Levélírónk kisfia most tölti a 4. életévét, ám nem találja helyét a többségében nagyokból álló vegyes csoportban. Hogyan lehet segíteni a társas kapcsolatok kialakulását?
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam most lesz 4 éves. Szeptemberben kezdte az óvodát, elõtte bölcsõdés volt, ahol jól érezte magát. A beilleszkedés úgy tûnt könnyen ment az óvodába. Vegyes csoportba jár, amelyben sajnos nagyon kevés a "kicsi", a legtöbben nagycsoportos korúak. Egyre inkább úgy tûnik, nem érzi jól magát. Az óvónõk tudják, észlelték a problémát, de azt mondják mindig a legnagyobbra akaszkodik rá, s nem szeparálódik el. Aggaszt azonban, amiket mostanában mond. Például: Csúnya vagyok és rossz és magányos. Megkérdezem tõle, tudja-e mi az, hogy magányos. Azt mondta, hogy aki mindig egyedül játszik. Érzékeny, de barátságos típus. Nincs testvére, gyerekek közt ritkán van (kisváros családi házas részén lakunk, kevés itt a gyerek, testvére nincs). Hogyan segíthetnénk neki?
Válasz:
Tisztelt Levélíró!
A megoldás kulcsa elsõ lépésben az óvónõk kezében van. Jómagam, hasonló helyzetben igyekszem olyan közös játéktevékenységeket kezdeményezni, melyben kicsitõl a nagyig mindenki jól érzi magát. Nincs az a nagy vagy kiscsoportos, aki ne venne részt kitörõ örömmel pl. egy buszos-utazós szerepjátékban. (Székek kettesével összetolva, kormánykerék, jegykezelõ készülék, használt vonaljegyek biztosítva, ...stb) Itt lehetõség adódik arra, hogy minden korosztály eredményesen kooperálhasson, együttmûködhessen egymással. A lényeg, hogy az ilyen és hasonló szerepjátékokban, ill. egyéb tevékenységekben eleinte a pedagógus is aktívan vegyen részt, majd fokozatosan, a megfelelõ pillanatban észrevétlenül hátráljon ki belõle. Elõbbiekben egy buszos szerepjátékot hoztam fel példának, de mondhattam volna akár horgászós vagy egyéb játékot is. A fontos, hogy az óvónõ eleinte közvetítõ kapocsként mûködjön, majd engedjen teret a gyerekek szabad egymásra találásának.