Kislányom 3 éves, értelmes, fejlett gyerek, szeptembertõl óvodás lesz. Problémánk a szobatisztasággal van. Kb. 2 éves kora óta teljesen szobatiszta, éjszaka sem pisil be, bár a biztonság kedvéért mindig pelenkát kér. Viszont kb. ugyanettõl kezdve, ha érzi, hogy kakilnia kell, szól, hogy adjak rá pelenkát. Mindent megpróbáltam már, hogy rávegyem, hogy bilibe vagy W.C-be próbálkozzon, s ez két alkalommal (sok-sok hónappal ezelõtt) sikerült is, de megijedt tõle, s azóta nem hajlandó. Viszont érzi, hogy kellemetlen ez az egész, az oviban elvárás a szobatisztaság, a bölcsis és egyéb barátai mind W.C-be kakilnak, ezért egyre ritkábban szól, visszatartja, ameddig tudja. Már jó ideje nem forszírozom a bilit vagy W.C-t (örülök, ha egyáltalán van széklete), de egyre jobban aggaszt ez a helyzet. Ha játék közben (pl. maci a nyuszival beszélgetve) rákérdezek, hogy mi lehet a baj, azt mondja (a nyuszi), hogy "csak állva tud kakilni", illetve ha nincs rajta pelenka, akkor "kiesik a kaki". Nem tudom, mit tegyek, nagyon várom tanácsát.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Bizony, még engem, tapasztalt pedagógust is igen elgondolkodtatott a kislányával kapcsolatos kérdés. Mindenesetre csak gratuáláni tudok, hogy ilyen türelmesen és játékosan (!) igyekezett megoldást találni a problémára. Mi sem bizonyítja jobban ennek eredményességét, minthogy kislánya ezen keresztül felfedte a kakiláshoz kapcsolódó szorongásait.Azt hiszem, arról semmi kétségünk nem lehet, hogy a kicsi fél a végtermék látványától, valamint attól, hogy ez elhagyja testét és "kiesik" belõle. A pelenka olyan módon segít neki, hogy felfogja a székletet, ezáltal nem távozik olyan látványosan a külvilágba. Azt hiszem, nem ártana esetleg úgy áthidalni ezt a problémát, hogy a kakilást követõen a végterméket a gyermek szeme láttára öntjük a WC-be és húzzuk le. Így talán összekapcsolódna gyermekében a széklet és a WC szükségszerû elválaszthatatlansága. Mivel említette, hogy kislánya nagyon értelmes, talán sikerülne ezen keresztül elfogadtatni vele, hogy az ürülék így is-úgy is a WC-ben végzi, és mennyivel egyszerûbb volna, ha a pelenka "fázisát" ki lehetne hagyni. Az "állva kakilás" gondolata a WC használat elutasításának egyik módja.Már az ülõ testhelyzet is egyfajta félelmet kelt benne, felidézõdik a WC-n ill. bili-n ülés "rémképe". Úgy gondolom, ha az elõbb említett megoldást többször megismétli és mindehhez még tovább tudatosítja bábozással, játékosan a WC használat természetességét, gyermekénél megszûnnek a gondok. Javaslom, hogy bábozáskor játsszák el a WC-zés teljes "koreográfiáját" és a mesében is mindig kapjon nagy-nagy dícséretet a "nyuszi". Akárcsak gyermeke, minden próbálkozásáért.Hangsúlyozom, hogy az eredményt nem hozó, de mégis kipróbált WC-n ülésért is dícsérni kell! Ezen felbuzdulva elõbb-utóbb még produkálni is fog valami konkrét eredményt.Ha a leírtak ellenére sem történik semmi elõrelépés 2-3 hónapon belül, érdemes lenne gyermek pszichológus segítségét kérni, aki a félelem kiváltó okát is fel tudná tárni.
