Nagy örömmel fedeztem fel honlapjukat, éppen nagy elkeseredésemben találtam rá. Kislányom szeptemberbe megy iskolába, az ovónők szerint jó képességű kislány. A gondom a hihetetlen önbizalom hiány, az állandó félelem a megoldandó feladatoktól. Állandóan attól retteg, hogy mi lesz, ha nem tudja majd megoldani az oviban a feladatokat. Szereplések esetén ugyanez a helyzet. Szégyenlős és nagyon sokat sír ez miatt.Nagyon aggaszt a dolog, hogy mi lesz Vele az iskolában? Tele van szorongásokkal és nagyon stresszes. Kicsi lány létére olyan szinten tud izgulni, hogy meglehetősen kellemetlenül izzad./szaga van/ Tanácstalan vagyok, hogy van e értelme szakemberhez vinni a gyereket?
Segítségét előre is köszönöm
ILDIKÓ
Válasz:
Kedves Ildikó!
A legfontosabb feladat kislánya egészséges önbizalmának a helyre billentése, melyhez mind Ön, mind az óvó nénik segítséget tudnak adni. Nagyon fontos, hogy ragadjanak meg minden alkalmat arra, hogy reális alapokon nyugvó (!) dicsérettel motiválják a gyermeket. Ez ügyben kérje az óvónők aktív segítségét is, akik más tekintetben is hozzájárulhatnak a kislány szorongásának oldásához. Gondolok itt a kislány minél több alkalommal történő (nem erőszakos!) szerepeltetésére a többiek előtt, ám minden ilyen alkalom előtt győződjenek meg arról, hogy valóban tudja-e a választ, nehogy a jó szándékú szerepeltetésből pont az ellenkezője süljön ki. Az óvónők kellő szeretettel, megértő elfogadással teli közeledése a gyermekhez szintén csodát tehet. Tapintatosan, nagyon-nagyon fokozatosan, szépen fel lehet építeni a kislány önbizalmát, ragadjanak meg ehhez minden alkalmat! Elérzékenyülve gondolok vissza az ilyen témájú leveleket olvasva arra az egykori óvodásomra, aki év elején annyira gátlásos volt, hogy szinte megszólalni sem mert. Év végére olyan önbizalomra, kiegyensúlyozottságra tett szert, hogy minden szülő csodálatára hihetetlenül bátran és szépen szerepelt az évzárón.
A másik fontos dolog a dicsérő motiváláson túl a tévedés lehetőségének elfogadása is. Jó, ha segítünk ráébreszteni a kislányt, hogy akkor sincs semmi, ha esetleg hibázik valaki. Senki sem tévedhetetlen, néhány hibától még nem dől össze a világ. Ezt leghelyesebb, ha saját példájukon keresztül érzékeltetik a gyermekkel. Pl.: Jaj, de ügyetlen vagyok, nem tudtam szépen kivágni ezt a képet... hú, ez most nem lett szép... jaj, elfelejtettem befizetni a csekket... na nem baj, legközelebb jobban odafigyelek... stb.
Sok sikert és eredményes iskolakezdést kívánok gyermekének, üdvözlettel:
