Éva tanácstalan, elkezdje-e õsztõl óvónõi munkáját, hiszen válás elõtt álló, két kisgyermekes, egyedülálló anyaként nehéz lesz megbirkózni a mindennapok kihívásaival, a betegségek miatti hiányzásokkal?
Kedves Óvónõ!
Jómagam 3 és 5 éves kisfiúk anyukája vagyok, egyben hamarosan óvodapedagógus is. Egy óvodában, ahol a gyakorlatomat végzem, nagyon-nagyon várnak õsztõl, mint óvónõt, kiscsoporttal kezdeném az óvónõi pályafutásomat. Egy nagy gondom van. Mint édesanya épp egy válás elõestéjében vagyok, azaz bizonytalan a családi környezetem jelenleg. Nagyon jó kapcsolatban vagyok gyermekeim apukájával, de elment tõlünk. Máshol él. A hétvégeken foglalkozik a gyermekeinkkel, mindent megad nekünk másként (pl. anyagiakban), de nyílván velem vannak a fiúk jellemzõen. Nagyszülõk nincsenek, illetve messze vannak, azaz egy nagymama van, de az is Gyõrben, szóval egyéb állandó személy nincs az életükben, csak én. Én vagyok, ha hirtelen betegek lesznek, s ez még évekig elõ fog fordulni idõrõl-idõre, valószínûsíthetõ. Erkölcsi "válságot" okoz ez számomra, hogy hogyan tudok ilyen magánélet mellett egy engem nagymértékben leterhelõ (az elején nyilván 1-2 évig, amíg ki nem alakítom a nevelési stílusomat)állást elvállalni, ahol már mondta a leendõ társam, hogy: ugye nem hiányzol majd sokat? mert a kiscsoportos beszoktatásnál minden nap, amikor egyedül marad, mert engem kell helyettesítenie, nagyon nehéz. S, a munkaidõ is olyan, hogy, ha délelõttös vagyok, nehéz elvinni a gyerekeket még a kezdésem elõtt, ha pedig délutános, akkor fél 6 után nem mehetek a gyermekeimért. Ha pedig egy külsõ személyt keresek ezen feladatra, akkor a gyermekeim további bizonytalansági tényezõket kapnának: most apuka jön értünk, vagy a néni? Nem is beszélve az anyagi tehertétel nehézségeirõl. A lelkemnek nagy vágya van elfoglalni ezt az állást, de nem csak rólam van szó. Bizonyára érti a problémámat. A kis óvodásokkal se tehetem meg, hogy hol vagyok, hol nem az óvodában. Persze, lehet, hogy nem lesznek betegek a gyermekeim, de erre nincs garancia. Úgy érzem, ilyen háttérrel nem vállalhatok egy teljes állást, mert elsõsorban, pici gyermekeim lévén, édesanya vagyok, bármennyire is szeretnék elmenni dolgozni. Várnám szíves válaszát, tanácsát. üdvözlettel, Éva
Válasz:
Kedves Éva!
Minden szavát értem, és kétgyermekes, gyakorló anyaként õszintén megértem. A betegségek miatti félelme jogos, mint ahogy azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, mikor tudná hozni-vinni a gyermekeit az oviba, ill. nem mellesleg mennyi idõt tudna velük tölteni óvodán kívül? Tökéletesen érthetõek félelmei, így javaslom a következõket:
problémáit õszintén mondja el a leendõ óvodavezetõnek és kérdezzen rá, milyen alternatívákat, segítségnyújtást tud biztosítani ezek kiküszöbölésére. Például könnyített munkarend: reggel késõbbi érkezéssel, ill. délutánonként korábbi elmenetellel, nyitás-zárás alóli felmentés, stb. Beszéljenek arról is, hogy betegségek idején (mert ilyen igenis elõ fog fordulni, akár „reménykedik“ ennek ellenkezõjében a kolléganõje, akár nem!), van-e megoldás az Ön helyettesítésére? Ha elõbbiek nyomán nem körvonalazódik egy elfogadható, reális alapokon nyugvó állapot, munkakörülmény, akkor nem biztos, hogy érdemes belevágni.
Elõbbieken túl van még egy lehetõség: abban az óvodában munkát vállalni, ahová gyermekei járnak. Kérdezzen rá erre az intézmény vezetõjénél, hiszen elképzelhetõ, hogy ez lesz majd a legkézenfekvõbb megoldás!