Kedves Óvonõ!
Kisfiam októberben lesz három éves, és nagyon értelmes és okos kisfiú. Nagyon szereti a gyerekeket, ugyanakkor nagyon visszahúzódó. Január óta jár egy maganóvodába, ahol jól érzi magát, néha már haza sem akar jönni, viszont még most is érzõdik rajta, hogy nem oldódott fel rendesen. Pl:Nem meri megkérdezni az óvonénit, hogy hol van a pólója, pedig nagyon jóban vannak. Ha sétálunk nem köszön az ismerõsöknek sem, amikor meg megkérdezzük tõle , miért, akkor azt mondja, hogy nem tudja, mert neki pici szája van. Persze megmosolyogjuk, mert nagyon aranyos, de félek, hogy õ is olyan bátortalan lesz, mint én. Milyen játékokkal vagy programokkal tudnánk neki segíteni, hogy bátrabb legyen és jobban bízzon önmagában, és ne féljen bármit megkérdezni, akár idegen emberektõl is? Sajnos én is nehezen veszem rá magamat, hogy akár telefonon is elintézzek valamit, bár rengeteg munkával már le tudtam gyõzni valamennyire a félénkségemet, de tudom, hogy ez mennyire megkeserítette az életemet, szeretnék segíteni neki, hogy ebben neki ne legyen része csak nem tudom, hogyan fogjak hozzá. Várom mielõbbi válaszát
Köszönettel: Molnár Katalin
Válasz:
Kedves Katalin!
Mint ahogy minden ember más és más, így személyiségük is különbözõ: egyikük gátlásosabb, félénkebb, míg mások kifejezetten szeretik, ha középpontban vannak és mindenki csak rájuk figyel. Gyermeke az elsõ csoportba tartozik, ám ez egyáltalán nem baj, a gátlásokat pedig megfelelõ nevelõi attitûddel oldhatjuk.
Óvónõi munkám során én is nem egyszer találkoztam hasonló esettel, melynek kapcsán meggyõzõdésem, hogy ragyogóan lehet "kezelni" ezt a fajta félénkséget. Tapasztalataim azt mutatják, hogy sok esetben ezek a csöndesebb gyerekek sokkal fogékonyabbak, mint nagyhangú társaik, csak õk inkább a csendes (de annál figyelmesebb!) módját választják a tevékenységekben való részvételnek. Nagy hibának tartom, ha a pedagógus ezt a visszahúzódó magatartást úgy fogja fel, hogy „a gyerek azért nem szerepel, mert nem tud”! Ilyenkor minden nevelõnek kötelessége, hogy a kissé bátortalanabb gyerekeknek fokozatosan (!) visszaadja az önbizalmát. Kérje az óvónõt, hogy eleinte kisebb feladatokkal, szerepekkel bízza meg gyermekét és a legkisebb eredményért is nyilvánosan dícsérje meg. Ezt követheti, hogy mindig egyre nagyobb és jelentõsebb feladatokat kapjon a fiúcska, ám nagyon oda kell figyelni arra, hogy ezek mindig legyenek arányban a gyermek képességeivel. Ellenkezõ esetben u.is nemhogy visszaadnánk, hanem még inkább aláássuk a gyermek önbizalmát egy-egy elõforduló kudarccal.
Ön is sokat tehet a kisfiú önbizalmának megerõsítése érdekében, a jelszó: dícsérni, dícsérni! Fontos azonban, hogy a dícséretek mindig reálisak legyenek, csak valóban indokolt esetben éljünk vele!
Hasznos lehet még, ha van rá mód, hogy az ovis társakat többször meghívják magukhoz. Hazai környezetben u.is, jó „házigazdához” méltó módon bátrabban mer megnyilatkozni a kisfiú, mintegy vezetõ szerephez jutva irányít. Ennek következményeként óvodai közegben is egyre bátrabb lesz, egyre kevésbé okoz majd neki problémát a mások elõtt való megnyilatkozás.
