon sokat beszél,mindenkivel szóba elegyed,ha ismerõs ha nem,néha már nekem ciki a közvetlensége.még fontosnak tartom a kettõnk kapcsolatáról szólni.38 hónapig cicizett,most 2 hónapja könnyen leszokott.én nagyon szeretek vele lenni,élvezem minden szavát,de az ovit én is vártam,mert azt gondoltam boldog ovodás lesz.nem nagyon voltunk külön kb.két és fél évesen õ kívánt nélkülem lenni Anyukáméknál,vagy testvéreméknél 3 4 órát.kérem szépen írja meg nekünk,mit tegyünk hagyjuk ebben az óviban?és hogyan oldhatnánk meg ,hogy ne legyen ilyen nehéz reggel az elválás mint ma mert én úgy érzem mégegyszer nem bírom ki.és nem tudom Fannikát mennyire viseli meg,hogy kitépik az ölembõl.ne haragudjon a hosszú levél miatt,de minnél pontosabb képet szeretnék adni a helyzetünkrõl.kérem segítsen nekünk!elõre is köszönöm!Kné Mariann
Válasz >>>
Tisztelt ÓvÓvõ!
Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy a kislányom szeptember 12-én töltötte be a harmadik életévét. Egy fél éve szobatiszta, most már éjszaka sincs pelenka. Két éves kora óta járt bölcsibe. Nagyon szeretett járni. Amikor szobatiszta lett eleinte ott se volt gond a pisiléssel, kakilással, de volt egy olyan eset, hogy kinnt voltak az udvaron, szólt a gondozónõnek egymás után kétszer hogy kakilnia kell, mikor bevitték nem kakilt, és mikor harmadszorra szólt hogy kakilnia kell, nem vitték be azt mondták neki, hogy ne szórakozzon biztos nem kell kakilnia és öt perc múlva bekakilt. A bölcsiben ez az eset óta minden nap bekakilt, eleinte itthon nem, de aztán itthon is elkezdete, hogy bekakil, és bepisil. Mikor vége lett a bölcsinek a nyáron sikeresen visszaálltunk a szobatisztaságra, most már éjszaka sincs pelusa. Most elkezdte az óvódát és ugyanazt csinálja , mint a bölcsibe. Akkor szól az óvónõknek, amikor már bekakilt.Szeret járni az óviba, mert minden nap megkérdezem, hogy jó volt-e, menjünk-e reggel, és ott is nagy örömmel fut be a csoportba. Azt mondja, hogy az óvó nénit is szereti. Itthon mondtunk neki, hogy ez más mint a bölcsi, más nénik vannak, õk segítenek, kiviszik. Itthon pedig semmi probléma nincs a szobatisztasággal. Errõl az esetrõl szeretnék tanácsot kérni, hogy mit csináljak, hogy az óviba is minden rendbe legyen, mint itthon.
Köszönettel: Eszter
Válasz >>>
Kedves Óvónõ,
Kisfiam most múlt 3 éves és néhány hete kezdte el az óvodát. Gond nélkül ment a beszoktatás, reggelente lelkesen kel fel, és boldogan búcsuzik tõlem, amikor ott hagyom.
Ezzel egyidõben viszont, amióta ovis lett naponta többször is hisztirohamai vannak, sõt mostanában már éjszaka is. Az elmúlt éjszaka például hajnali 3-tól 5 óráig volt képes sírni és üvölteni.
Körülbelül két hete zajlik ez, és lassan úgy érzem teljesen elvesztem a fonalat, nem tudok már kommunikálni vele.
Ezeket a kitöréseket általában apróságok indítják el, hogy pl. miért nincs otthon éppen méz, mert õ mézes kenyeret enne, vagy miért nem vitte õt apa magával vásárolni, stb. vagy éjszaka néha azt mondja, hogy éhes, vagy szomjas, de ha bármivel kínálom, mégsem kell neki.
Ha egyszer "beindult", akkor hiába minden, szép szó, magyarázat, lelkére beszélés, fenyegetés, büntetés, semmivel sem lehet rá hatni. Egyszerûen azt hiszem meg sem hallja amit mondunk. Néha a roham, fõként éjszaka, nem is társul semmihez, nem is kér semmit, ha kérdezem mi baja, fáj-e valamilye, szomjas-e azt mondja nincs semmi baja és csak folytatja az üvöltést tovább. Ilyenkor azt hiszem fel sem ébred teljesen, félálomban van, oda sem figyel, hogy mit mondok neki, csak sír. Ha magára hagyom, akkor viszont üvölt, ahogy a torkán kifér...
Korábban is elõfordult ilyen, de sokkal ritkábban, és általában mindig konkrét dologhoz fûzödött, amit el szeretett volna érni. Ilyenkor azzal büntettük, hogy elküldük egyedül a szobájába, és addig nem beszéltünk vele, amíg meg nem nyugodott. Most ezzel a módszerrel már szinte semmit sem érünk el, csak annyit, hogy órákig üvölt. Az éjszakai, ok nélküli hiszti teljesen új jelenség, és azóta van, amióta oviba jár.
Az óvónõk szerint ott viszont nagyon jól viselkedik, gond nélkül elalszik, játszik, és eddig még csak pityergés sem volt semmiért.
Annyit még elmondanék, hogy tulajdonképpen pici kora óta sosem aludta át ébredés nélkül az éjszakát, de általában elég volt, ha éjszaka megébredt és átmentem hozzá, vagy õ bújt be hozzánk, és aludt tovább. Valamint azt, hogy nemrég, az ovi kezdése elõtt pár héttel vettük ki teljesen a cumit ("elromlott" és el kellett dobni), ugyanis addig a tejet/kakaót cumisüvegbõl itta, és esténként azzal aludt el. Akkor úgy tûnt, hogy ezt teljesen elfogadta, és néhány napig ébredés nélkül átaludta az éjszakát.
Tisztában vagyok vele, hogy valószínû, hogy a cumi megvonása és az óvoda mint új napirend befolyásolja ezeket a kitöréseket, de sajnos már teljesen tanácstalan vagyok és nem tudom hogyan kezelni. Mit tehetek, hogy a kitöréseket megakadályozzam vagy hogyan viselkedjek ilyenkor?
Ha foglalkozom vele, akkor mindefélét kitalál, amiket teljesítenem kell, hogy üljek az ágya mellé, hadd foghassa a kezem, majd felkel, hogy ez nem jó, és inkább velem szeretne aludni, szóval tisztára mintha csak azért csinálná, hogy "ugráltasson", hogy lássa, hogy ott vagyok és kívánságait teljesítem.
Ha sírni hagyom, és nem foglalkozom vele, órákig nem hagyja abba, és pokollá teszi az egész család életét.
Kérem, mondja el mit gondol, mi lehet az oka, és mit tehetnék, hogy ez a helyzet változzon?
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
