kedves óvónő.
gyermekemet egyedül nevelem. nem is igen látják egymást az apjával, ugyanis külföldön él.
a legnagyobb gondom az, hogy nemigen találjuk meg a hangot más családok gyerekeivel.
majdnem mind vágtelenül elkényeztetett és elnyomják a gyerekemet. a tegnapi példa erre a legjobb.
vettem a gyerekemnek 1 csomag epret, ő kedvesen megosztotta a többi gyerekkel, még azt is megette, amit ők nem akartak megenni, mert bibis.
ezek után az egyik anyuka vett egy zacskó csipszet. a kisfiam az ölábe vette, mert az előbb is így tett. erre a többi gyerek kikiáltotta önzőnek, meg irigynek és nem álltak vele szóba, persze a csipszből sem adtak neki...
és még nekünk kellett szabadkoznunk...
és persze az összes felnőtt, akik megtehették, hogy otthon maradtak a gyerekeükkel 4 éves korukig, rögtön a "bűnös" bölcsire fogtak mindent.
szóval talán többet nem kellene összejárnunk ezzel a társasággal?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Érdekes végkövetkeztetés, amit a többi szülő levont az esetből, a bölcsődének ugyanis éppen a szocializáló hatása a legkiemelkedőbb. A bölcsis gyerekek általában jobban be tudnak illeszkedni a gyermekközösségbe, mint a családból jövők, hiszen megszokták, hogy társaikhoz alkalmazkodni kell. Konzekvenciájuk tehát teljesen megalapozatlan. A dolog igazságtalanságáról már nem is beszélve, szomorú, hogy ha a gyerekek nem is, de még felnőtt szüleik sem veszik észre az ellentmondást. Sajnos magam is nem ritkán találkozom hasonló esetekkel, és ilyenkor bizony le kell vonnom a tanulságot: a csemetéket még lehet formálni, ám szüleiket megnevelni sajnos már lehetetlen. Amennyiben többször is tapasztal hasonló problémákat, talán valóban hasznosabb lenne új barátok után nézni. Megnyugtathatom, nem csak és nem elsősorban ilyen emberek vesznek körül minket. Ellenpélda is van bőven, csak meg kell találni őket!
