Levélírónk aggódva tapasztalta, hogy 2,5 éves kislányánál szinte feltolultak hirtelen a gondok: nehézkes a szobatisztaságra nevelés, a korábbiaktól eltérõen most nem akar a saját ágyában aludni, és az édesapjával sem akar kettesben láthatásra menni.
Kedves Szakértõ!
Kislányom 2,5 éves, és egyedül nevelem. Két éves kora körül úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy ismerkedjünk azzal, hogy, hogyan mûködik a szobatisztaság. Megmutattam neki, hogyan kell használni a bimbit, elmagyaráztam, hogy miért jobb ide üríteni, mint a pelusba, beengedtem magammal a wc-be, engedtem, hogy megfigyelje, hogy én hogyan végzem ott a dolgom. Néha-néha rákérdeztem, hogy szeretne-e rácsücsülni, bilizettük a macit, a babát és egyéb állatokat. Vásároltam neki bilizésrõl szóló mesekönyvet, és együtt olvasgattuk. Azóta csak néhányszor volt hajlandó ráülni. Mindezt türelemmel és mindenféle erõszakosság nélkül tettem.
Aztán kijött a jóidõ, és levettem róla a pelenkát. Amint bepisilt rendszeresen vigasztalhatatlan sírásba kezdett, és én pedig vígasztaltam, hogy semmi gond, letöröljük és játszunk tovább, és mondtam neki, hogy legközelebb majd szóljon, ha pisilni kell és akkor szaladunk a bimbire, de erre heves tiltakozás volt a válasz. Ha véletlenül a szõnyegre pisil, akkor szintén rettentõen sír, és kiabál, hogy "Anya töröldd fel a pisit!". Soha nem szégyenítettem, soha nem kiabáltam vele, nagyon igyekeztem nem túl nagy felhajtást csinálni az egészbõl, nyugodt voltam és türelmes. Ha kéri, hogy vegyünk fel pelust, akkor veszünk fel, ha nem szeretné akkor nem veszünk fel. A bimbi és a wc ellen viszont hatalmas az ellenállás, pedig amikor régebben ráült, akkor igyekeztem azokat a perceket is kellemessé tenni számára.
Kb. egy hete, ha érzi, hogy pisilnie kell, és van rajta pelenka, akkor szerintem visszatartja, és nem engedi, hogy befollyon, hiába mondom neki, hogy van rajtad pelus, nem fog a lábadon folyni a pisi. Látom, hogy rettentõen stresszeli, ha jön az inger, és olyankor sírva ugrik az ölembe, hogy "Anya vegyél fel!" Mindemellett még bele sem pisil a pelenkába, de kéri, hogy cseréljük ki, mert bepisilt. Ma délelõtt is kb. 10szer "cseréltem rajta pelenkát, úgy, hogy teljesen száraz volt. Ha strandon vagy itthon fürdünk, és feláll vagy kiszáll a medencébõl, akkor is üvölti, hogy cseréljük ki a pelust és vegyük a le az úszópelust, pedig csak a fürdõvíz csurog végig a lábán.
A dackorszak is tombol nála, folyamatosan dacol és feszegeti a határait, nehéz kompromisszumot kötni vele, és a "nem" vagy a "de" szavak számtalanszor elhangzanak egy nap a kis szájából.
A fentiek mellet még olyan helyzet is fenáll, hogy kb. egy hete leszereltük az ágyáról a rácsot, mert úgy gondoltam, hogy itt az ideje megtanulnia "nagy" ágyban aludni, és egy leeesésgátlót tettem a helyére. Amíg rácsos ágyban aludt eszébe sem jutott kijönni az ágyból, szeretett az ágyában lenni, minden ébredéskor türelmesen várt, amiíg érte mentem, többször még akár 15-20 percet is elbeszélgetett az ágyában ébredés után, míg engem várt. A leesésgátló felszerelése óta minden alváskor legalább ötször kísérem vissza az ágyába, és tegnap már visszaszereltem az ágyrácsot, de sajnos immár az sem akadály, mert abból is kimászik.
A harmadik dolog, hogy az Apukájával egy éeves kora óta nem élünk együtt, és "kettesben" azóta nem voltak sehol, mindig velük voltam a láthatáskor. Két napja az Apa elvitte astrandra, ahonnét óriási sírással tértek haza, mert nem tudom, hogy a kislány vagy az apja figyelmetlensége miatt esett egy nagyot, és csak én tudtam itthon megvígsztalni. Azt mondta az apja, hogy többet nem viszi el sohová, mert rettentõ nyûgös volt, semmi sem tetszett neki és mindenért hisztizett. Nem tudom, hogy az apja reakciói milyenek voltak a hisztire, de abban biztos vagyok, hogy képtelen volt õket kezelni.
Nem tudom, hogy ezzel van-e összefüggésben, de attól a naptól kezdve nem hajlandó az ágyában aludni, retteg a lefekvéstõl, látom, hogy stresszel, hogy ki fogok menni a szobából. Tegnap éjjel is hajnali kettõ órától négy óráig próbáltam arra bírni, hogy aludjon az ágyában, mindent megpróbáltam, ottmaradtam vele, meséltem, énekeltem neki, de végül lehoztam magam mellé és ott aludt reggelig. Ma a délutáni alváskor sem volt hajlandó aludni menni, és az én ágyamba is csak úgy, ha ott vagyok vele. Mindezek elõtt az elalvások elõtt "százszor" kellett "tisztába tennem", és bekennem a popóját, mert azt állította, hogy fáj neki, pedig szerintem csak pisilnie vagy kakilnia kellett.
Korábban büszkén meséltem az Anyatársaimnak, hogy az én kislányomat 3 hónapos kora óta nem kell altatni, beviszem az ágyikójába és egy hang nélkül elalszik, az éjszakát csak akkor nem aludta át, ha nagyritkán beteg volt. Másrészt pedig egyeltalán nem vagyok híve a szülõ ágyában való alvásnak, azt gondolom, hogy mindenkinek a saját ágyában kell aludnia, ami eddig mûködött is. És mostmár másodszorra alszik az ágyamban, és attól tartok, hogy az lesz a vége, hogy képtelen lesz ismét visszaszokni a sajátjába.
Mit gondol a fenti helyzetrõl? Elrontottam valamit, hogy túl korán ismertettem a szobatisztasággal, és néha pedzegettem, hogy csücsüljön a bilire? Hiba volt elengedni az apjával, akivel nem igazán vannak egymáshoz szokva? Engedjem, hogy az ágyamban aludjon, vagy ragaszkodjak a sajátjához? Pár napja egy szóval sem mondom neki, hogy üljön a bimbire, mondom neki, hogy nyugodtan pisiljen a pelusba, de úgy érzem hatalmas stressz ez neki... Tudom, hogy rendkívûl türelmesenk kell lennem, és éreztetnem vele a szeretetet és az elfogadást, de ebben a helyzetben már teljesen tehetetlen vagyok, és kifogytam az öteletekbõl. Már arra is gondoltam, hogy fel kellene keresnünk egy gyermekpszichiátert, gondolja, hogy szükséges?
Megköszönném, ha megtisztelne a válaszával.
Elõre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel:
Ravena
Válasz:
Kedves Anyuka!
Rendkívül szerteágazó, sokoldalú kérdéseket vet fel levelében, melyekre igyekszem összefoglalóan válaszolni. Összességében, úgy látom, túl sok új inger érte egyszerre a kislányt. Elérkezett a 2 éves kor, és Ön minden jel szerint úgy érezte, ettõl a varázslatos ponttól aztán beindul a "nagylányos élet". Nagyoknak való ágyat rendszeresített, elkezdte a nagyokra jellemzõ bili, sõt a még nagyobbaknak való WC bevezetését, és a korábbiaktól eltérõ módon, nagy gyerek módjára egyedül engedte láthatásra gyermekét. Az édesapával való elsõ, kettesben töltött program, véleményem szerint azért sem volt szerencsés, mert a strandolás szintén újszerû, nem mindennapos program volt a gyermek számára. Egyszóval: újdonság újdonság hátán, amit a kislány nagy hirtelen, ömlesztve kapott.
Javaslom, próbálja tudatosan csökkenteni a gyermeket érõ új ingerek számát. Ezt pedig a láthatások régi rend szerinti visszaállításával kezdje. Ön is vegyen részt a közös programokban amíg csak szükségét látja. A gyermek lelki egyensúlyának helyrebillentéséhez erre hosszú távon szükség lehet még. Ha visszaáll a régi rend és a gyermek szemmel láthatóan megnyugszik, akkor álljon vissza a saját ágyban alvás rendje. (Az átmeneti idõszakra esetleg érdemes lenne magát a kiságyat átvinni az Ön szobájába, így gyermeke érezné az anyai közelséget, de nem szokna a felnõtt ágyba.) Amikor pedig helyrebillenni látszik a lelki béke, akkor költöztesse vissza saját szobájába.
A szobatisztaság tekintetében úgy vélem, nem érdemes újra visszatérni a pelenkához, hiszen, - mint írja, - gyermeke már nem is használja azt rendeltetésszerûen. Ehelyett inkább adjon választható alternatívákat a kislánynak: "Hova szeretnél pisilni? Te döntheted el: bilibe vagy WC-be? Nyugodtan válassz, ahol neked kényelmesebb!" Ha õ dönthet a kérdésben, sokkal rugalmasabban fogja kezelni a dolgot. Hasznos lehet még egy "pisilõs" játékbaba beszerzése ( nálunk a Baby Born baba erre csodálatosan bevált ), amit szintén ráültetünk saját kis bilijére és együtt, közösen trónolhatnak kislányával. Játsszák el, hogy a baba eleinte sírva ellenkezik, de az Ön kislánya megmutatja neki, hogy csinálják a nagyok. Így a gyermek a benne felgyülemlett szorongást kivetítheti a babájára és megszabadul a kellemetlen érzésektõl. (Nálam ez a módszer ragyogóan bevált az anno még pici lányom hajmosás elleni tiltakozásánál!)
Remélem, hogy a fenti tanácsokkal sikerült érdemi segítséget adnom a megoldáshoz! (A fentebb említett Baby Born baba kedvezményes áron beszerezhetõ a www.gyermekabc.hu oldalán!)
