kedves ovonö
kislänyom szeptembertöl jär ovodäba,ahol igazän jol erzi magät. az ovodäval amugy megvagyok elegedve. mivel ketnyelvü csaläd vagyunk nem lepett meg,hogy az ovo neni 2 het utän sem ertette mit mond a gyermekem. november vegen "megnezettem" a törpet az ovodai logopedussal aki azt mondta,hogy karäcsony utän az ujevre hagyjuk el a cumit,mert nem tudja a kicsi rendesen kimondani az Lbetüt,es meg igy is honapokat fog tartani mig sikerül majd neki.december elsö heteben megbeszeltem a törpevel(aki amugy nagyon värta a karäcsonyt),hogy karäcsonykor jön az angyalka ,hoz a jo gyerekeknek ajändekot(neki is)de jön a mano es elviszi a cumijät,mert a nagyoknak nem kell(neki az a nagy gyerek aki oviba jär)azota teljesen "visszafeljödött" . a vilägert sem szolna,hogy kakilnia kell.(szinte minden nap bepisil mikor delben lerakom aludni)pedig ugy örültem,hogy a nyäron szobatiszta lett. gözöm sincs,hogy mit tegyek.a cumit el kell hagyni.de ö ragaszkodik nagyon hozzä. (egyszer elhagytuk 3 napig nem aludtunk csak oräkat)ön szerint mit tegyek? esetleg keressek fel egy mäsik logopedust? vagy maradjak (szigoru)következetes es majd elhagyja a dolgot.?eszrevettem,hogy mikor nem kap cumit akkor befalja az ujjät.mit tudnek tenni ami megkönnyitene szämära a cumitol valo elväläst?
välaszät elöre is köszönöm
bälintne
Válasz:
Kedves Bálintné!
Másik logopédust ebben az esetben, azt hiszem, nem igazán érdemes keresni, mivel az ujjszopás elhagyását más szakember éppúgy javasolná, mint a jelenlegi. Nem mindegy azonban, hogy ez a szükségszerû (!) leszoktatás hogyan megy végbe. A cumit elkobzó, szigorú manó alakja, úgy gondolom, némi szorongást váltott ki a kislányból, aminek következtében egyfajta visszafejlõdési tüneteket kezdett produkálni.(pl: szobatisztaság terén) Javaslatom ez esetben a következõ: a leszoktatást érdemes lenne minél fokozatosabban véghezvinni, melyet az alábbi módon képzelek el:
A cumit "véletlenül" találják meg a lakásban, melyhez Ön jegyezze meg: "Úgy látszik, a manócska mégis elfelejtette magával vinni!" Pár nap múlva, mikor a lelki egyensúly újra visszazökkenni látszik, "találjanak" egy dobozkát az asztalon, mellette egy titokzatos levéllel. Ebben a levélben a Matrica-Tündér szóljon a kislányhoz, arra buzdítva, hogy ha majd magától (!) úgy gondolja, hogy egy-egy estére kölcsön adja a Tündérnek a cumit, akkor másnap reggelre ajándék matrica fogja várni az asztalon. Fontos, hogy a cumi-mentes esték másnapján a matrica mellett megtalálja a dobozba helyezett cumiját is, tehát ne érezzen semmiféle direkt elszakítást kedvenc tárgyától. Ezt követõen, minden valószínûség szerint a cumi varázsa napról-napra csökkenni fog, míg egyszer csak teljesen megkopik. Kislánya esetében, azt hiszem, mindenképpen törekedni kell a fokozatosságra, hiszen úgy tûnik, õ másoknál érzékenyebben reagál a külsõ változásokra.
Fentiek mellett még tanácsos lenne azt is alaposan átgondolni, hogy a cumizás, mint pótcselekvés miért kap ilyen jelentõs szerepet még mindig a gyermek életében. Tapasztalataim szerint kiváltó okként szerepelhet ebben akár a szülõk túlzásba vitt rajongása a gyermek iránt, vagy más esetben a túl szigorú nevelés. Javaslom a fentieket alaposan átgondolni, így talán még közelebb jutnak a probléma megoldásához.
