Gyermekem szeptemberben lesz 3 éves, és nekünk is a szobatisztasággal van a legfõbb problémánk.
Tavaly nyáron eljutottunk addig, hogy fiam pucéron szaladgálva mindig idõben megtalálta a bilit és szívesen használta. Örültünk neki, mivel õsztõl bölcsibe szerettük volna vinni, és mi is attól féltünk, hogy a gondozók nem szívesen foglalkoznak a szobatisztaság kérdésével. Nyár végére fiam mégsem lett szobatiszta, újra pelenkát kezdtünk használni, de nem erõltettük, hiszen elég változást jelent egy gyerek számára a bölcsöde.
A gondozókban szerencsére kellemesen csalódtunk: október végén szóltak, hogy inkább bugyit vigyünk, mert a kicsi mindig szól, ha dolga akad. A bölcsiben azóta is szobatiszta, itthon viszont bepisil, stb. Eleinte mi is pelenka nélkül tartottuk, de nem gyõztük ruhával és takarítással. Így hát most lehúzható pelenkában van a gyerek, amit a bölcsiben könnyen le tud húzni, itthon pedig hallani sem akar a bilirõl, WC-rõl.
Közben közeleg az óvoda, ahol lehet, hogy a bölcsöde mintájára szobatiszta lesz, de az is elõfordulhat, hogy úgy viselkedik, mint itthon.
Továbbra sem szeretnénk erõltetni a szobatisztaságot (csak tanácsoljuk vagy kérdezzük, hogy menjen WC-re), de lassan kezdünk aggódni. Mivel fizikailag, értelmileg érettnek érezzük a probléma megoldására, úgy gondoljuk, hogy érzelmileg kellene meggyõznünk õt.
Kérem tanácsát, hogy ezt hogyan tudnánk megoldani!
Köszönettel: egy másik Mónika
Válasz:
Kedves Mónika!
A leírt esetbõl arra tudok következtetni, hogy gyermeke nagyon is tudja, hogy a bepisilés, bekakilás ilyen okos és "nagy" gyerekhez már nem való. Érzi, hogy közösségben, ahol idegen felnõttek kontrollja alatt van, (pl. bölcsõdében) már azé a babérkoszorú, aki tudja használni a WC-t. Gyermeke úgy gondolja, otthon még megengedheti magának azt a "luxust", hogy az ilyen jellegû kötelezettségek alól egyszerûen kibújjon. Én a következõ megoldást javasolnám:
Az eddigi türelmes, elfogadó nevelési attitûd az Önök részérõl mindenképpen helyes. ( Az erõszakos rászoktatás sokszor épp az ellenkezõ hatást váltja ki a kicsibõl.) Azt hiszem, érdemes lenne sokszor és sokat beszélgetni gyermekével az elkövetkezendõ óvodai életrõl, ahol a gyerekek már sem az oviban, sem pedig otthon nem szoktak bepisilni. Meséljen úgy az óvodáról, mint egy óriási jutalomról, amit akkor kap meg, ha otthon is rendszeresen használni fogja a bilit, WC-t. Az elõbb említett motiválás mellet mindenképpen hasznos lehet, ha egy-egy közös játék során pl.egy macival eljátszanák a következõ történetet:
"Maci Laci" 3 éves lett, most ünnepli a szülinapját. Õ most játékból az Önök közös gyereke. Ugyanazok a kedvenc ételei, játékai...stb., mint az Ön gyermekének. Sajnos van egy kis baj: "Maci Laci" nem tudja, hogyan kell használni a WC-t. Valakinek ezt meg kell mutatni neki. Ki más is segíthetne Macinak, mint az Ön gyermeke.
Biztos lehet benne, hogy a kicsi örömmel mutat majd példát . Ettõl kezdve, javaslom, amikor gyermeke jellegzetes mocorgásaiból elõre látható, hogy "dolog lesz", újra és újra vegyék elõ Maci Lacit, akinek ismét meg kell mutatni a WC használatát. Minden sikeres akciót természetesen lelkes dícsérettel jutalmazzunk, valamint vetítsük elõre, hogy valakibõl itt hamarosan igazi óvodás lesz.
A siker nem marad el !
