 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kislányom 5 éves elmúlt és még mindig bepisil éjszakánként. A kérdésem az, hogy melyik a helyesebb, ha pelust teszek rá és türelmesen kivárom mikor lesz száraz, vagy ha éjszakénként felveszem pisilni? Esetleg pelus nélkül altatom, és hagyom bepisilni?
Lelki problémái - azt gondolom- nincsenek, két felnõtt testvére mellett õ a család kedvence, az óvodába járással sincs különösebb probléma, az óvónõk dicsérik.
Ez a probléma "folyamatos", nem volt még néhány napnál hosszabb idõszak, hogy szárazon ébredt volna.
A fennti kérdésemre válom válaszát!
Köszönettel: Erzsébet
Válasz >>>
Kedves Óvónõ,
Három és féléves fiam most fejezi be a kiscsoportot. Szeptember végi születésû így egy hónapot kihagyott az oviban. Remélem túl vagyunk a "kötelezõ" betegségeken, amelyek miatt elég sokat hiányzott. Az egyik legfiatalabb a kiscsoportban így a "nagyok" óriási befolyással vannak rá. Szeret oviba járni és szüksége is van az ilyen fajta szocializációra. Eleven, örökmozgó, érdeklõdõ kölyök, de néha nehezen kezelhetõ. Nem figyel, "süketnek tetteti magát", csúnyán beszél és agresszív.
Családi döntés után két hónapja megkerestük a helyi Nevelési Tanácsadót. Öt-hat fõs csoportos foglalkozásokra azóta is hetente járunk.
Eddig az óvodában és a tanácsadóban is azon a véleményen voltak, hogy "kicsi még a gyerek, meg fog változni. Semmi különösebb baj nincs vele". Ezzel szemben mi, a szülõk, tudjuk, hogy valami nincs rendben illetve most kezd félrecsúszni.
Most, hogy közeledik az óvódai évzáró, az óvónõktõl egyre többet halljuk, hogy sokan vannak a csoportban és "át kéne vinnünk a kisfiút egy másik oviba, pl. a közeli Fejlesztõ Óvódába. Mivel évvesztes úgy sem mehet hat éves kora elõtt iskolába, így vissza kell maradnia kiscsoportban. Mivel a jelenlegi, - de iskolaéretlen és így visszamaradó - nagycsoportosok felduzzasztják a szeptemberben induló új nagycsoport létszámát, a középsõcsoportos évvesztesek sem lépnek felsõbb csoportba, és a kicsik is úgyanígy járnak.
Véleményünk szerint a fiú fejlõdését gátolni fogja az, hogyha egy évvel fiatalabb korosztályba fog kerülni.
Kérdéseim a következõk: Tényleg vissza kell maradnia az "évvesztes" gyermeknek valamelyik óvódai csoportban? Ha igen melyikben? Ezek óvódai, szakmai döntések vagy valamilyen diskurzus után alakulnak ki, illetve van-e jogszabályi hely amely ezt szabályozza? Hat év alatti gyermek megkezdheti-e az általános iskolai tanulmányait, ha egyébként "iskolaérett"?
Elnézést a hosszú bevezetõért. Kérdésemet e-mailben is elküldtem.
Válaszát várva.
Tisztelettel Apa
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
A segítségét szeretném kérni!
A problémám a következõ:a kisfiam 3 éves,1.5 éves korában bölcsödébe "kényszerültünk",mivel állandóan beteg volt a csoporton belüli mondóka vagy ének tanulásról mindig lemaradt.Itthon a munkám mellett próbáltam tanítgatni,ha meggyógyult a gondozó nénik meg is dicsértek minket,hogy mennyit fejlõdött!
Sajnos 1 év után, idén februárban ki kellett vennünk a bölcsibõl,mert féltünk,hogy a sok betegségtõl valami komolyabb baja lesz!
Ekkor kezdõdtek a problémák.Teljesen kezelhetetlen lett,állandóan nyugtalan,nem fogad szót,nem szereti,ha mesét olvasok neki.
Teljesen kétségbe vagyok esve,hogy mit ronthattam el!Nem lehet,hogy azért lázad,mert túl hamar kellet magára hagynom/vagyis nem magára,mert ha dolgozom, az apukájával van itthon,de az mégis más/!
Talán a betegségei is leleki eredetûek lehettek?
Elõre is köszönöm a válaszát
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ! Kisfiam, Dani februárban múlt 3 éves. (Van egy 18 hónapos kishúga.)Alapvetõen jó kisgyermeknek tartjuk, de idõnként egyáltalán nem fogad szót. Pl.a játszótéren nála kisebb gyerekek vannak csak és folyton "piszkálja" õket. Hol a motorjával megy nekik, hol a hajukra szórja a homokot, vagy az arcuk felé hadonászik valamilyen bottal, vagy épp a sapkájukat veszi le a fejükrõl és eldobálja. Ma például azt mondta, azért böködte bottal az egyik kisfiút, mert nem szereti. Elõfordul, hogy az anyukák lábára rámegy a motorjával. Ha kishúga éppen csúzdázik, nemis tudok a közelében lenni, mert a kicsire kell figyelnem.De igyekszem rászólni, szépen kérem, hogy ilyet ne csináljon,mert nem szabad, a másiknak fáj, és ez neki sem esne jól,ha vele történne. Ha látom mire készül és ottvagyok igyekszem megakadályozni. De bizony sokszor kell szólnom, és néha már kellemetlenül is érzem magam, mivel a többi gyermekkel ilyen gond nincs. És van úgy, hogy már a többi anyuka is rászól és figyelmeztetni, hogy ezt v.azt ne csinálja, mert butaság. Van egy vele egykorú kis barátja, õ is hasonló viselkedésû, és bizony néha vele is "agresszíven" viselkedik. Lökdösi hátulról az utcán. A sógoroméknál van egy hathónapos kisbaba. Ha elmegyünk hozzájuk, minden plüssállatot rászór a babára, felmászik hozzá a nagyágyra, löködi, húzza a ruháját. Hiába szólunk rá, vesszük le az ágyról, fél perc múlva ugyanúgy folytatja, és a vége az, hogy rossz szájízzel hazamegyünk. A húgával szembeni féltékenysége (nem adja oda a játékait) enyhülni látszik, idõnként szépen eljátszanak, de azt vettem észre, hogy egyre jobban dirigálja, hogy a kicsi mikor, mit csináljon, melyik szobába, ilyenkor húzza-vonja magával. Egy idõben elég sokat kiabáltam vele, mert már x-edszer kértem valamire, vagy szóltam, hogy ne csinálja, de csak azért is. Most megfogadtam megpróbálok nyugodtan, nem kiabálva, nem veszekedve bánni vele. De nagyon nehéz. Vannak napok amikor szinte nincs vele különösebb gond, de néha...
Van úgy hogy beszélek hozzá, és látom rajta, hogy azt gondolja mondjad csak, engem nem érdekel és csak néz rám és mosolyog (szinte vigyorog). Ilyen akkor is van mikor WC-re megyünk este és teljesen elhagyja magát, riheg-röhög, alig lehet elvinni, szinte csak lóg, még a WC-re sem tudom ráültetni, mert lecsúszik róla. (Még mindig kiságyban alszik, ezért szoktuk ölbe kivinni WC-re.)
Tud egyedül is öltözni-vetkõzni, de legtöbbször nekünk kell öltöztetni. Nagyasztalnál eszik velünk, szépen. Bár néha kényeskedik, hogy õ nem tudja megfogni a kenyeret, ilyenkor nyüszög. Hisztisnek nem mondható.Amúgy értelmes, szépen beszél, szeret könyveket nézegetni, ahogy lapozza a mesekönyvet még mesél is.Szeret énekelni is bár sokszor csak valamiféle sajátos halandzsa nyelven. Imádja az autókat, kívülrõl tudja a márkákat.
Nem tudom igazán hogy minden 3 éves ilyen, vagy valamit elrontottunk, vagy csak unatkozik és azért viselkedik így. Óvodába még nem jár, majd csak szeptembertõl.
Hogyan lehetne rávenni, hogy szófogadóbb legyen és ne piszkálja a többi kisgyermeket? Köszönettel: Bea
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Fanni lányom 4 éves, szeptemberben kezdte óvodát. Azt mondhatom könnyen beszokott; csak rengeteget volt beteg. November óta csak néhány napot volt óviban emiatt. Mivel én itthon vagyok GYED-en - kisebb lányom most 18 hónapos - bevallom én sem erõltettem az ovi. Februárban elmentünk a Farsangra; mindössze 15-20 percig voltunk: Fanni lányom sírt, el sem akart engedni,pedig többször mondtam neki, hogy nem megyek el, mert az anyukák is maradhatnak. De hisztérikusan csak sírt, hogy menjünk haza; és mivel ilyenkor semmit nem hall meg, bármivel is próbálom nyugatni összekészültünk és hazamentünk. Próbáltam vele beszélni arról, hogy mi is történt, de nem igazán sikerült megtudnom semmit. Azóta viszont az óvoda tájékéra sem akar menni. Ha csak közelítünk már hisztizik. Ma az óvi melleti játszótérre, mentünk és a csoportja éppen kinn volt. Ugyanaz történt mint ahogy korábban: még csak "köszönni" sem akart sem az óvónéniknek sem a gyerekeknek. Hisztirohamban tört ki,és elbújt a ház mögé. Én beszéltem néhány szót az óvonénikkel. De Õ elõ sem jött. A gyerekkel sem akar szóba állni, pedig rögtön mentek volna oda hozzá - de õk sem tudták mi a baj. Ha más játszótereken vagyunk pedig nagyon igényli és keresi a gyerek-játszótársat. Ezért is gondolom, hogy szüksége van az ovi közösségére. Az óvónénikrõl nem igazán tudok mit mondani. Még korábban felajánlották, hogy bármikor bemehetnénk. Valahogy kezdetektõl nem igazán kedvelte meg az óvónéniket(ha õszinte akarok lenni én sem), kivétel talán csak a dadusnéni. Az óvodakezdéskor hetekig szóba sem állt velük. Félreértés ne essék semmi negatívumot nem mondok rájuk, ez csak egy belsõ érzés.
És azt is tudom, hogy bármennyire szeretnék én otthon nem tudok annyit foglalkozni vele és annyi újdonságot tanítani neki, mint az oviban.
A dilemmám végülis abból adódik, hogy Fanni lányom nagy valószínûséggel már csak egy évet járna ebbe az oviba. A következõ évben visszamegyek dolgozni és akkor egy másik oviba íratom be, ami közelebb van a munkahelyemhez. Ide ugyanis nem érnék oda érte; maximum zárásra. Beirathatnám a másik oviba egybõl, de nem tudnám megoldani az elvitelét. Pontosabban csak úgy ha az egész napot az oviban töltené és csak este érne haza a férjemmel - ezt pedig nem igazán szeretném. Itthon is maradhatna, mert én szeretem, ha velünk van. MIT TEGYEK? Csináljuk végig a beszoktatást szeptemberben? Vagy maradjon még egy évet itthon és csak nagycsoportba menjen? - a leendõ ovija ún. óvoda-iskola: nagycsoportos pedagógusok viszik tovább õket elsõosztályba is. Szeretném a számára legjobb megoldást megtalálni. Nagyon hálás lennék ha leírná a véleményét. Tisztelettel Dománé Lázár Henrietta
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Majdnem 4 éves kisfiam van, akivel eddig semmilyen problémám nem volt itthon sem és az oviban sem.Utóbbi hetekben viszont el kezdett éjszakánként bepisilni.Uyganekkor kezdõdtek a problémák az oviban is, mivel az egyik hasonló korú kisfiú, amikor úgy gondolja, el kezdi verni , köpni, marni a fiamat.Sajnos nem csak õt, a többi gyerek anyukája is panaszkodott már rá.Azóta nem akar menni oviba, pedig addig soha nem volt probléma , amikor ott hagytam.A délutáni foglalkozásokon (foci, hittan), amit eddig imádott, nem tudom egyszerûen ott hagyni.Csimpaszkodik a lábamba, hogy ne menjek el, nem akar itt maradni.Reggelente mindig kérnem kell az ovónõk segitségét, és szabályszerûen ki kell tépni a kezembõl a gyereket, mert nem enged el.Már reggelente kezdi, hogy nem akar menni oviba.Ha kérdezem, miért az válaszolja, hogy "nem akarok menni oviba, mert a M. megüt".Kértem az óvónéniket, h figyeljenek egy kicsit oda, de sajnos túl sokan vannak a csoportban, nem tudnak külön ezzel a problémával foglalkozni.Nõvére szintén ebbe a csoportba jár, tehát õt is kértem, hogy azonnal szóljon az ovónéninek, ha észlel valamit.
Hozzá kel tennem, hogy márciusban született meg a kis húguk.Fiam is és lányom is nagyon nagy szerettel beszélnek róla, imádják, babusgatják.Tehát nem veszek észre semmi féltékenységet.Az óvónõk mindig ezt hozzák fel indokként, hogy a fiam túl érzékeny és most látja hogy mindig a babával vagyok elfoglalva, kevesebb idõ jut rá, és igy reagál a problémára. A baba márciusi, a probléma viszont pár hete kezdõdött.Lehet hogy csak "most esett le a tantusz", hogy a kisbaba mindig itthon marad és mégis konkurencia neki?És azért pisil be.Vagy tényleg fél óvódába menni ?!Mennyire engedjek a fiam kérésének, ha azt mondja itthon szeretne maradni?Lehet hogy ez csak egy fázis, ami majd elmúlik?
köszönettel ,várom válaszát
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Tavaly szeptember óta jár kisfiam oviba, vegyes csoportba. Májusban lesz 4 éves. Amióta óvodába jár még kiegyensúlyozottabb, még könnyebben kezelhetõbb lett, mint elõtte volt teljesen megszûntek a dackorszak tünetei - mármint otthon - semmilyen agresszióra utaló tünetet nem tapasztalunk nála. Az óvodában viszont részt vesz a "csetepatékban". Az óvónõnk azt mondta, hogy ne aggódjak mert ez fiúknál nem akkora probléma. Nekem csak az a gondom, hogy úgy érzem az idõnkénti rászóláson kívül semmilyen "büntetést" nem alkalmaznak, hogy motiválják a gyerekeket a jó viselkedésre. És ha nem is mossák össze a "rossz" kisfiúkkal õt, azért mégis rossz érzés, hogy tudom, közben otthon teljesen jól viselkedik. Sajnos nem egyszer tapasztaltam, hogy több gyerek a felnõtteket megszégyenítõ módon az én jelenlétemben ütögeti, cukkolja, provokolja a fiamat. És persze a saját szüleik sem szólnak rájuk. Nagyon el vagyok keseredve...Akkor marad az a lehetõség, hogy mindig megalázzák, vagy õ is verekszik majd és õ is egy rossz gyerek lesz a többi közül. Az érdekes az, hogy nem a legnagyobbak és a kicsik között zajlik ez a hatalmi harc. Tényleg bele kell törõdnöm ebbe az óvodai "hangulatba". Egyébként szóban õ biztos, hogy nem piszkálja a többieket, mert a beszéde még nem elég fejlett ehhez. De annyira érzékeny, jószívû kisfiú soha nem tapasztaltam, hogy bárkivel is piszkálódott volna. Kérem kedves óvõnõ adjon tanácsot mivel segíthetnék neki, hogyan viszonyuljon ezekhez a gyerekekhez. Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ és Kedves érintett mindenki!
Az én kisfiam most mult márciusban 2 éves és azt kell mondjam szobatiszatság terén nagyon jól állunk. Ügyesen pisil bilibe, WC be , "locsoljuk" a bokrokat, de kaki téren sajnos problémánk van. Szegénykém nem mer kakilni se a pelusba, se sehova máshova. 2-3 napig elkílódik aztán a természet erejénél fogva kijön a "dolog" de csak kinlódás utján. Általában Laevolac ot adok neki, hogy könnyebben menjen, de az sem megoldás, hogy folyton hashajtózzam. Nem tudom mit tehetnék, hogy megtanulja a kaki sem probléma. Folyamatosan mondom neki, beszélünk a büdi kakiról, jókat nevetünk rajta, de tovább nem jutunk. Természetesen tudom, hogy elõbb utóbb tuljutunk ezen a krizisen de szeretnék neki segíteni, és nem tudom mit tegyek. Ezért várom minden jóakaró válaszát.
Üdv: Koródi Szilvia
Válasz >>>
Kedves Óvonéni
Kislányom most lett 3 éves, már lassan 1 éve szobatiszta , Wc-bpisil, kakil. Nagyon könnyen szobatiszta lett, 1 hét alatt szinte teljesen. Éjjszaka azonban nagyon sokat pisil, gyakran nem is ébred fel rá. Pedig este már alig-alig iszik. Kb. két hónapja levettük róla a pelust éjjszakára és gyakran felkeltjük pisilni, de még mindíg nincs változás. Ha elmarad egy felébresztés (átlag 2 óránként) akkor bepisil, és öltözünk át. Érdemes e ilyenkor visszatérni az éjjszakai pelusra. Sokan mondják, hogy mostmár ne rakjuk vissza rá. Az a fõ kérdés, hogy vajon nem ártunk-e azzal neki, ha mindíg felkeltjük, ha érzi, hogy sokszor bepisil?
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
A kisfiam 4 éves szeptemberben kezdte az óvodát. Nagyon beteg lett, pedig imádott járni, de az asztma és a krupp minden kisebb fertõzésre kialakult nála, ezért decembertõl nem járt oviba.Imádott ott lenni, most 2 hete ujrakezdtük az ovit.Félállásba dolgozom, 2*kell mennem egy héten ezért úgy gondoltam, hogy csak azon a két napon aludjon ott, a többin pedig ebéd után elhozom.Nagyon örült hogy újra mehet oviba, boldogan kezdtük. Már egyszer ott is aludt, de sajnos nem tudott elaludni. Mikor mentünk érte az ott alvós napon az óvónõ csak annyit mondott hogy nagyon rossz volt, forgolódott és beszélt és szó szerint idézve ezt mondta:"a gyerek kimutatta a foga fehérjét."Megkérdeztem, hogy ezt mégis hogy érti, de nem válaszolt rá.Ez a nap óta a kisfiam minden reggel görcsösen kapaszkodik belém, ordít.Nem mondja mi bántja.Eddig azért sírt mert elhoztuk, most ordít mert otthagyom. Nem tudom mit tehetnék, de hiába próbálok erõs maradni, azért nekem is nagyon fáj.Mit ajánl, mit tegyünk?Melinda
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
