 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Jó napot kívánok!
Kérdésem az lenne, hogy immáron majd 5 és fél éves kislányom elalváskor hasra fekszik és valami párnát stb. maga alá gyûr és ahhoz dörgölõzik. gondolom ez valamilyen önkielégítés-féle lehet. Finoman már mondtam neki többször hogy ne csinálja, de nem akarom tiltani. Már több mint egy éve "alkalmazza", általában a délutáni alváskor, így nem tudom a rendszerességet, mivel oviban van olyankor (ovónõk semmit nem mondtak: állítólag "minden rendben van", én meg erre konkrétan nem kérdeztem rá, mivel az óvónõnk mendent hárít és semmi hasznos infót nem tudok meg tõle, nem érzek bizalmi viszonyt). Itthon x rendszerességgel látom hogy kislányom nem hagyta még el ezt a rossz szokást. Nem tudom mit tegyek??? egyrészt ahhoz hogy abbahagyja? másrészt ez valami belsõ probléma jele lenne? Mennyire kell ezzel foglalkozni, tudom hogy önkielégítés elõfordul kisgyermekkorban, de ez "csak" ennyi, vagy valami komoly lélektani probléma megnyilvánulása? (esetleg én vagyok vele túl erõszakos? az alvást erõltetni kellett nála egész kiskora óta probléma volt) Kérem, ha tudna segíteni, mondja el a véleményét.
Köszönettel, Eszter
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 2007. március végén töltötte be az ötévet. Jövõre tanköteles lesz. Okos, értelmes, korának megfelelõen fejlett gyermeknek tartom, az óvónõk véleménye is ez. Az elmúlt hónapokban erõsödött meg bennem a gondolat, hogy a kislányomnak még nem kellene iskolába mennie. Az óvodát annak ellenére, hogy bölcsis volt nehezen szokta meg. Hónapokig nem volt hajlandó tornafoglalkozáson részt venni, mindentõl megijedt, bátortalan volt. Idõbe tellik amíg kinyílik és biztonságban érzi magát. Az óvodában persze mostmár nincs probléma ezzel, nagyon megszerette a közösséget és jól érzi magát, felszabadult. Az óvónõk részérõl erõs nyomást érzek, hogy támogassam a 6 éves iskolakezdést, de én úgy gondolom, hogy ha várnánk még egy évet, akkor erõsebb lenne a kislányom 'lelkileg', magabiztosabb lenne és könnyebben be tudna majd illeszkedni egy új - iskolás - közösségbe. Úgy tudom, hogy ha az óvónõk véleménye alapján iskolaérett a gyermekem, akkor a szülõnek csak egy lehetõsége maradt: kikérni a Nevelési Tanácsadó véleményét. Nem szeretném, ha idáig jutnánk, mert több szülõtõl hallottam, hogy ha elviszem a Nevelési Tanácsadóba a gyermekem, az olyan mintha megbélyegeznék. Ezt igazságtalannak tartom, de a gyermekemnek nem akarok ártani. Nincs semmilyen más lehetõségem, hogy oviban maradhasson még? Elhiszem, hogy most az óvónõk iskolaérettnek látják, de például miért nem tudom elvinni egy ovin kívüli torna/úszás/tánc bármilyen foglalkozásra? Olyan helyre mennénk, ahol az elsõ néhány alkalommal bent lehetek vele, de meg sem hajlandó próbálni! Hogyan remélhetem a sikeres elsõ tanévet, ha az ovin kívül bátortalan és az újat ki sem akarja próbálni? Kérem, adjon tanácsot!
Tisztelettel:
Klára
Válasz >>>
Tisztelt Óvónö!
Kisfiam most 3 éves. Koraszülöttként rengeteg stresszen ment keresztül.Több alkalommal voltunk kórházi kezelésen.Rendszeresen járunk felülvizsgálatokra.Ezek mély nyomot hagytak benne, 2,5 éves korától gyermekpszichológus foglalkozik vele.Az ö tanácsára szept.-töl beírattam öt a helyi óvodába.A beszokatás megkezdése elött megbeszéltem a helyzetünket mindkét óvónövel és kértem a segítségüket.A gyermek borzasztóan fél az idegenektöl, gyerekektöl, hangoktól, gyakran vannak rémálmai.Megegyeztünk, hogy délelött 10 és 12 óra között behordom.Az elsö hetet a "rosszabb" óvónövel kezdtük (ez a hír járja róla faluban).A fiam örömmel ment és rögtön hazaküldött. Meglepödtem , de megkértem az óvónöt,telefonáljon, ha baj van.Mikor érte mentem, rettenetesen sírt. Az óvónö állítása szerint 10 perce kezdte. Másnap megismétlödött a szituáció.A fiam ennek ellenére nem mondta,hogy nem megy oviba.A 3. napon már ott sem maradt. Az óvónö semmilyen biztató lépést nem tett, nem hívta a többiek közé, nem vonta be a játékba.Inkább hazamentünk. A következö héten a másik óvónö volt délelött. Az elsö nap a fiam kicsit bizonytalan volt, ezért a közelben maradtam.Nem volt gond.A következö 4 napon énekelve ment az oviba, és ott sem volt semmi probléma vele, bár nem csatlakozott a közös játékokhoz.Ezen a héten újból az a bizonyos "rosszabb" óvónö van.Tegnap az anyósom vitte a kicsit az oviba. Az óvónö épp a folyosón volt, kézen fogta és bevitte.Állítólag minden rendben volt.Ma én vittem. Éppen körjátékot játszottak.Beköszöntünk az óvónönek, visszabólintott, de folytatta a játékot.Semmi gesztus, hogy behívja vagy bevonja a fiamat a játékba. Kb.10 percig vártunk, senki nem figyelt ránk.Ezután felálltam, hogy elmegyek, de a fiam megragadta a lábam és iszonyú sírásba kezdett.Az óvónö még ekkor sme figyelt ránk. Kimentünk a folyosóra, ott gyözködtem a fiamat, hogy maradjon. Persze nem akart.Nagy sokára kinézett az óvónö és mosolyogva megkérdezte, hazamegyünk-e.Azt válaszoltam,hogy kénytelenek vagyunk,mivel ö nem segített ott tartani a fiamat, magától pedig nem akar.Erre azt válaszolta, hogy neki elöírt programja van a gyerekekkel és be kell tartania.Ezt senki nem vonja kétségbe, de egyúttal segítenie is kell beszokni az új gyerekeknek. Ezt szerettem volna válaszolni,de becsukta elöttem az ajtót.Borzasztóan dühös lettem a bánásmód miatt. Még vártunk 15 percig, de már nem nézett ki a folyosóra,ezért hazajöttünk. Most nem tudom, mi tévö legyek. Vigyem a gyereket csak azon a héten, amikor a "jó" óvónö van, vagy vegyem ki a gyereket az óvódából és írassam máshova.Azért választottuk a pszichológussal ezt az óvodát, mert összesen 11 gyerek jár ide, és elsö lépésként segíthet fiamnak leküzdeni a gyerekektöl való félelmét.Kérem tanácsát.
Tisztelettel Kovács R. Szlovákiából
Válasz >>>
Kedves óvónõ
Gyermekem augusztusban volt 2 éves. Reggel
Kakil a bilibe, és ha figyelek probléma nélkül szívesen pisil a WC-be, de magától nem szól.Ha elviszem és jelzi, hogy nem kell nem eröltetem, de többször ezután bepisil.
Kipróbáltam, hogy megvárom míg szól, de ehelyett elbújik egy sarokba és ott elintézi a dolgot.
Gondom az, hogy lakóhelyemen hamarosan el tudnék menni dolgozni úgyancsak óvónõként, félek ha ezt kihagyom csak sokkal késõbb vagy egyáltalán nem lesz lehetõségem erre. Ha van valami ötlete, hogy meggyorsítsam a teljes szobatisztaság elérését azt szívesen fogadnám.
Köszönettel Ildikó
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kicsi lányom 3 és fél éves, egy hete kezdte az ovit.Mosolygós, kedves kislány. Játszani fõként magában szeret, szárnyaló a fantáziája, két fogkefe párbeszédével akár órákig elvan. De hosszú utazás során volt rá példa, hogy a két lábujja beszélgetett :-)
Mindemellett nagyon öntudatos, és önálló. Az óvónénik is mondják, nem nagyon engedi, hogy segítsenek neki fésülködésnél, vagy evésnél. A gondom az, hogy az óvónénik szerint lány létére verekszik. Itthon is volt rá példa, hogy a 2 évvel fiatalabb öccsét üti. Nem feltétlenül haragról van szó, csak odamegy, és ököllel hátba vágja. Olyan, mintha unalomból tenné. Az oviban sincs konkrét konfliktus, csak úgy csap egyet. Kiegyensúlyozott családi környezetben nõtt fel, apukájával nagyon szeretjük egymást, nemhogy verekedést, veszekedést sem tapasztal itthon. Meséket sem engedek nézni, amiben agresszió van. Mindemellett nem egy burokban nevelkedett gyerek, sokféle hatás éri. Én rászólok, mikor verekszik, elmondom, hogy miért nem szabad, és ha nagyon érthetetlen, a kezét szoktam megpaskolni. Általában vannak nálunk szabályok, amiket õ is szívesen betart, együttmûködõ, csak hát néha odacsap. És ez számomra kezd nagyon kínos lenni az oviban. Mit tegyek? El fog ez nála múlni? vagy valamit másképp kéne csinálnom?
Válaszát elõre is köszönöm: Rorsica
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam már 5 éves, 1,5éve jár oviba, igaz nagyon sokszor beteg, jelenleg is beteg, 1 hét oviba járás után, az ovit egyáltalán nem szereti, alig vannak barátai, van egy-két gyerek akikhez ragaszkodik, de ha betegek akkor nem tud kivel játszani és állandóan panaszkodik, nincs túljó élménye az oviról. A kistesó jan.-ban lesz 3éves és beírattam Õt is, de egy másik csoportba, a két csoport egymás mellett van, de ez a jobb csoport, anno nem érdeklõdtem után a csoportoknak és sajnos nem a legjobb csoportba került a kisfiam, és nem szeretném, ha kislányom is odajárna.
Mit gondol, jól tettem, hogy különcsoportba fognak járni? A kislányom nagyon könnyen barátkozik, nem félénk, feltalálja magát, sajnos a kisfiam nem ilyen, itthon elég sokat összekapnak vmin és ezért is gondoltam a különcsoportot.
Várom véleményét!
Köszönöm.
Válasz >>>
Kedves Óvonõ,
4 éves fiam második éve jár óvodába, vegyes csoportba. Az óvodai foglalkozásokon nem akar részt venni, helyette inkább játszik. Elég gyakran verekszik a gyengébbekkel. Tavaly az óvónõi ezt a viselkedést a kistestvér érkezésével magyarázták, de szerintem ezen már túl van, itthon teljesen normális a viselkedése. Miért verekedhet még mindig? Ha nem vesz részt a foglalkozásokon, nagy problémát jelent?
Köszönettel
Gardó Renáta
Válasz >>>
Tiszteletem!
Egy anyukától a következõt hallottam.
A gyermek pl. szeptember és december vége között tölti a 3évét akkor az óvodának kötelezõ felvenni szeptembertõl, független attól, hogy a gyerek csak pl. nov.23-án tölti a 3évet. Ez igaz lenne?
Várom válaszát, köszönettel: B. Anikó
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Külföldön élünk 6 éves kislányunkkal és 3 éves kisfiunkkal.A férjem Brüsszelben kapott állást, így 1 éve élünk itt. Eddig itthon voltam a kisfiammal, nagyon kötõdik hozzám, talán a sok utazás miatt túlságosan is. Most elhatároztam, hogy oviba adom, mivel nyáron elmúlt 3 és én is szeretnék egy kicsit itthonról elszabadulni, nyelvtanfolyamra járni. Az ovi francia nyelvû, a fiam egy szót se beszél franciául mint ahogy én sem de gondoltam nem baj majd megtanul. Az óvónõvel angolul beszélek. Eddig egy hetet járt a fiam de azt végig üvöltötte. Itt nincs beszoktatás azt mondják menjek el mert úgy jobb a gyereknek és szülõ nem tartózkodhat a teremben. És tényleg látom, hogy a szülõk beadják az üvöltõ gyereket és gyorsa elmennek, én téblábolok ott a legtovább. Ha reggel felébresztem a fiam sírva könyörög, hogy ne vigyem, a reggelit kihányja vagy nem is eszik csak öklendezik. Az oviba nem eszik nem iszik nem pisil minden próbálkozásnak ellenáll. 2,5 órát szoktam ott hagyni ebéd elõtt elhozom. Az ovónõ azt mondja ne adjam fel, ez teljesen normális, meg fogja szokni. De én már kezdem feladni, nem bírom így beadni. Mára beteg lett.
A nyelvi nehézségek miatt illeszkedik be ilyen nehezen vagy még egyszerûen nem óvoda érett? Már nem tudom mit tegyek, félek hogy összetöröm a kis lelkét. Néha legbelül már úgy érzem haragszom rá amiért ennyire elutasítja az ovit és így engem újjabb egy éves otthoni magányra kárhoztat.
Itt egyébként van magyar ovi egy fantasztikus magyar ovónõvel de oda csak 4 éves kortól veszik fel. Mit javasol, érdemes még próbálkozni pár hónapig?
Válaszát elõre is köszönöm!
Üdvözlettel: Bea.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves szept.3-án kezdtük az ovit, mindennap sírva hagyom ott. A sírás miatt minden reggel hány. A beszoktatásnál sem engedték, hogy bent legyünk azt mondták, minél elõbb menjünk el majd megnyukszik a gyerek. Sajnos minden napot végig sír engem vár semmit nem akar csinálni, ha bármilyen változás éri akkor sír (pl almát eszünk, pisilni megyünk stb) Otthon alvás közben felsír, mert rosszát álmodik, ha kérdezem mirõl mindíg azt mondja, hogy az oviról álmodik. Este lefekvés elõtt sír, és azt mondja, hogy nem akar oviba menni nem szeret ott lenni. Nem tudom mit tegyek borzasztó látni ahogy mindíg sírdogál és el van keseredve.
Várom válaszát köszönettel Urbán Erika
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
