Kislányom három éves, négy hónapja jár óvodába, a beszoktatás könnyen ment, négy napig sírt, de csak addig, míg én el nem jöttem az óvodából. Barátságos, kedves mindenkivel, jókedvű, nyílt, szívesen kezdeményezett beszélgetést az óvónénikkel is. Ez a helyzet megváltozott, jóformán nem kommunikál az óvónőkkel. A gyerekekkel ugyanúgy viselkedik továbbra is, nevetgél, egész nap játszik, a foglalkozásokon szépen teljesít, mindent megeszik, alszik, de ha az óvónők kérdeznek valamit, csak igennel és nemmel válaszol. Ugyanakkor itthon szeretettel beszél róluk. Az óvónők elmondása alapján határozott eseményhez nem köthető ez a dolog, csak így alakult. Ezzel egy időben észrevettem, hogy az idegen felnőttekkel szemben is félénkebb lett, pl. boltban az eladókkal.
Mennyire magyarázható ez életkori sajátossággal? Vagy inkább valami más okot kellene keresni? Várom válaszát, D.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Az óvodás gyermekek ilyen idős korban lapvetően felnőtt centrikusak, így kislánya megváltozott reakciói gondolkodóba ejtenek. Ennek kiderítése nem lesz egyszerű feladat, az sem biztos, hogy sikerrel fog járni,de azért érdemes megpróbálni. Kezdeményezzen bábozást a gyermekkel, mesés szituációkba ágyazva, indirekt módon talán jobban megnyilatkozik a kislány. Játsszák el, hogy eleinte barátságos és kedves a kismaci a felnőttekkel, de hirtelen megváltozik. Nem akar velük beszélgetni, játszani, egyebek. A nyuszi kérdezze meg a mackótól, hogy miért lett ilyen? Talán fél tőlük? Miért? ... stb, melynek során elképzelhető, hogy a gyermek a maci álarca mögé bújva könnyebben megnyilatkozik. Mindezek mellett érdemes lenne Önnek is átgondolnia, hogy családi életükben, ill. a gyermek közvetlen környezetében nem történt- e valamilyen változás, ill. olyan esemény, amely megváltoztathatta a kislány felnőttekhez fűződő viszonyát.
Remélem, fentiekkel hamarosan kiderül a felnőttektől való elfordulás oka, és ennek birtokában megoldhatóvá válik a probléma.
