Így aggódik Éva, aki bár 10 éve megszerezte óvodapedagógusi diplomáját, ám munkatapasztalat híján mégis pályakezdõnek érzi magát.
Tisztelt Óvónõ!
10 évvel ezelõtt végeztem óvodapedagógusként, ám az élet másfelé sodort. Bár pedagógiai területen dolgoztam, óvodáskorú gyermekekkel is foglalkoztam végig,mégis messze kerültem ettõl a pályától. Most azonban úgy hozta az élet, hogy óvónõi állást keresek. Ezt a lehetõséget soha nem zártam ki, de most, hogy így alakult tele vagyok bizonytalansággal.Nem a gyermeki közeggel kapcsolatban, mert az számomra létfenntartó jellegû, hanem az óvodai élet mindennapjainak szervezésétõl-tervezésétõl-mûködésétõl, a konfliktusok megfelelõ kezelésétõl van bennem bizonytalanság.Vajon 10 éves diplomával a zsebemben pályakezdõként hogyan fogok boldogulni?Vajon kellõen magamévá tudom- e tenni az adott óvoda eszméjét?Vajon mennyit változtak az akkoriban általam megtanult módszertanok?Ezeket a gondolatokat aztán egybõl követi egy határozott érzés, hogy biztosan menni fog!A napokban elõkerestem a fõiskolai könyveimet, jegyzeteimet, a hospitálások alkalmával gondosan elkészített olvasónaplókat és olyan melegség járt át, ami szintén önbizalmat adott, hirtelen elõjött sok tudás.És erõd adnak a saját gyermekeim is, akik az elmúlt hat évben születtek, általuk még empatikusabb, emocionálisabb ember lettem.
Ön szerint lehet egy 31 éves pályakezdõ óvónõ is munkájában sikeres,gyerekek, szülõk, kollégák által is elfogadott?
Válaszát köszönöm:Éva
Válasz:
Kedves Éva!
Igen, lehet. A megszerzett diploma és a naprakész tudás valóban fontos dolgok, ám ezek pillanatok alatt felfrissíthetõek (bátran kérdezz kollégáidtól), a gyermekszeretet, elhivatottság azonban semmivel sem pótolható. Ebben pedig nálad nincs hiány, így úgy vélem, aggodalomra semmi ok. Sok sikert kívánok!