Kisfiam 3 hónapja múlt 3 éves. Sajnos, még nem szobatiszta. A kakinál szépen szól, és bárhol vagyunk, nem kakil be. Ebbõl a szempontból teljesen megbízható.
A pisivel viszont gondok vannak. Egyszerûen nem hajlandó szólni,ha pisilnie kell. Már nagyon sokféle módszert kipróbáltam, nem vált be egyik sem. Érdekes módon, este, mikor nem akar még aludni, vagy fürdés után felöltözni, akkor mindig jön az, hogy "Pisilni kell." Nem merem azt megcsinálni, hogy ilyenkor nem ültetem bilire, pedig tudom, hogy csak idõhúzás a célja. Persze, addig ül a bilin, amíg valamit sikerül produkálnia. Ilyenkor mindig megdicsérem, pedig tudom, hogy egyáltalán nem azért bilizett, mert tényleg kellett neki.
Sokat beszélgettünk már a témáról, tudja ezeket a dolgokat, tisztában van mindennel, de nem szól, ha pisilnie kell. Elõfordul, hogy Õ kéri, ne pelenkát vegyünk, hanem bugyit. Utána bepisil, rögtön kéri vissza a pelenkát.
Nem tudom, mivel vehetném rá. Már ígértem neki mindent, minden lehetséges módszert kipróbáltunk, de ígéreteken túl nem jutottunk.
Szervi baja biztosan nincs, mert elég sokat volt beteg, és sokféle vizsgálatot elvégeztek rajta. (Óvodába azért nem jár, mert a sok betegség miatt azt mondta a háziorvos, hogy várjunk még. Meg nem is szobatiszta.)
Beszéltem már a gyerekorvossal is, azt mondja, hogy erõltetni nem szabad, de ne hagyjam rá. Viszont télen ne vegyem le róla a pelenkát sem, mert megfázik. Meg azért, mert ha itthon pelenka nélkül van, séta közben meg pelenkában, akkor összezavarodik.
Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Nem erõltetem a dolgot, de hiába várok arra, hogy majd õ szól. Ha kérdezem, sose kell pisilnie. Neki csak a fent említett esetekben kell pisilnie. Ilyenkor úgy érzem, hogy szórakozik velem. Ennek az érzésnek megpróbálok, nem adni hangot. Tudom, hogy nagyon sok türelemre van szükség, de úgy érzem, egyre kevesebb van belõle. Nagyon elkeseredett vagyok, és tehetetlennek érzem magam.
Valamit biztosan másképp kellene csinálnom, de nem tudom, hogy mit.
Igazából sosem volt teljesen szobatiszta, én a "kivárásos módszerre" esküdtem, de ez nem jött be. A férjem szerint nem vagyok elég határozott, és keményebben kellene fellépni, többször mondogatni, ráültetni, és nem kivárni, míg magától szól. Én meg attól félek, hogy ha túl sokat kérdezgetem, akkor meg azért nem fog ráülni.
Amúgy teljesen értelmes gyerek, hatalmas szókincse van, nincs vele semmi probléma, de bilibe pisilni nem hajlandó.
Mivel vehetném rá? Várjak tavaszig? Már mehetne óvodába, de emiatt nem veszik fel.
Elõre is köszönöm válaszát. Tisztelettel: Tünde
Válasz:
Kedves Tünde!
Férjének bizonyos szempontból igaza van: nem elsõsorban a konkrét értelembe vett "bekeményítésre" gondolok, hanem arra, hogy a pisilést, mint naponta többszöri teendõt rendszeres idõközönként, állandó programként kellene kezelni a gyermek életében. Gondolok itt arra, hogy minden nap, a világ legtermészetesebb módján, mindenféle elõzetes kérdezõsködés nélkül rá kell ültetni a kisfiút a bilire. Fontos, hogy ezt ne érezze egyfajta kényszernek, hanem egy természetes és rendszeresen elvégzendõ teendõnek. Eleinte érdemes másfél, kétóránként ezt megtenni, késõbb lehet ritkítani. Hasznos lehet, ha a bilire ültetéskor elõre vetíti a fiúcskának, hogy ha hamar elkészül, milyen érdekes dolgot fognak játszani, csinálni. Ezzel még inkább motiválja õt a gyors "végrehajtásra." Ekkor azonban semmiképpen ne árulja el magát, hogy Önt elsõsorban az eredmény érdekli. Csináljon úgy, mintha meg lenne gyõzõdve arról, hogy a pisilésnél nem történhet semmiféle fennakadás. Rövid idõ elteltével gyermeke valószínûleg már magától is fogja jelezni a szükségletét, addig azonban javaslom az elõbb elmondott dolgok betartását.
A séta idejére valóban feltétlenül szükséges a pelenka, ám amikor feladja gyermekére, mintegy mellesleg említse meg, hogy "ezt csak a biztonság kedvéért adom rád, de tudom, hogy te már úgysem pelenkába fogsz pisilni, hanem bilibe!" Így megerõsíti önbizalmát és indirekt módon erõt ad a gyermeknek az elõbbiek betartásához.
