Kedves Óvónéni!
Két kislány boldog anyukája vagyok. Az egyik 8 éves, a másik 5 és fél. Teljesen más egyéniségek, mintha nem is egy családban nevelkednének. A nagyobbik kislányom rendkívül erős harcos egyéniség, mindíg kivívta megának akárhová is került a tiszteletet, komolyságával,fegyelmezettségével. Semmi problémát nem okoztott sem az oviban,sem az iskolában.
A kisebbik lányka sokkal érzékenyebb, nagyon gyakran sír. Ez a sírás nem a klasszikus nagyhisztis sírás, hanem inkább egyszercsak görbül a szája, és már potyognak is a könnyei. Azt mondja azért mert fél. Fél szólni, ha valami baja van, vagy fél, hogy gondot okoz, nem bízik az otthonán kívül semmiben. Azt elfelejtettem elmondani, hogy otthon nem viseledik így, csak akkor ha kikerül az otthonából. Az óvónője szerint ez azért van, mert a gyermekem azt szeretné, ha mindenki csak vele foglalkozna. Én ezt nem hiszem, meglátásom szerint nagyon sok büntetést kapott már ezért az oviban, régen azt sem merte elmondani az oviban, hogy miért sír, ma már legalább ezt elmondja. Nem tudom megoldani sajnos, hogy máshogy viselkedjen az oviban, csak azt látom, hogy a szűk családján kívül kislányom senkiben sem bízik. Rengeteget beszélgettünk, mindíg adekvát válaszokat kaptam, de nem tudok segíteni rajta. Egyébként Ő is nagyon okos kislány, mentálisan fejlett, nagyon jószívű, barátságos kislány. Folyton mosolyog. Mi lesz velünk az iskolában? Mit tegyek, hogyan segíthetnék? Kérem segítségét.
Köszönettel Széllné Mónika
Válasz:
Kedves Mónika!
Érdekes az a a vélemény, amit kisebbik lánya óvónője nyilatkozott. Én a magam részéről úgy vélem, a csöndesebb, zárkózottabb, érzékenyebb emberek korántsem azért ejtenek csendes bánatukban könnyeket, hogy mindenki rájuk figyeljen! Ha ez lenne a céljuk, teljesen másként viselkednének: hangosan sírva, toporzékolva követelnék ki maguknak az "extra" figyelmet. Persze vannak ilyen emberek is, ám gyermeke egészen biztosan nem ebbe a típusba tartozik. Amire kicsi lányának szüksége lenne, az a biztonságot nyújtó, valódi szeretetteljes elfogadást tükröző, kedves óvónői magatartás. A gátlásosabb, visszahúzódóbb gyerekeket segíteni kell sok-sok szeretettel, és nem pedig büntetni ezért! Szerény véleményem szerint egyébként ezekben a csöndes, introvertált típusú emberkékben sokszor sokkal több érték lakozik, mint magamutogató, hangoskodó társaikban. A pedagógusoknak nem lenne más dolguk, mint ezeket az értékeket észrevenni és méltányolni!
Nem tudok mást javasolni, mint hogy próbáljon beszélni az érintett óvónőkkel és a kioktatás legkisebb jele nélkül kérje együttműködésüket, segítségüket! Meséljen gyermekéről, a vele kapcsolatos tapasztalatairól, ill. az ennek alapján megfogalmazható egyéni bánásmódról, melyet kislánya igényel. Kívánom, hogy járjon sikerrel, és kislánya mihamarább visszanyerhesse óvodán belül is lelki egyensúlyát!
