 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 5 éves múlt júliusban.Harmadik éve jár óvódába, vegyes csoportba.Rettenetesen nehezen szokta meg, sokat volt beteg. Az elsõ évben fél évig nem is mehetett, mert a gyermekorvosunk nem javasolta a közösséget. Sokat fájt a füle, orrmandula mûtét megoldotta a problémát. A 2. évben már kevesebbet volt beteg, de sokszor sírt reggelente, nem akart oviba menni.Hallani sem akart az ott alvásról, ezért ebéd után hazahoztam.Nem okozott problémát, mert itthon vagyok gyesen a kistesójával. Márciusban azonban lejár a gyes és a kicsi is megy oviba, ezért szerettem volna, ha szeptembertõl teljesen beszokik. Az elsõ héten még elhoztam ebéd után, aztán megpróbáltuk az ott alvást.Nem volt gond,szépen megszokta. Az óvónõk szerint végre teljesen beszokott. Október közepén az egyik óvó néni betegsége miatt cspoport összevonásra került sor. Sírva várt bennünket.Azóta megint sír minden reggel, nem akar menni.Ott tartunk, mint 2 évvel ezelõtt.Ha sikerül is megvigasztalni, egész nap feszült, nem alszik, folyton kérdezgeti, mikor megy érte az anyukája.Az a benyomásom, az óvónõinek már elfogyott a türelme. Ma reggel már jelezték, hogy pszichológus segítségét fogják kérni hamarosan. Mi tévõ legyek? Hogyan tudok a fiamnak segíteni, hogy ismét legyen kedve ovizni?
Egy elkeseredett anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!Elsõ gyerekes anyuka vagyok.A kisfiam januártól mehetne az oviba.Amit nagyon vár.A szobatisztasággal semmi gondunk nem volt eddig,2hete elfelejt szólni pisiléskor,és befolyik.Mit csináljak???Itthon ugyanolyan nyugis a légkör mint volt és változások sem voltak,amire igy reagálhatna.Hogyan térhetnénk vissza a régi kerékvágásba? Köszönettel:Edina
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3 éves volt májusban. Májustól Szeptemberig teljesen szobatiszta volt(éjjel, nappal).Szebtembertõl: elõszõr este néha bepisilt,késõbb már a délutáni alvásnál is. Most November van és Õ az esti és nappali alvásoknál mindig bepisil.Napközben teljesen egyedül intézi a pisilést, kakilásnál szól,hogy segítsek felülni a WC-re.
A bepisilések eleinte zavarták, most már csak azt mondja,hogy "elõfordul az ilyesmi".Most már nem zavarja ha reggelig a pisis ágyba fekszik, nem szól.Nem szídtuk meg soha.
Kérem segítsen, hogy szoktathatnám rá megint, hogy alvásnál ne pisijen be.
Tisztelettel Egy tanácstalan Anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Nem szeretnék litániát írni, de ahhoz hogy esetleg ötletet tudjon adni, azt hiszem le kell írnom néhány elõzményt, ami a jelenlegi helyzet kialakulásához vezethetett.
Kisfiam 6 éves, az óvónõk szerint okos és értelmes, szerintem meglehetõsen erõs akaratú kisgyerek.4 évesen került óvodába – ½ évvel elõtte született a kishúga – nem akartam a kicsi születésekor rögtön „kitenni” itthonról. A beszoktatás enyhén szólva nehéz volt. Minden reggel megvolt a cirkusz, öltözködéskor sírva rúgkapált, elbújt a lakás legkisebb zugába, többnyire nem is jutottunk el az óvodáig. Édesanyám több száz gyereket beszoktatott, azt mondta, õ ilyet még nem látott. A férjem is, a szüleim is megpróbálták elvinni az óvodába, nem sikerült. Szép szóval, erõszakkal….egyik sem mûködött. Aztán ekkor meghúztam a margót, hogy eddig és nem tovább. Otthon maradt.
Ekkor jött a megmentõ ötlet az óvónõtõl: a gyerek nagyon szeret otthon lenni, de ugyanakkor a közösséget is meg kell szoknia, legyen hát mindenkinek igaza: 3 napot óvodában kell töltenie – „én közben a kórházba hordom tornára a kislányt ahova õ nem jöhet” – a maradék 4 napot otthon töltheti.
A probléma megoldódott, kicsi fiam gyönyörûen beszokott. Középsõ csoportban néha Õ maga kérte, hogy ott aludhasson, ami szerintem nagy szó.
A gondok kb. 1 hónapja kezdõdtek azzal, hogy az oviban elsírta magát hogy hiányzik az anyukája. Túl nagy jelentõséget nem tulajdonítottam neki, majd elmúlik. Szeptembertõl fociedzésre járt, örömmel, boldogan ment kb. 10 alkalomig. A 11. alkalommal játék közben elsírta magát hasonló indokkal: hiányzik az anyukája. Az edzõ leültette a padra, hogy pityeregjen ott. Következõ alkalommal nem mondta, hogy nem akar menni – szinte repültünk az edzésre –de amint odament a gyerekekhez, egybõl sírva fakadt és már be sem állt játszani. Az edzõ kérte, hogy ennek így nincs értelme, függesszük fel a focit.
Azután már óvodában is többször elsírta magát, a továbbiakban nem akart menni, de hát én sem adhatom meg magam olyan könnyen, elvégre az iskola sem kívánságmûsor. Elvittem. Reggel az óvónõ úgy fejtette le rólam, mint beszoktatáskor. Ugyanaz a kemény ellenállás, mint 4 évesen. Ettõl függetlenül az óvónõ tanácsára sírva, hisztizve?, de megint elvittem. Aztán ismét meghúztam a margót.
Most 1 hete már itthon van és további 1 hétig még marad. De közben nem tudom jót teszek -e vele, és hogy hol hibáztam. A férjem szerint ott, hogy mindent alárendeltem nekik. Tény, hogy nagyon sokat játszunk, énekelünk, mesélünk. De szerintem ez ebben az idõszakban így természetes, és nekem velük a legjobb…. Csak próbálom kihasználni a velük töltött idõt, amíg megtehetem. És közben nem olyan nagy baj, ha rendetlenség van.
De a problémával szemben tehetetlen és elkeseredett vagyok. Még annyit, hogy szerintem nem érte semmi atrocitás az óvodában, a focin fõleg nem. Nem tudom, mi válthat ki náluk ilyesmit.
Köszönettel várom válaszát: Ildikó
Válasz >>>
Tisztelt ovónõ!
Van két ikerlányom öt évesek.Idén kezdték az ovodát.Lassan kezdenek beilleszkedni.De inni azóta sem isznak egész délig.Nem minden foglalkozáson vesznek részt,mama jellenlétében sokszor szemtelenek.Ha jövõre nem növik ki akor nem mehetnek rendes iskolába?Õn szerint magatartásbeli broblémák? Kérem válaszoljon.Tisztelettel:Katalin.
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
Az én kisfiam most jelenleg Rávkevén jár oviba, persze nem szeret oviba menni. De kb: Március vége felé fel költözünk Csepelre, és oda szeretném be íratni a gyermekemet. Ennek milyen következményei lehetnek? Mikor jelentsem az ovinak hogy ide szeretném tavasztól járatni a fiamat?
Vajon a kisfiam meg szereti az ovit? Nagyon izgulok ez miatt. Köszönöm a válaszát. Tisztelettel Dobosné Erzsike
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
Én már próbáltam több helyrõl is meg felelõ inót kapni a problémámra ,de eddig csak sikertelenül.Én egy 29 éves anyuka vagyok, és van egy 3 éves kisfiam Gáborka aki most Október 02.-án kezdte el az ovit. Elsõ nap bent voltunk a férjemmel a csoportban,és ott körbe rajongtak minket is,meg persze a kisfiamat is a gyerekek. Bent a csoportban rajzolt,szépen a többi gyerekkel, és utána ki ment a csoport az udvarra. Mi is ki mentünk vele,és szépen eljátszott. Másnap már csak én vittem be reggel és ott is hagyhattam,mert éppen ment ki a csoport az udvarra, és meg beszéltük az ovó nénivel hogy 2 óra múlva menjek érte.Szépen el engedett meg fogta az ovó néni kezét és ki mentek. Mikor mentem érte alig találtuk meg a nagy játékban. Másnap kezdödtek a gondok hogy anya gyere be velem és ne menj dolgozni. Mikor menetem érte akkor azt mondta az ovó néni hogy annyira sírt mikor el mentem hogy kint az udvaron el bóbiskolt. Ez így van mind a mai napig,sõt volt hogy el kezdtük a félnapos be szoktatást és ebéd helyett inkább le feküdt a szõnyegre aludni. Azóta talán egyszer volt úgy hogy el engedett sírás nélkül, de akkor meg ebéd után sírt hogy az nem igaz.Mikor reggelente fel kell az az elsõ szava hogy anya ügye nem megyünk az óviba? Nem szeretek oda járni, mikor meg kérdezem tõle hogy miért akkor csak annyit mond hogy azért mert nem maradsz ott velem. Hiába mondom neki hogy anya dolgozni megy kell a pénz hogy tudjak neked venni ruhát ,játékot enni valót stb.Meg azt is mondom neki hogy a többi gyereknek sincs ott az anyukája ,meg az ovó néni vigyáz rátok amíg anya jön érted. Reggelente nagy sírással kezdjük a napot, így öltözik és így megyünk be az oviba is. Ott le veszem róla a kabátot,cipõcsere és jön a szoros kapaszkodás a lábamba,míg az ovó néni le nem veszi rólam. Utánna meg csak üvõlt,egy ideig naponta vagy 20xr fel hív a játék telefonján. Mikor megyek érte az ovó néni meséli hogy sokat sír,kicsit el bóbiskol mert el fárad.
A kérdésem az lenne hogy hogyan tudnám meg kedveltetni vele az ovit? Egyedüli gyerek még nincs kis testvére,és ebbe az oviba csak tavaszig járna. Mert mi akkor fel költözünk pestre. Arra hogy fog reagálni ha ovit fogunk váltani? Elnézést kérek a hosszú levélér de nagyon elvagyok keserdve.
Üdvözlettel Dobosné Erzsike ráckevérõl
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Úgy látszik nem csak nekem van ilyen jellegû próblémám hogy kislányomon szinte napi rendszerességgel látom hogy maszturbál.kislányomnál kb.1-1,5éve tapasztalom ezt a dolgot,de õ nem elalváskor csinálja hanem napközben,de úgy hogy asztal ágy sarkán,térdemen,és olyankor mindig próbálom elterelni a figyelmét,vagy rászólok hogy ne tornáz mert mi ezt szoktuk neki mondani,de nagyon nehezzen hajlandó befejezni.Szinte belemelegszik.Az lenne a kérdésem hogy ez természetes dolog,vagy el kell vinni orvoshoz.Nemtudom hogy ez a probléma adódhat-e abból is hogy mi a nagyszülökkel élünk együtt,és a nagypapával szoktak lenni vitáink,mert sajnos nem nagyon engedik hogy éljük az életünket külön mint egy család mindenbe beleszólnak,és tudni akarnak ebbõl kifolyolag mikor megunom szoktunk vitázni a papával.A másik kislányra is rászól akkor is mikor nemkellene.Ön szerin kislányomnak lehet ez miatt lelki gondja?Lehet hogy ez miatt csinálja gyermekem,hogy izgatja magát?Ez õt megnyugtatja?Volt már hogy megkérdeztem kicsim ez jó neked,és azt felelte igen anya.Amúgy egy nagyon értelmes okos kislány az óvónõk is dicsérik.Válaszát elõre is köszönöm.
Tisztelettel:Edit
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Az én problémám a következõ: Párommal rövid ismeretség után összeköltöztünk, mert terhes lettem. Minden félelmemet elhessegetett, és megnyugtatott, meg kell tartanunk a babát. Így is lett. Viszont az addig felhõtlen kapcsolatunknak befellegzett.
Rossz anyagi helyzetünk volt, és párom mindenáron elõ akarta teremteni a megélhetésünket.
Ezért nagyon- nagyon sokat dolgozott, keveset volt velem, és ha otthon is volt, kimerültségében vagy tévét nézett, vagy internetezett.
Anyagilag helyrejöttünk, mire a babánk megszületett, de ahogy az megjósolható lett volna, a kapcsolatunk tönkrement.
Gyakorlatilag több, mint egy éve szexmentes a kapcsolatunk, nem beszélgetünk, hiába kezdeményezném, mindig elbagatellizálja a gondokat.
Úgy élünk, mint a lakótársak.
Elkeseredésemben odáig jutottam, hogy ez így nem mehet tovább, inkább válljunk szét, mert ez hosszútávon senkinek sem jó, pláne nem a kislányunknak, aki egy hibás családképet lát maga elõtt.
Ezt közöltem is a párommal, aki elsõ reakciójaként közölte velem, én mehetek, de a gyereket hagyjam, mert jeleneg ugye gyesen vagyok, amibõl nem lehet eltartani egy gyereket.
Ami tény persze, de más is elment már gyesrõl dolgozni, ha úgy hozta a kényszer.
Azaz minden maradt a régiben, mert én nem hagyom itt a kislányomat, ezt õ is tudta.
Próbáltuk kismilliomodjára megbeszélni, hol és mit rontottunk el, miben kell megváltoznunk.
Majd ez is maradt a régiben, mintha nem is beszéltünk volna róla.
Eközben az életembe bele, vagyis inkább visszacsöppent a NagySzerelmem.
Akivel átbeszéltünk sok mindent, közte azt is, hogy mindketten úgy érezzük, már 10 éve, hogy nem élhetünk egymás nélkül, eddig csak a körülmények nem engedték ezt.
Most ott tartunk, hogy õ türelmesen megvárná, ameddig megalapozom az anyagi függetlenségemet, és akkor esetleg elkezdhetünk egy közös életet.
A kérdésem pedig az lenne, mikor is "ideális" ez egy gyermeknek, milyen idõs korban sérül ettõl a legkevésbé?
Most másfél éves, igazából ugye velem van egész nap, az apukáját napi 1-2 órára látja.
Siessek e mielõbb talpra állni, vagy éppen az lenne jó a kislányomnak, ha már megértené a válásunk miértjét és okát?
És persze az új partnerrel mi legyen? Fokozatosan legyünk vele egyre többet, vagy teszem azt, egybõl költözzünk össze? Bár ez nekem nem nagyon tetszene, úgy gondolom, a kislányom ezt már tényleg nem értené, hogy tegnap még apa, aztán csomagolás, és egy másik lakásban egy majdnem vadidegen bácsi...
Nem beszélve arról, hogy ha szétválunk, elköltözünk, akkor ugye nekem el kell mennem dolgozni, vagyis a kicsi lányt bölcsibe, vagy oviba kell íratnom, ami egyébként is nagy változás egy gyermek életébe.
Nem tudom, mitévõ legyek. Jobban mondva nem tudom, mi tévõ legyek, hogy a kislányom a legkevésbé legyen az én régi rossz döntésem elszenvedõje?
Hogyan legyek okos???
Válaszát elõre is köszönöm: Cs.P.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom négyéves múlt májusban, második éve jár óvodába. Magyarországon is nagyon visszahúzódó, félénk, bátortalan leányzó volt, s most külföldön élünk, itt kezdte tavaly az óvodát is. Bár jár magyar óvodába is, viselkedése teljes mértékben azonos mindkét helyen: nem játszik másokkal, nem barátkozik, illetve egy üdítõ kivétel van: másfél évvel fiatalabb öccsével remekül eljátszik, ez év õszétõl járnak egy csoportba mindkét helyen.
A félénksége viszont már-már határtalan, annyira fél attól, hogy bármilyen konfliktushelyzetbe bekerült, hogy "elterelõ hadmûveleteket" eszel ki, csak nehogy kezdeményeznie kelljen. Konkrét példa volt ma, hogy két - nála egy évvel idõsebb fiú - sárkányvárnak tekintette a csúszdát, s bár én rábeszéltem õket, hogy hagyják a leányzót lecsúszni, végül sírásba torkollott az egész, s Zsófi megfutamodott, majd közölte, hogy "meggondoltam magam, nem is akarok csúszdázni". Sajnos ez nem egyedi eset. A helyzetet nehezíti, hogy idegen nyelvi környezetben mozog Zsófi, kb. két hete kezdett el nyelvileg együttmûködni a csoporttal, eddig nem igazán szólalt meg.
Más szempontból rendkívül érdeklõdõ, intelligens (ezt nem én állítom, hanem az óvónõ) kislány, imádja a verseket, énekeket, meséket, kicsi korától kezdve folyamatosan le kellett kötni, akkor érezte jól magát. A szabad játék nem az õ stílusa.
Lehet valahogy bátorságot önteni belé? Ha itthon vagyunk, akkor õ a hangadó, kilép a nyusziszerepbõl, s akaratát rákényszeríti az öccsére is, de mindez csak addig tart, amíg én is a közelben vagyok. Az óvodában mindebbõl semmi nem marad.
Válaszát elõre is köszönöm! Üdvözlettel: egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
