Kisfiam Bence3,5éves.Szeptembertõl jár oviba.Elég sokára sikerült beszoktatni,minden taktika ellenére is.Sokat sírt,hisztis mûsorokat rendezett,ami számomra érthetõ is volt,mert késett beszédfejlõdésû gyerek volt(december közepétõl kezdett el beszélni).A maga módján kommunikált.Mi megértettük,de az oviban szerintem ez szorongást és félelmet válthatott ki belõle.Igazán az óvónõk sem törték magukat,hogy segítsenek neki a beilleszkedésben és a kommunikációban.Végül is sok munka és odafigyelés árán sikerült a beilleszkedés.Örömmel ment oviba,és mesélt nekünk az ott történt dolgokról.Mostanában kezdõdik elõlrõl a sírás hisztizés.Nem akar ott aludni,fél az ovi gondolatától is.Azt mondja az egyik kisfiú bántja,a fenyegetését saját fülemmel is hallottam.Említettem az óvónõnek,aki azt mondta hogy ez lehetetlen.Mit tegyek,hogy kisfiam újra jólérezze magát a közösségben,és újra jókedvvel induljon oviba?
Köszönöm:K.-né Klári
Válasz:
Kedves Klári!
A beszoktatás sokszor hosszadalmas és nehézkes folyamata bizony gyermek és szülõ számára egyaránt nagyon megterhelõ lehet. Mikor a szülõ úgy érzi, hogy végre sikerült beszoktatni a gyermeket, sokszor keserûen kell tapasztalnia, hogy a folyamatban bizony elõfordulhatnak (és sok esetben elõ is fordulnak) visszaesések. Ezt kiválthatja akár kisebb, akár nagyobb dolog is. A fenyegetõ csoporttárs ügyében nagyon jól tette, hogy jelezte a problémát az óvónõknek. Azt, hogy ezt õk miért nem vették komolyan, nem értem. Javaslom, hogy domborítsa ki az óvónõk számára azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Ön is hallotta a saját fülével a fenyegetést és reméli, hogy egy felnõtt szavát talán már nem kérdõjelezik meg. Zárójelben jegyzem meg, a gyermekhez is ugyanígy kellene viszonyulni! (Ha a felnõtt /jelen esetben az óvónõ / nincs is teljesen meggyõzõdve a gyermek panaszának megalapozottságáról, kötelessége ennek utánajárni!) Reméljük, hogy egy ismételt beszélgetés után talán az óvónõk is máshogy állnak majd a problémához.
