 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!Kisfiam most mult 5 éves januárban.Középsõcsoportba jár.Tavaly nevelési tanácsadot kellett felkeresnünk mert elmaradást észleltek nála.Nevelési tanácsadó szakvéleménye,hogy gyermekem nem igényli a külön foglalkozásokat.Ott felállított "IQ"-ja 94%volt.Mostani probémánk,hogy nem akkarja a feladatokat megoldani az ovodában,nem dolgozik a feladatkönyvben.Hogyan tudnánk rá hatni eggyüttesen az ovonénijével eggyütt?? Zsuzsa
Válasz >>>
Kedves óvonõ!
Nekem hármas ikreim vannak és 6 évesek voltak februárba.Az óvonõ most mondta,hogy azAnnának alapvetõ hiányosságai vannak a Tomás nem tud játszani a Gergõ pedig lehet,hogy hiperaktiv.Most fogunk majd menni iskola érettségi vizsgálatra. Engem csak az bánt,hogy három éve odajárunk és semmit nem mondott csak azt,hogy az óviba játékra való nevelés folyik.A Gergõnél már egy éve kérdezgetem, hogy nem hiperaktiv-e a gyerek õ csak azt mondta,hogy eleven a másik kettöröl nem is beszélt.Ebben az évben 3 feladatot készitettek a gyerekek és talán 2verset tanultak.Azt szeretném kérdezni,hogy más oviban is igy folyik a nevelés vagy aki iskolába megy arra egy kicsit jobban oda kéne figyelni és foglalkozni vele vagy ez is a szülõre hárul? Válszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A kislányom 3.5 éves. Szeptember óta jár egy 100%-ban angol nyelvû oviba. Az Apukája - akivel már nem élünk 1ütt-, német anyanyelvû (magyarul egyáltalán nem beszél). Mi angolul kommunikálunk (mármint az apukája meg én); egy éve másik kapcsolatban élek a legnagyobb boldogságban (egy magyar fiúval) közös háztartásban.
A lányom óriási (magyar) szókinccsel rendelkezik. Rendkívül kommunikatív és nagyon gyorsan vág az esze.
A problémáink a következõk:
1. Elment a lányomat beszoktató óvónõ az oviból (saját hibáján kívül). 2 másik ottmaradt. Az elsõ héten még nem, a második héten azonban a lányom 'szétesett'. Az új óvónõre a gyerekek rávágják az ajtót, nem figyelnek rá - olybá tûnik nekem, hogy nincs tekintélye-, megütik, kiabálnak Vele. A lányom elkezdett nyafogni. Esténként sírdogál, hiszti rohamai vannak, állandóan rajtam tekereg szegény és kérdezget, hogy ugye nem megyünk oviba. Azt mondja, hogy elment az óvónõ, neki ott nincsenek kis barátai. Lépten nyomon gyerekeket szólít le az utcán és játszana velük. A csoportjába 12 gyermek jár, ezek közül 2 magyar. A többi Tündérrózsa a világ minden tájáról. Nem tudnak még egymással kommunikálni; amire a lányomnak egyre inkább igen nagy szüksége lenne. A 12 gyerekbõl általában 7-en vannak bent permanensen. Részletes keresgélés után a neten és a szakirodalomban úgy látom, hogy ennyi gyerek nem elég a 'közösséghez' (ott kezdõik, hogy nem járhatnak el egy jó körjátékot %-/) Angolul már elkezdett beszélni. Mondatokat alkot alapszókinccsel.
Kérdésem: Hagyjam-e az angol oviba vagy keressek neki egy magyar óvodát, ahol ’körtáncolni lehet’ tehát a saját anyanyelvén túl van közösség és van egy ’gyerekeket vezetni képes’, szeretetteljes óvónõ? Ha ezt megtenném, nem lenne-e sok ennyi változás egymás után? Ha ennyire kommunikatív, inkább hátrány az angol, mint elõny? Talán keressek kétnyelvû ovit? Jaj.
Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy 3 évet otthon voltam vele. Meglehetõsen ’felnõtt-központú’, talán az elõbbi ténytõl, talán nem. Kicsit olyan, mintha nem az óvónõje, hanem a barátja is elment volna. Az új óvónõt alapvetõen kedveli, de nem tudja a lányomat ’megfogni’ ahogyan láthatóan a többi gyereket sem. Ennivalót dobál, nem marad a helyén, olyan dolgokat mûvel, amit elõtte soha.
2. Minden este én mosom meg a lányom fogát. Mindig Õ, csak este én. Egyre „nyögvenyelõsebben és tiltakozósabban” fogadja a dolgot, és mindent megtesz, hogy kibújjon alóla. A szép estéket lezáró balhé egyre jobban kibuktat Õt is engem is. Magának akarja megmosni (de szerintem még nem tudja elég alaposan). Sajna az alaposságra szükség lenne, mert bár hibátlanok a fogai, az Édesapjától örökölten a fogorvos véleménye szerint – nagyon kell vigyázni a fogaira, mert szuvasodásra fokozottan hajlamos.
Próbálkoztam már – „Fogynyûvõ-manó kergetéssel a szájában”, „érdekes dolgot láttam sztorival közben becsempészett fogmosással” stb. Hogyan legyen kedves Óvónõ, mert a hajam már ebbe õszül bele?!
Köszönöm a válaszát! 1 Anyucika
Válasz >>>
Kedves óvónõ!
Kisfiam januárban töltötte a 3éves kort.Azzal a problémával fordulnék önhöz, hogy még nem beszél úgy mint kortársai, csak szavakat, szótagokat mond.Érteni megért mindent.Még nem szobatiszta sem, ezért bölcsödei csoportba jár ahol a kétévesek közt szépen elvegyül.Szeretném megtudni hogyan vehetném rá a beszédre és hogy miért maradt így le a kortársaitól, annak ellenére, hogy sohasem hanyagoltuk el.Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 éves, néhány napja kezdtük el az óvodába szoktatást. Azon szerencsések közé tartozom, akik kisfia az elsõ beszoktatási napon felháborodva kérdezte meg, hogy miért nem alhat itt a többiekkel..... Azonban szeptembertõl egy évre Floridába költözünk. Mindez 2 nappal ezelõtt dõlt el, amikor már megkezdtem a beszoktatást. Kérdésem az, hogy nagy törést okozok-e kisfiam életében, ha 1 évre elszakítom mindattól, amit eddig megszokott, attól a kis közösségtõl, ahol láthatóan megtalálná a helyét? A férjemnek mindenképpen muszáj mennie, én pedig nem hiszem, hogy egy család szétszakítva tud mûködni, mégcsak 1 évig is, hiszen kisfiamnak apára is ugyanúgy szuksége van, mint rám. Ugyanakkor én nem vagyok elragadtatva a helytõl - éltünk már ott Ádám születése elõtt-, talán ezért ódzkodom. Kisfiam életrevaló, mindig a talpára esõ kisgyerek, aki bárkivel megtalálja a hangot- de nem várok el tõle túl sokat, ha viszem magammal egy új országba, nyelvközösségbe? Nagymamájával különösen jóban van, szinte rokonlelkek, együtt csintalankodnak és anyukámazt kérte, hagy nevelje addig, míg mi kint vagyunk, õt ne vigyük el. Természetesen számításba sem jöhet ez a megoldás, mégis tele vagyok kétségekkel. Ön mit javasol? Kisfiam és én itthon tudnánk maradni, nem is lenne ellenemre, csak a férjem hiányozna nagyon-nagyon, akit csak 4 havonta látnék. Mi a legjobb megoldás ebben a bonyolult helyzetben? Szeretném, ha senki nem sérülne maradandóan a megoldás után!
Köszönettel: Bea
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nem tudom, hogy a mi problémánkat beszoktatási gondnak lehet-e nevezni.
Kristóf 2007. novemberében volt 3 éves, így már már 5 hónapja ovis.
Amig ebéd után mentem érte, majd 2 hétig, nem volt gond, aztán ez elsõ pár ottalvós napon sem. Aztán egy reggel elkezdte a sírást, hogy õ nem megy oviba és otthon is gyakran emlegette, hogy nem szereti az ovit. Sokszor éjszaka is felsírt. Otthon azóta nem foglalkozik vele olyan sokat, bár mostanában az a legújabb, hogy azt mondja, hogy utálja az ovit. A gyerekeket és az óvonéniket szereti, szeret különféle dolgokat készíteni,szeret az udvaron játszani, de az ovit, a termet - gondolom nála ez az ottmaradást jelenti - azt utálja.
Minden reggel meg kell várnunk, míg mindenki bemengy az öltözõbõl és akkor lehet búcsúzkodni, de addigra már sír, azt mondja, hogy õ sírni akar, és azért sír, mert én hiányzom neki. Kifelé menet integetünk egymásnak az ablaknál, akkor már potyognak a könnyei. Az óvonõk azt mondják, hogy ez csak pár percig tart nála, és utána egész nap jókedvû. Mikor délután érte megyek tényleg vidám, és sokszor elõfordul, hogy nem szalad egybõl hozzám, hanem még várnom kell rá 5 percet, mert még be akarja fejezni a rajzát. Már kezdtem megnyugodni, hogy talán rendben lesznek a dolgok, mert a sírást nem éreztem annyira szomorúnak, inkább csak egy megszokott "szertartásnak", mikor egy reggel vigasztalás közben sajnos feldobtam a magas labdát. Úgy próbáltam vigasztalni, hogy majd egész nap játszik a barátaival, milyen jó lesz neki. Erre tényleg keserves sírásban tört ki. "De anya nekem egy barátom sincsen"!" Nagyon megsajnáltam. Tudom, hogy 3 évesen a gyerekek még nem feltétlenül együtt játszanak, de úgy érzem, hogy ezekkel a reggeli sírásokkal ijeszti el magától a többi gyereket.Próbáltam neki mesélni róla, hogy a mosolygós gyerekekkel szeretnek a többiek barátkozni, de aztán úgy döntöttem, nem stresszelem ezzel is.
Volt a csoportban több gyerek akinél nehéznek látszott a beszoktatás, egész napos sírásokkal, de mostanra már õk sem sírnak, legfeljebb nagynéha jut eszükbe, hogy nem akarnak oviba menni, de nem minden nap. Tanácstalan vagyok.
Véleményét elõre is köszönöm.
Judit
Válasz >>>
Van egy másfél éves kisfiúnk. Mi is mint sok más család arra kényszerültünk, hogy bölcsibe adjuk. Voltunk is már párszor, a bölcsis nénijét szerti vele el van, dehát õ sincs mindig ott, ilyenkor, illetve reggelenként, vagy délutánonként már más van vele, és mondják is, hogy olyankor sír. Mint minden szülõ, mi is féltjük, sajnáljuk gyermekünket, és azt szeretnénk kérdezni, hogy ezek az események, körülmények valamilyen befolyásoló, esetleg késõbb visszamaradó pcichikai hatással van-e a gyerekre, és, hogy még másfél évesen beszokik-e, beilleszkedik-e, való neki még-e a bölcsi.
Válaszár elõre is köszönöm !
Válasz >>>
Kedves ovónõ! Van egy 4 éves fiú unokám tavaly február óta jár ovódába ,de még mindig nem tud igazán feloldodni az oviba: Ha teheti egésznap csak az ovónénit kisérgeti.Otthon be nem áll a szája az oviba meg csak a legszükségesebb dolgokat mondja.Néha hatalmas dûh kitörései vannak üt vág mindenkit és elég akaratos is mindenek úgy kell történie ahogy Õ akarja. Tehetünk-e valamit hogy Õ is vidám kiegyensúlyozott legyen az oviban is? A játszótéren is fél a gyerekektõl inkább nem játszik. Válaszát elõre is köszönöm egy nagyaon aggodó nagymama
Válasz >>>
Üdvözlöm!
A fiam 3 és fél éves már. Nem szól se a pisiért, se a kakiért, megjegyzem azért, volt már olyan, hogy azt mondta pisilni kell. Kisérgetem pisilni, így pisil, viszont kakilni nem hajlandó bilibe, a WC-tõl meg retteg a kakilás terén. Legjobban elbújni szeret, vagy alvásnál a sötétben benyomja! Különben értelmes, okos, de SOS, segítsen valaki, mert ez tarthatatlan és ovisok vagyunk már, igaz ott csak mondjuk heti egyszer kakil be, a bepisiért mondjuk nem szólnak különösebben, az más gyerekekkel is elõfordul. A másik, hogy az oviban visszatartja, jórészt sikerrel, akkor 4 napig semmi Laevolacra se, aztán a gyûlölt kúp hatására elkínlódik az esti pelenkás lefekvésig, míg megkönnyebbül.:(
No, most volt idõm bekukkantani, látom sokakat érdekel a téma, és nem vagyok egyedül a gondokkal.
Nos, a pisilést már nem is tartom gondnak egyáltalán, annyira hozzászoktam, hogy idõnként kérdezem, igaz nem mondja, hogy kell (az olyan ritka, hogy nem említem), és megyünk gond nélkül csurgatni a WC-be. Hálisten az oviban is megértették, hogy a fiam ilyen és ritka esetet kivéve, hogy nincs erre idejük, viszik pisilgetni.
A kakilás miatt viszont szégyellem magam, hisz sem õk, sem én nem tudom semmivel rászedni (pedig ha ott vagyok egyértelmû, mikor kell kakilnia), hogy ráüljön. Képes visszatartani a pelusig vagy amíg magára hagyom, de szinte ordít belõle a feszültség, annyira televan...
Engem annyira nem zavarna a dolog, de van ovi és a párom szülei is persze: Mikor fogsz már bilibe kakilni? Felém: Mikor lesz már szobatiszta, miért nem szól stb.????
Az óvónénik gondoskodnak róla, de látom a kaki témánál az undort rajtuk. A dadusok állítólag szeretik, mert okos, a gyereket az is ismeri, aki nem is a csoportban nevelõ. A nekem mondottakból mi az õszinte, nem tudom. Állítólag nem szidják a baleset miatt és a gyerekeket is titják a gúnyolódástól. Ezt hogy lehet????
Az orvostól és pszichológustól idegenkedem. Az orvosom többször elmondta, hogy nincs szervi baj, talán egy ideggyógyász segíthetne. Azt már nem szeretném!
Kérem, válaszoljon, mert el vagyok keseredve!
A 3 és fél éves Szabi anyukája
Válasz >>>
Kedves Ovono!
Van egy 3 eves kisfiam, aki eddig nagyon jo gyermek volt. Persze neha bele is belebujt a kisordog, de nem volt tartos. Foleg akkor volt csintalan illetve szerepelhetnek , amikor valaki jott hozzank. Ilyenkor sem volt rossz, hanem csak be akarta mutani mindazt amit tud.
Nagyon ertelmes gyermek, sok verset, meset , eneket tud.
Azonban 4 napja elviselhetetlen viselkedese lett. Azert se nem csinalja azt amit mondok, kotekszik velem, es nagy vigyorral mondja, hogy ugyse csinalom. Ugy tesz mintha az egesz jatek volna. Naponta legalabb 5 szor elmondja, hogy bocsi tobbet nem leszek rossz, de csak addig tart, amig kimondja.
Visszagondoltam , hogy mi is tortent ezzel a gyerekkel, mi valthatta ki belole.
Oviba jar es a csoportjaban van egy kislany, akit nagyon szeret. A kislanynak vannak hisztis kitoresei, ezt az anyukajatol tudom es a mult heten, a szerep utan egy hisztit vagott ki a kislany, orditott, ahogy a szajan kifert, es azt mondogatta az anyukajanak, hogy nem szeretlek, menj innen, nem neked adom a viragot, hanem a nagymamamnak. Ez a nagymama idegbeteg, volt mar 1 evet szanatoriumban is, es a kislanybol mindig ilyen viselkedest valt ki, az anyuka szerint.
Lehet, hogy a fiamra peldakeppen hatott a kislany viselkedese. Mit tegyek , hogyan kezeljem, ezt a viselkedest.
Valaszat nagyon koszonom.
Udvozlettel Reka
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
