Levélírónk 3 éves kislánya jelenleg egy családi napközibe jár, ám a gyermek nehezen oldódik fel. A szorongás jelei 5 hónap elteltével is láthatók rajta, édesanyja pedig tanácstalan: járassa tovább ide vagy sem? Õsztõl úgyis újabb közösség, az óvoda vár rá.
Kedves Óvónõ!
3 éves lányom problémája miatt fordulok Önhöz. Lányom januárban töltötte be 3. életévét, és 2,5 éves kora óta (2014. szeptembertõl) családi napközibe (kis létszámú, heten vannak) írattam be.(heti 5 nap, mert a tulajdonos nem engedélyezi az idõszakos ellátást). 2014 májusában született kistestvére. Sajnos a nyarat nagyon rosszul viselte, nagyon nehezen fogadta el a kicsit, annak ellenére, hogy minden tevékenységbe próbáltam õt bevonni. Ha szoptattam, neki mesét olvastam, együtt pelenkáztunk stb. Anyukám tud segíteni, tehát nagyon sokat vittem kettesben bevásárolni, és egyéb programokat csinálni. Elég erõs, és akaratos természet, ráadásul dackorszak, hisztik, és az én akarom korszak kellõs közepében vagyunk. A többi gyerektõl valahogyan egy kicsit mindig is távolságtartó volt, nem az az ölelkezõs típus. Ezért is gondoltuk, hogy egy kis létszámú családi napközi jót tenne a szociális fejlõdésének.
Nagyon nehezen szokott be, voltak testi tünetek is, 2 hónapig tickelt a szemével (elmúlt), és jelenleg is bepisil a délutáni alvás közben. (napközben szobatiszta) Most ott járunk, hogy 5 hónap után is reggelente szorongani látom, gyakran sírva kér, hogy „Anya ne menj el”. Reggelente mondja is, hogy nem akarok bölcsibe menni. Beszéltem a gondozónõkkel, akik teljesen rácsodálkoztak a problémámra, mivel szerintük a gyerek teljesen felszabadult, jól érzi magát, igaz a többi gyerek felé csak nagyon nehezen nyit, de amúgy harsány.A reggeli sírás is hamar befejezõdik. Azt mondták, volt olyan is, hogy beállt a körbe a többiekkel és megfogta másik gyerek kezét. (ami nagy dolog) A csanában eszik, iszik, alszik, kétszer volt csak beteg. Étkezésében jelentõs javulások voltak amióta oda jár, és megítélésem szerint személyisége is fejlõdött. Itthon a kistesó mellett gyakran a gagyogását és a tapsikolását utánozza. Sokszor csinálok még mindig vele délután kettes programot, amit kér is. De ahogy kilépünk a csana ajtaján azonnal cumit, macit kér.
Téli szünetben nagyon jól érezte magát itthon, nem hiányzott neki a közösség. Kérdeztem a vezetõt, hogy nem lehetne mégis, hogy csak 3 napot menne, de nem engedélyezte, mert szerinte az megtöri a gyerek lelki világát.
Most arra felé hajlok egyre jobban, hogy kivegyem a családi napközibõl, de nem tudom, ezzel a nagy változással vajon többet ártok e neki, hiszen szeptembertõl kötelezõ az óvoda.
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz:
Tisztelt Szülõ!
Gyermeke, - mint írja, - nehezen oldódik fel új környezetben, így az átlagosnál több idõre van szüksége ahhoz, hogy ténylegesen beszokjon. Ahogy levelében említette, még 5 hónap elteltével is markánsan körvonalazódik nála a szorongás. A tanév végéig már csupán néhány hónap van hátra, így mire nehezen beszokna a jelenlegi helyre, õsztõl újabb változás, újabb lelki teher súlyát kellene a nyakába vennie.
Javaslom, adjon idõt a kislánynak pihenni, regenerálódni, lelkileg feltöltõdni szeptemberig! Ha nem muszáj, ne erõltesse a családi napközit, õsztõl amúgy is kötelezõ lesz megkezdeni az óvodát.