 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kedves Kolléganõ!
Nagyon nehéz a "másik oldalról" megközelíteni a beszoktatás kérdését. Óvónõként nagyon jól meg tudtam nyugtatni a szülõket, órákig tudtam vigasztalni, höcögtetni, próbálkozni, ölelgetni... DE NEM AZ ÉN HÚSOM-VÉREM SÍRT OLYAN KESERVESEN!
Júliusban lesz 3 éves, nekem kiscsoportom lesz, az agyam-lelkem egy másik óvodában fog járni.
Bízom a kisfiamban, a leendõ óvónõkben, az õ csoportjában, az én csoportomban... mindenkiben, csak magamban nem.
Csak egy kis biztatást kérek, és választ arra a kérdésemre: Ugye szakmailag nem fogok csõdöt mondani?
Üdvözlettel: m.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Az én kisfiam augusztusban volt 3 éves.Napközben egyedül intézi a dolgát nagyon ügyesen csak nagy wc-nél szól,hogy segitsek.Csak az alvásnál van gond,hogy bepisil és pelust kell ráadnom.Szeptemberben már elkezdtük az ovit is és ott is heti 2-3 alkalommal elõfordul,hogy bepisil és kezd egy kissé kellemetlen lenni.Már beszéltem róla az ovónénivel is,hogy ébreszék fel de nem tudom,hogy ez jó ötlet e?Mert lefekvés elõtt kimennek pisilni de mikor elaszik rá fél órájára tiszta pisi.Nemtudom mit csináljak lehet,hogy korán kezdtük az ovit és még jobban megzavartm vele?Mert a beilleszkedés sem ment valami könnyen mert az apuka fél éve jön megy mert külföldön dolgozik és kezd megromlani a kapcsolatunk a párommal.Kérem segitsen mert már olyan tanácstalan vagyok.Elõre is köszönöm. egy aggodó anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Kislányom most 2 éves. Vidám, kiegyensúlyozott, beszédes picúr. Nagyon talpraesett és elég önálló már most, szinte mindent eltanul a bátyjától (is) pillanatok alatt.
Sajnos a szobatisztaság még nem megy, de erõltetni nem akarom.
A napokban megkerestek a munkahelyemrõl, hogy szeretnék, ha újra munkába állnék márciustól. Érezhetõ volt, hogy ha most nem megyek, akkor késõbb sok jóra nem számíthatok...
A bölcsiben sajnos nincs hely, már hónapok óta próbálkozunk. Ezért mi az ovira gondoltunk, mint lehetséges megoldás. Nyár végéig a nagymama segítene heti 4 napot vigyázni a picilányra és szeptembertõl szeretnénk ha mehetne oviba.
A helyi vezetõ óvonénivel jó viszonyban vagyunk, õ egyben a nagyobbik gyermekem pedagógusa is. Nagyon kedveli a fiamat, ismeri már a családot is. De erre kérdésre nem ad egyértelmû választ. A várható csoport létszámtól tette függõvé, hogy bekerül-e a kislányom a kiscsoportba. Én ezelõtt értetlenül állok, mert elméletileg mindenképp odajárna, csak nem szeptembertõl, hanem januártól... Tehát a létszámban már õ is benne van.
Én is a lehetõ legjobbat szeretném a kicsinek, de pár napon belül választ kell adnom a munkahelyemen is. Tanácstalan vagyok és nem tudom, hogy mire számíthatok. Milyen akadálya lehet annak, hogy a gyermek 3 éves kora elõtt menjen oviba, van erre valamilyen jogszabály?
Köszönöm! További szép napot!
Üdvözlettel: K.Z.-né
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A ksifiam 4 éves,októbertõl került oviba.Elõtte járt már közösségbe mert korai fejlesztõbe jártunk így hetente 2x2 órát töltött ott a gyerekek között.Ott is nagyon nehezen ment a beszoktatás de kb.fél év után rendezõdtek a dolgok.Egyébként a kisfiam megkésett beszédfejlõdésû és most is nagy még a lemaradása a korosztályához képest.Most az oviban is nehéz a beszoktatás ami azt jelenti hogy a gyerekek között agresszíven viselkedik.Itthon soha és máshol sem de az oviban a gyerekeket lökdösi,csipkedi.Az óvónõk nagyon nehezen viselik sõt ott tartunk 3 hónap után hogy ki akarják tenni.Mi most is járunk rengeteg fejlesztésre így hetente csak 3 napot tölt az oviban a ksifiam de ez a neurológus szerint a fejlõdéséhez is szükséges hogy közösségben legyen.A szakértõi bizottság specifikus fejlõdési zavart állapított meg(F83-as)tehát SNI-s a kisfiam.Sajnos mivel vidéken lakunk(és van egy 6 hónapos kislányom is) nincs lehetõségem másik oviba vinni a gyereket így a körzetesbe jár de a hét minden napján hordom fejlesztõbe(gyógyúszás,lovaglás,alapozó torna,és korai fejlesztõ továbbra is).Azt szeretném megtudni hogy én segíthetek-e valamilyen módon a kisfiam beilleszkedéséhez?És hogy a körzetes óvoda kiteheti-e a gyerekemet magatartás problémák miatt?Ha igen akkor nem tudom mit fogok tenni mert nagyon kéne neki hogy a gyerekek közé járhasson.
Válaszát elõre is köszönöm!
kétségbe esett anyuka
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Kisfiam, most lesz 3 éves, október óta jár oviba. Szobatiszta, már estére sem kell neki pelenka. 1 hónpaja, nem szól ha pisilnie kell, csak akkor pisil, ha ráültetjük a bilire, különben bepisil. Másfél hónapja kórházba volt, mert tüdõgyulladása volt. 4 napot volt a kórházba, de végig bent voltunk Vele. Mit tegyünk, hogy újból szóljon. Köszönjük!
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Már írtam néhány hónapja Önnek segítségét és tanácsát kérni. A kislányom márciusban lesz 4 éves.Óvodába jár már lassan 1 éve. Elõtte bölcsis volt. Ahogy bekerült az oviba nem sokkal utána többször bepisilt, bekakált a bugyiba. Nagyon kedvesek figyelmesek odafigyelõk voltunk vele, amit Ön is ajánlott. Néha elmúlt ez a bepisi-bekaki. De mostanában újra pelust kell használnunk. Nincs vita a családban, sõt talán túl sokat is megengedünk kis szemünk fényének, aki egy okos kislány. Nagyon dícsérik az óvónénik is, hogy milyen ügyes. Mégis zavar bennünket, hogy nem múlik el ez a korszaka. Esetleg tudna-e valamilyen tanácsot adni, hogy mi az amit még tehetünk ennek az elkerülése végett. (Arra emlékszem, mikor én kicsi lány voltam az óvodában ugyanez fordult elõ velem is. Viszont engem csúfoltak otthon is a szüleim, testvéreim. Arra nem emlékszem mi válthatta ki akkor ezt nálam, viszont a családunk sem volt valami csendes, nyugodt. Nálam még elsõ, második osztályban is elõfordult, és lopakodva mentem ki a mosdóba és mostam ki a fehérnemûmet.) De kislányunkkal kapcsolatban nem tudok olyat mondani, ami megbánthatná õt, és emiatt szorongana, és maga után vonná a bepisilést-bekakilást. Szeretnénk neki segíteni, már próbáltuk felnõtt módon is elmagyarázni és meg is érti. Nagy kerek szemeivel néz és megígéri, hogy õ már nem fog bepisilni vagy bekakilni.
Gyakorisága kb. 1 hónapon belül 1 hétig tart és utána minden megy rendesen.
Nehéz belelátni, hogy mi zavarhatja.
Mégegyszer elõre is köszönöm a segítségét és hogy idõt szentel problémáink meghallgatására.
Üdözlettel:
Sz.Katalin
Válasz >>>
Üdvözlöm! látom sokan küzdenek a szobatsiztasággal..nálunk is vannak problémánk. az én fiam 3,5 éves, pisiléssel semmi gond, hanema kakilással.a bölcsi végére eljutottunk oda hogy szól, az ovodában visszaesett, ezt betudoma környezet változásnak, el kezdett megint javulni, de most itthon van 3 napja, és szó nélkül megint bebkakil. tudom, hogy nálunk már túl van feszítve akérdés, az ovi miatt én is türelmetlen voltam vele nyáron, de azzal tényleg nem tudok mit kezdeni, hogy kakilás közben tagadja le, hogy kakil. volt hogy dícséretm, volt hogy veszekdtem vele..azt hiszem mindent kipróbáltam ami az én eszköztáramba belefér..és mégis kifog rajtam ez az egész. a fiam kicsit késõbb, de még idõben csinált mindent..szóval el fogadtam, hogy ezt is, de ez kicsit most sok nekem. az oviban abban egyeztünk meg, hogy ha bekakil akkor se szólok semmi,t mert tényleg itt kicsit túl van feszítve már nálunka húr..de úgy érzem, hogyha nem szólok, azt gondolja szabad bekakilni. ha viszont szóban rákérdezek gyönyörûen mondja, hogy wc-be szabad csak kakilni, és soha többet nem kakil bugyiba..de ezt csak hullámokban tartja be..esetleg tud valami tanácsot adni? bennem most sok félelem van tudom ez sem segít, de valahogy most nem megy hogy egyszerûen ne aggódjak. szerencsére egyenlõre toleránsak az óvodában és szeretik is a fiamat, mert ettõl függetlenül jól beilleszkedett a közösségbe, jól viselkedik, szeret óvodába járni, játékos, vidám és mindig nevetve megy be. a segítségét elõre is köszönöm. szilvia
Válasz >>>
Jó,estét kívánok!
Az én lányom szeptemberben volt 2 éves és nyáron volt olyan szerencsénk, mikor nem volt sem pelus sem pedig bugyi rajta, hogy ha megfogta a seggét,akkor vagy pisilni vagy kakilni akart és párszor sikerult is belepisilnie és kakilni is. Már akkor tobb órán át visszatartotta a pisit, ha nem otthon voltunk és hiába is gugoltattuk kint le, nem volt hajlandó pisilni. Miután megjottek a rossz idok, minden megváltozott. Eleinte még bepisilt a bugyiba, mert azt hitte, hogy pelusa van,de miután már elmagyaráztuk neki, hogy a bugyiba nem szabad már visszatartsa,de nem szól ha pisilnie kellene vagy kakilnia. Tudja, hogy a bilibe meg a wc-be kell,de hiába ultetem rá, órákat rajta ul,de semmi, majd mikor már nem bírja tovább tartani, hát bepisil. Maga szerint én is próbáljam ahogy az egyik anyukának tanácsolta, hogy tobbszor ráultetni? Félek, hogy csak azzal, hogy ráultetem tovább vissza fogja tartani. On szerint mit tegyek? Koszonom elore is.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Sajnos nálunk is eljött az a pillanat, hogy a feleségemnek vissza kell mennie dolgozni, mert csak most(ponotsabban 2008 júniusától) tudják majd a jelenlegi munkakörében alkalmazni.
A kislányunk Január-ban lesz 15 hónapos. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szomszédos utcában van egy bölcsöde,óvoda, tõlünk másfél percre és jövõre ide járhatna bölcsödébe a kislányunk. Sajnos az én édesanyám-aki egészségi okok miatt nem vállalhatja az egész napos felügyeletét, de bármikor érte tud menni, hisz õ is nálunk lakik.
Bár még addig van egy kis idõ,de mivel elsõ gyermekünk, nem nagyon tudjuk, hogy milyen-csúnya szóval élve-"követelményeknek" kell megfelelni ahhoz, hogy a bölcsödébe felvegyék.Alvási rend, stb....?
Mint sok más szülõ, mi is kényszerûségbõl iratjuk bölcsibe, de szeretnénk ezt minél zökkenõmentesebben megoldani számára. Az anyukájával, sokszor arra sétálnak és ilyenkor az udvaron játszó kisgyerekek odarohannak a kerítéshez, és megmutatják a kis játékaikat, hívják be játszani. Úgy vesszük észre, hogy a kislányunk is szívesen menne be. Természetesen majd akkor fog komolyra fordulni a dolog, ha ott is kell hagyni.
A könnyebb beilleszkedéséért mi miket tudunk tenni?
Szívélyes üdvözlettel:
Kardos Róbert
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Nagyon bonyolult dologgal fordulok Önhöz.
Férjemmel 5 éve élünk együtt, van egy két éves kisfiunk. Neki az elõzõ kapcsolatából van két gyermeke (15 és 7 éves). Kapcsolatunk elején a két gyerek az anyjánál élt, de az apának és nekem 100 százalékban részt kellett vennünk mindenben. Anyagilag mi támogattuk õket, az anya állandóan ugráltatta apát, teljesen kihasznált minket. Engem lenéztek, a férjem is, soha nem vállalt fel igazán. A gyerekekkel nem engedték, hogy kialakitsak jo viszonyt, kidobta az a anya a játékokat amiket vettem, nagyon sok mindent tudnék sorolni, amitõl sérült lettem. Amikor megszületett a közös gyerek, az anya ugy döntött, hogy most már ha én is szültem, akkor odaadja a gyerekeket nekünk, most már "megengedi", hogy én is foglalkozzak velük. Persze, azért is mert én ugy is otthon vagyok a picivel,õ meg mehet mindenhova. Soha nem dolgozott.
Nem tudom mit tegyek, ugy erzem a fejem fölött döntöttek az életemröl, pont akkor amikor én is megérezhetném, hogy mit jelent az anyasag, most tanulnám meg igazán. A párom nagyon csúnyán viselkedik velem, már több mint egy éve nem ölel át, nem foglalkozik velem, olyanná váltunk, mint akik 15 éve nevelnek gyereket és beleuntak az életbe. (Pedig nekem még csak most lett gyerekem).Azt mondja, hogy felejtsem el az elmúlt 4 év sérelmeit és kezdjem újra a gyerekekkel, dehát én kb. 15ször már újrakezdtem és mindig visszavették tõlem a "család" érzését. Mit tegyek?Nagyon rosszul érzem magam.A három gyerek hirtelen nagy teher és felelõsség, fõleg ugy hogy egy másik nö irányitja a dolgokat.
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
