A kisfiam 3 éves, januárban kezdte az ovit. Előtte bölcsis volt, 10 hónapos korától.
Ma konfliktusba keveredtem az óvónénikkel.
A műlt héten észre vettem, hogy köhög a kisfiam, ezért otthon tartottam. Elvittem orvoshoz is, ő ma már engedte, hogy menjen, és én is úgy ítéltem meg, hogy a gyerkőc jól van. Reggel odaadtam az igazolást, majd érdeklődtem, hogy mindig kell-e ez, mert én is szakmabeli vagyok, igyekszem azonnal otthon tartani a gyereket, ha úgy látom baj van, de nem szoktunk orvoshoz rohanni rögtön. Ők felháborodva közölték, hogy a beteg gyereket, csak igazolással tudják bevenni. Én itt hibáztam, mert kiszaladt a számon, hogy akár meg sem kell mondani, hogy beteg volt...
Délben mentem a gyerekért, és úgy fogadtak, hogy a gyerek úgy köhög, hogy mindjárt megfullad. Természeresen mondtam, hogy akkor holnap nem jövünk, de már köszönni sem köszöntek nekem. Azóta még nem köhintett egyet sem a gyerek...
Másik problémám, hogy nem kapok elegendő információt a gyerekről. Ha kérdezek valamit, csak az a válasz, hogy igen-nem vagy hogy a Dani jó...
Ön szerint lehet ezt a kapcsolatot még helyrehozni, vagy esetleg ha kiállok az igazamért (illedelmes hangnemben), annak nem a gyerek issza meg a levét?
Segítségét előre is köszönöm:
Egy aggódó anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Biztos vagyok benne, hogy Ön, mint szakmabeli meg tudja állapítani gyermeke egészségi állapotát, ám ez mit sem változtat azon, hogy a betegségen átesett gyermeket csak és kizárólag a kezelőorvos igazolásával lehet közösségbe engedni. Ez mindenkire nézve kötelező, a rendelkezés a gyermekközösség egészségének védelmében született. Az elejtett megjegyzés, valljuk be, valóban nem volt szerencsés, hiszen bizonyára Ön sem örülne, ha hasonló módon nyilatkozna egy beteg csoporttárs szülője. Ha pedig meg is tenné, Ön is fel lenne háborodva, teljes joggal. Arról nem beszélve, hogy a betegség ténye egészen biztosan kiderülne, csakhogy addigra már végigfertőzhette a fél csoportot a beteg kisgyermek. Biztos vagyok benne, hogy - mint azt Ön is jelezte, - ezen elejtett megjegyzést nem gondolta komolyan.
A gyermekkel kapcsolatos információkéréshez javaslom, hogy kérdéseit ne általánosan, hanem szükség esetén konkrétan tegye fel, így a válasz is sokkal több mindent el fog árulni. Pl: Milyen volt ma Dani? helyett: Kikkel játszott? Mit játszott? Evett a fasírtból? ...stb.
Úgy vélem, az említett incidens miatti mosolyszünet még nem okozhatott helyrehozhatatlan problémákat, ha mostantól mindkét részről (szülő is és pedagógus is) igyekeznek egyforma lelkiismeretességgel, maximális felelősségérzettel, együttes erővel megoldani a problémákat, nehézségeket. Hasznos lehet az is, ha tisztázza a pedagógusoknál: elejtett kijelentését nem gondolta komolyan.
