 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Olvasgattam a kérdéseket és a válaszokat is.Természetesen az a legjobb a gyermeknek,ha boldog,kiegyensúlyozott családban él...de!Mi van akkor,ha próbálkozások sora után sem javul a helyzet,ha a házasság pokollá válik.
És ez lesz a természetes állapot.Nálunk már odáig fajult a helyzet,hogy a férjem gyakorlatilag levegõnek néz.Még az alapvetõ kommunkációra sem hajlandó velem.Pl.ha megérkezik nem köszön,stb.
És ugyebár ezt a kisfiam látja.Érzékeli és a maga módján levonja a következtetéseket.
Anya olyan rosz,hogy neki köszönni sem kell.Ha szól nem kell rá odafigyelni...még válaszolni se...
Mindez kezd természetessé válni.Elfogadni persze nem tudom,nem akarom.
Elválni?
Szeretnék.
De annyi a rossz példa...a magányos nõ.
Nincs bátorságom
Pedig belül tudom,hogy ez lenne az egyetlen megoldás.
De van hozzá jogom,hogy elszakítsam a fiamat az apjától?
Válasz >>>
Tisztelt Tanácsadó!
Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy milyen módszerrel tudnám 17 hónapos kislányomat az önálló játékra szoktatni? Nélkülem sajnos nem, vagy csk a délelötti órákban hajlandó egyedül játszani. Próbálom elérakni a játákokat , meghozni hozzájuk a kedvát de amint ott akarom hagyni, már fut is utána.Mit tegyek? Kérem segítsen!
Köszönettel
Válasz >>>
kedves ovónõ!
az én kisfiam 5 éves és éjszakánként pepisil.nem minden éjjel,de mostanában heti gyakorisággal esik meg a dolog.ha kérdezem azt feleli,hogy fáradt és nem tudott felkelni.a bepisilésért soha nem szidtuk meg.máskor akár háromszor is szól éjszaka hogy pisilni kell.miért van az hogy egyszer szól,máskor meg nem?vigyem orvoshoz?
köszönöm válaszát.
judit
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
8 éve élünk együtt párommal, és kisfiúnk 5 és fél éves. Két különbözõ családból érkeztünk, és egyértelmûen a nevelésünk is teljesen máshogy zajlott. Szeretjük egymást nagyon, mégis rendszeres problémáink vannak. 2007. áprilisában fiúnkkal elköltöztünk az édesanyámhoz, s mivel elég messze mentünk ahhoz, hogy minden nap behordjam ovódába (mellesleg nagyon rossz ovódát választottam, ami miatt a mai napig bánt a lelkiismeret)áprilistól nem igazán volt gyerekek között. Nagyon jó a kapcsolatunk, mivel az édesapja rengeteget dolgozik, és szinte mindig egyedül vagyunk és vagyok a biztos pont az életében, de ezen kívül is rengeteget foglalkozom vele. Augusztus végén visszaköltöztünk, tisztában vagyok vele, hogy nem játszótér a gyerek lelke, így többet ez nem fordul elõ. Mégis ez a fél év, ami eltelt, nyomott hagyott benne. Álom ovódát sikerült találnom neki, ide jár a legjobb barátja is, mégis kb. 3 hónappal a hazaköltözésünk után aggasztó jelek mutatkoznak rajta. Szinte nem tud létezni nélkülem. Rengeteget sír, már nem akar ott aludni az oviban, 3 is utánam fut, sírva, amikor dolgozni indulok. Szeretjük, egyszem fiúnk. Nincs köztünk veszekedés mióta haza jöttünk. Aggaszt engem, hogy mibe sodortam õt. Mégsem bántam meg, mert azóta helyre állt a családi béke. Párom ráébredt, hogy nélkülünk õ sincs. Hogy nincs másunk csak a kis családunk.
Kérem abban segítsen nekem, hogy mit tehetnénk a fiúnkért, meddig tart ez az állapot? Maradandó lehet a sérülés? Esetleg még az is befolyásolhatja ezt, hogy kb 1 hónapja felújítjuk a lakásunkat és 3-an alszunk egy ágyban. Azóta jelentkeztek ilyen intenzíven ezek a tünetekk. Kérem adjon tanácsot, mert kétségbe estem.
Elõre is köszönöm: Bodza
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2002. márciusban született, a "papírforma" szerint iskolába mehetne jövõre, ha az óvónõk ajánlása is ez. Azonban szeptember közepén közölték velem az óvónõk egymástól független idõben, de gondolom egyeztetve, hogy még megfigyelik, mehet-e jövõre iskolába. Az indoklás a következõ volt: a feladatokat elsõként, pontosan hajtja végre, odafigyel a foglalkozásokon, a tudásával, képességeivel minden rendben, (beszédhibája sose volt, folyamatosan énekel, verset mond otthon is, állandóan kérdez, be nem áll a szája). Nagyon könnyen tanulja is ezeket, azonban nem tudja elfogadni, ha veszít, ilyenkor hisztizik, ami annyit tesz, hogy elsírja magát, tehát nem dobálózás, földre fekvés, stb. Hát ezek után fél éjjel nem aludtam, próbáltam emészteni a hallottakat. Kétségtelen, hogy szabadabb szellemben neveljük a gyermekünket, mivel úgy gondoljuk a párommal, hogy a személyiségének, annak kibontakoztatásának jobbat teszünk, ha nem állandó korlátokat állítunk, persze a józan belátás határáig, hanem egy "utat" határozunk meg, aminek a két széle -ameddig elmehet- következetesen állandó, azon belül azonban õ választhat. Ennek ellenére sosem került sor semmiféle nagyjelenetre boltban, nyilvános helyen, sehol. Egy apróság, ha otthon játszunk,társasozunk én kicsi kora óta sose csaltam csak azért, hogy õ nyerjen, lehet ez hiba volt, de mivel "össze vagyunk nõve" egyéb körülmények miatt, rögtön észrevette volna rajtam, hogy valami nem stimmel, a bizalom számomra pedig fontosabb. Soha nem hisztizett, ha vesztett, mivel elmagyaráztam neki ha játszunk, az a fontos, hogy örüljünk annak, hogy együtt játszunk és ez a fontos, nem a minden áron nyerni akarás. Miután aludtam egyet, végiggondoltam mindent, megkérdeztem az óvónõt, hogy mivel mindenki idõsebb nála és elmegy iskolába, mi lesz a folytatás, ha marad, 25 3 évessel egy csoportban vajon hogy fejlõdik? Erre azt a választ kaptam, hogy ja akkor majd átkerül egy másik csoportba arra az évre. Hát most mit tegyek, egyértelmû, hogy a gyerekem javát szeretném, csak nem tudom, hogyan tegyem. Köszönöm a lehetõségeet, várom válaszát.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Voltaképpen nem válásról lenne szó,hanem "részleges" különélésrõl. Férjem sajnos csak hétvégére jár haza a munkája miatt, és sajnos pár napja szerintem ebbõl kifolyólag a majdnem 3 éves kisfiunk este nagyon nehezen alszik el. Van úgy,hogy több, mint 2 óra hosszáig ülök az ágya mellett az utóbbi napokban, és nem akar aludni. Próbálok türelmes lenni vele, de ez már majdnem éjfél magasságában nem mindig sikerül. Amikor elalszik, másnap reggel kb. 9-ig alszik,de éjszaka is felébred,átjön az én ágyamba. Ebéd után is nehézkesen alszik el,de elalszik. Kb. 2 hónapja váltottunk kiságyról kisheverõre,az elsõ héten nyugodtan aludt benne, de utána elkezdõdött az éjszakai vándorlás.Mindemellett nagyon mozgékony,eleven kisfiú,nagyon ügyes,szépen,tisztán beszél, de még nem szobatiszta.Sajnos pontosan abban az évszakban vagyunk,hogy kevebbet tud mozogni,talán ez is rányomja a bélyegét,hogy fizikailag nem fárad el kellõképpen.Én mindent megteszek úgy gondolom,hogy sokat legyen friss levegõn-nem ritka,hogy este vacsora után 7 óra tájban még sétálni megyünk.Igyekszem lekötni a lakásban is hasznos tevékenységekkel,a tv szinte soha nincs bekapcsolva.De sajnos az apukáját hétköznap nem tudom pótolni.Mit tegyek még,hogy megkönnyítsem apuka távollétét,hogyan próbáljam megértetni vele,hogy ez 1 ideig így lesz? Válaszát köszönöm.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom februárban lesz 3 éves és végül is nyár óta szobatiszta!Nem is tudom hogy irjam le a gomdom!Szóval reggel õnálloan elmegy pisilni és ha én nem figyelmeztetem akkor nem is szól hogy pisilnie kell ennek az a következménye hogy egy pici mindig a bugyiba megy és csak akkor szól!Éjszakára délutáni alvásra sincs semmi baj elötte elmegy pisilni ,csak napközben nem szól hogy pisilnie kell !Ha én elviszem pisilni akkor pisil csak februárban kezdenénk az óvit és nem tudom ott mi lesz?Tehetek ez ügyben valamit õn szerint??Ja és ha nem viszem el idönként pisilni akkor szól ha már egy pici a bugyiba van!!
Válaszát nagyon várom !Köszönettel:.Évike
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam októberben volt 3 éves. Kb. márciustól nappalra a pisilés dologban teljesen szobatiszta, éjszakai pelus is hamar lekerült róla. A gondunk a kakilással van. Csak a pelenkába volt hajlandó kakilni, azt is mindig csak este, úgyhogy az oviba semmi gondunk nem volt ezzel a kérdéssel. Viszont 2 hétig most itthon volt, mert megbetegedett. Sajnos 4 napja, h gondunk van a kakival, mert a pelenkát már nem engedi feltenni, viszont sem a WC-re, sem a bilire nem hajlandó ráülni. Azt mondja mindig, hogy fáj a feneke, mert jön a bökõs. Elvittük orvoshoz, glicerynes kúpot adott neki, amitõl természetesen kakilt, de szerintem annyira nagy sokk lehetett ez neki, h azóta sem akar. Mondtuk, h más gyerek is WC-be kakil, mert akkor már nagyfiú vagy, de semmivel nem lehet rá hatni. Elraktam az összes játékát, mesekönyveit, hátha ezzel ösztönzöm, de semmi. Nem hajlandó ráülni a WC-re, ráadásul már enni sem nagyon akar. A pisivel nincs gond. Hétfõtõl újra oviba megy, de nem tudom, hogy ott mit fog csinálni. Tartok tõle, h nem fog javulni a helyzet, nekem pedig 2 hét múlva kell kezdenem a munkát. Kérem, hogy javasoljon valamit. Köszönettel: Vargáné Erika
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
3 éves lányom most kezdte októberben az óvodát. Beszél, de nem folyamatosan. Az elsõ két hétben nem volt semmi gond. Most volt az õszi szünet, s utána mintha elvágták volna egyfolytában sír utánunk. Az ovónénik nem tûrik jól. Felajánlottam, hogy bent maradok. Amíg bent vagyok addig nincs semmi gond de ha elmegyek akkor elkezd sírni. Két napja vagyok bent nála, de az ovónéni ma mondta, hogy ez így nem jó mi lenne ha várnánk egy évet az ovival. Én szeretném megoldani ezt a próblémát, és fel is ajánlottam hogy következõ héten is bemegyek. Hogy kezdjem el a beszoktatást? Az ovónénik semmilyen tanácsot nem adnak én is más anyukáktól és internetrõl tájékozódom. Sajnos így nemcsak a gyerekkel de az ovóninikkel is "harcolnom" kell. Kérem segítsen!
Elõre is köszönöm! Tímea
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom szeptemberben volt 3 éves.A nyáron lett szobatiszta,mármint ami a pisit illeti.Kakilni nem hajlandó se a bilibe se a wc-be.Mikor kakilnia kell elbújik a szobájába,nem mehet be hozzá senki.Egy ismerõsömtõl meghallotta,hogy van zenélõbili és azt mondta ha megveszem neki belekakil.Én megvettem de semmi sem változott.Nem tudom hogy szoktassam a bilibekakilásra.Ha szeretne valamit megvetetni és azt mondom,hogy csak akkor kapja meg ha bilibekakil,inkább nem kell neki.3 gyerekem van,az elsõ kettõvel nem volt gondom,hamar szobatiszták lettek.Mit tegyek,hogy rászoktassam a bilibekakilásra?
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
