Meg szeretném kérdezni a véleményét a gyermekkori nyelvoktatásról. Kisfiam három éves lesz, tudja, hogy különbözõ nyelveken beszélnek az emberek, több angol nyelvû mesét láttunk. Gyakorta megkérdi, mi hogy van angolul. Szivesen tanul, én szivesen tanitom. Felmerült bennem, hogy angolos oviba adjuk, vagy angoltanár babysittert fogadjunk mellé. Szerintem élvezné. De ismerõseim azzal riogatnak, aaz iskolában ebbõl gond lesz, a gyerek könnyen lehet dyslexiás. Mi itthon már többé kevésbé megtanultuk a magyar abc-t. Most karácsonyra kaptunk egy beszélõ táblát, ami viszont az angol abc-t ejti ki. Hallatlan élvezettel játszott vele a gyermekem, egész ünnepek alatt el sem engedte, pedig ez nem jellemzõ rá. Nincs türelme hosszasan játszani egy játékkal és semmi esetre sem egyedül. Ez az angol tábla lenyûgözte. Felötlött bennem, hogy keverni fogja az angol-magyar betûket, ezért eltettem a táblát késõbbre. Bár az igazat megvallva a gyerekem vagy angolul, vagy magyarul betûz, tehát úgy látszik, tud különbséget tenni. (Azonkivül bejelentette, hogy õ egyetemre készül...) Szeretném kikérni a szakember véleményét, mi a helyes egy tudásra éhes, önállóan nem nagyon eljátszó gyerek korai nyelvi fejlesztése terén. Válaszát elõre is köszönöm, Monika
Válasz:
Kedves Mónika!
Az Ön által feltett kérdésben bizony eléggé eltérnek a vélemények, így engedje meg, hogy ez esetben csupán saját tapasztalataimra alapozott, szubjektív véleményemet mondjam el.
Mindenképpen tanácsos, hogy a gyermek elõször saját anyanyelvét ismerje meg alaposan és használja hibátlanul, hiszen ez az alapja egy újabb, másik nyelv megtanulásának. Gondoljuk csak el, hogyan tudnánk elmagyarázni ennek vagy annak a szónak a jelentését a kisfiúnak, ha annak még magyar megfelelõjét sem ismeri. A három évesek szókincse, beszédkészsége még nem elég kiforrott a direkt értelemben vett nyelvtanuláshoz.
Hangsúlyozni szeretném viszont, hogy teljesen más esetnek számít, ha egyik szülõ nem magyarul, hanem más nyelven beszél és a mindennapok szituációiban, különbözõ beszédhelyzetekben spontán módon adja át az idegen nyelv ismeretét. Ilyenkor ugyanis nem konkrétan tanul a gyermek, hanem észrevétlenül teszi magáévá a nyelvet az egyes élethelyzeteken keresztül.
Az elõbbiek tükrében természetesen semmiképpen nem lebeszélni akarom a gyermekkori nyelvtanulásról, csupán azt tanácsolnám, hogy halassza pár évvel késõbbre ezt. Amennyiben viszont a kisfiú magától kérdezi meg ezt vagy azt a szót, természetesen válaszoljuk meg a kérdést.
