Tisztelt Ovónõ!
A kislányom 5 éves lesz tavasszal, középsõ csoportos az óvodában. Tavaly -igaz, hogy nehezen ment a beszoktatás - ennek ellenére nagyon jól érezte magát az oviban, sokszor még hazajönni sem akart. Az idén kb. két hét elteltével a lányom nem akart oviba menni, és azóta sem akar. Reggelente úgy kell "kitépni" a kezembõl, sír, integetni kell neki az ablakban, és még egy kedvenc állatot is elkezdett magával hordani, amihez azelõtt egyáltalán nem ragaszkodott (még be is pisilt, ami kb. 2 éves kora óta nem fordult vele elõ) .Kérdésünkre, hogy mi a baj az oviban azt válaszolta, hogy unalmas és ott senki nem szereti õt. Az ovónõ szerint itthon történtek változások a családban, ami nem igaz. Az én véleményem az, hogy nem foglalkoznak az ovónõk a középsõs gyerekekkel, csak a kiscsoportosokkal (vegyes csoportba jár). Tudna-e valami tanácsot adni, hogy hogyan kezeljük ezt a helyzetet, és mivel tudjuk rávenni a gyereket arra, hogy oviba kell járnia?
Gabi
Válasz:
Kedves Gabi!
Pontosabban feltérképezhetõk a szorongás kiváltó okai pl. szerepjátékokkal, bábozással. Játsszák el, hogy a kiskacsa nem akar oviba menni, sírva kapaszkodik az anyukájába…stb. Kérdezze meg tõle a mama kacsa, hogy miért sír, mi bántja? Gyermeke a kiskacsa "álarca mögé bújva” valószínûleg sokkal könnyebben megnyílik és elmondja bánatát.
Mindemellett beszélgessen sokat gyermekével, és indirekt módon igyekezzen informálódni az óvodában folyó dolgokról. Kérdezze meg, ki a gyermek legjobb barátja, miért, még kivel szokott vagy nem szokott játszani, miért... stb. Ezen információkból elõbb-utóbb leszûrhetõ, hogy ki vagy mi okozza gyermeke szorongását és a probléma megszûntethetõ.