Levélírónk 5 éves kisfiára folyamatos a panasz az óvodában. Az édesanya úgy véli, a probléma nincs összefüggésben a 2,5 éve átélt traumával, mikor az apától el kellett menekülniük. A pszichológus azt állítja: „Nincs gond a gyerekkel”. Mi hát a megoldás?
Tisztelt Óvónő!
Számomra nagy probléma előtt állok. A fiam januárban töltötte 5-dik életévét.
Az óvónőktől folyamatosan azt hallom ,hogy a fiam verekszik az oviban, nem tartja be a szabályokat ,agresszív.
Jártunk emiatt korábban már pszichológusnál is , és most ismét ehhez fogok folyamodni, mivel ott megállapították ,hogy nincs gond a gyerekkel.
Nehéz körülmények között menekültünk el az apjától amikor 2,5 éves volt.
Igazából már nem gondolom,hogy ez lenne a probléma.
Itthon is előfordul,hogy a kistestvérével ,aki 2 éves (bölcsődés) összevesznek,vagy épp összeverekednek. Ilyenkor mindig szétszedem őket, és békülésre bírom.
Sajnos azt,hogy az óvódában mit csinál, csak az óvónők elmondásai alapján tudom.
Amiket a fiam elmondott, annyi,hogy külön ültetik a többiektől,külön altatják , arra hivatkozva ,hogy "fecereg" nem marad nyugton.
Az óvóda állítása szerint kezelhetetlen a gyerek, nem tudnak vele mit kezdeni. Emellett a pozitívum az,hogy nagyon okos és értelmes, és csoporttársaihoz képest fejlettebb.
Teljesen tanácstalan vagyok,hogy hova forduljak.
Ebben kérném a tanácsát.
Köszönettel: Egy aggódó édesanya
Válasz:
Kedves Anyuka!
Levele alapján úgy vélem, kisfia agressziójának, kezelhetetlenségének oka az apától való elmenekülésben gyökerezik. Sajnos ezek a meghatározó élmények nem évülnek el, az emberek sok esetben egész életükben hordozzák lelkükben ennek nyomait. Lehet, hogy a gyermek nem beszél az átélt traumáról, próbálja magában eltemetni, de higgye el, a nyugodtnak látszó felszín alatt hatalmas lelki zaklatottság dolgozhat. Tán konkrétan nem beszél az apjáról meg az általa megtapasztalt agresszióról, de lehet, hogy kisfia esetében a tettei beszélnek a megrázkódtatásáról, nem a szavai. Az elfojtott érzelmek, indulatok tán nem mindig nyilvánvalóak, de annál rombolóbbak. Egyetértek Önnel, az egyetlen jó út a pszichológus segítsége. Javaslom, ha ezúttal is a korábbiakhoz hasonló „nincs gond a gyerekkel” diagnózist kapnak, abba ne nyugodjon bele. Mert hogy igenis van gond, az a kisfiú magatartásából látszik. Ha a jelenlegi pszichológus ezt nem osztja, úgy javaslom, mihamarabb keressenek másik szakembert!
