Levélírónk kislánya most kezdte az óvodát, s az édesanya szomorúan tapasztalja, hogy az óvónõk az ajtó becsukásán kívül semmiben nem segítik kislánya könnyebb beszokását.
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves,2 hete kezdtük az óvit.Az óvónõk az elsõ bemutatkozásnál nagyon szimpatikusak, segítõkészek voltak,nagy örömmel, és bizalommal vittem el a kislányt az óviba.A lányomról tudni kell,hogy idegen környezetbe, idegen emberek között, borzasztóan félénk,gátlásos, nehezen barátkozik, nehezen oldódik.. stb.Az óviban is ez történt,még beszélni sem mert,tõlem még el sem távolodott.Reggelente belém csimpaszkodott, és nem volt hajlandó a többi gyerekekkel játszani.Az óvónõ viszont oda sem jött hozzánk, hogy beszélgessen vele, játszani hívja, hogy egyáltalán megismerje, ill. feloldja ezt a gátlást azzal, hogy megbarátkozik vele a gyerek ill. a környezettel. Én úgy érzem az óvónõknek az lenne a feladatuk a beszoktatásnál, hogy az ilyen próblémás gyereket kicsit "felkarolják" foglalkozzanak vele stb, de ehelyett a teljes közönyt tapasztaltam.Persze a kislányom nem akart elengedni az óviból, én meg nem szerettem volna magára hagyni, bár már volt rá precedens, hogy elmentem, a kislány viszont ott maradt a csoportszoba közepén egyedül bõgve, az óvónõ reakciója csak annyi volt, hogy becsukta az ajtót.Ilyenkor nem az lenne a természetes, hogy megvígasztalják, vagy egy kicsit foglakozzanak vele? Egyáltalán hogy várják el, hogy így beszokjon a gyerek, ha nem kezdeményeznek vele játékot, beszélgetéseket stb.A kilányom már 1 éve otthon szobatiszta, de amióta az óviba jár ott bepisil, szegény nem mer szólni az óvónéninek, az óvónéni meg nem viszi el pisilni.
Nagyot csalódtam az óvónõkben, kezdetben annyira kedvesek , barátságosak voltak,igaz akkor is csak velem.De könyörgöm, nem Én szeretnék az óviba járni hanem a lányom,és vele kellene barátságosak, nyíltnak, közvetlennek lenni,hisz a fõiskolán biztosan tanultak gyerekpszychológiát,nem hiszem, hogy egy félénk, gátlásos gyerek szorongásainak megszüntetése a közönnyel oldható meg.
Mit tanácsol Ön mint szakember mit tegyek?Mivel segítsem elõ, hogy könnyebben beszokjon a lányom, ill. az óvónõk felé a gátlások félelmek csökkenjenek, úgy érzem ehhez partner is kellene ,az óvónõ személyében./de ha nincs?/Elég szomorú ez!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Teljesen egyetértek Önnel, a beszoktatás nehézségeiben szülõnek és pedagógusnak együttes erõvel, igazi partnerként kell felkarolnia a gyermeket. Javaslom, üljön le nyugodt körülmények között beszélgetni az érintett óvónõkkel, kérdezzen rá, õk konkrétan hogyan segítenek a gyerekeknek a beszoktatás megkönnyítésében. Konkrétan mit tesznek, mikor Ön távozik és a gyermek kétségbeesik? Kérje a segítségüket, így talán elkerülhetõ, hogy piszkálódásnak fogják fel az Ön kezdeményezését, s minden kérdését, aggályát részletekbe menõkig beszélje meg velük. Ha észreveszik, hogy Ön, bocsánat a kifejezésért, de "nem száll le róluk", kénytelenek lesznek kicsit jobban odafigyelni kislányára.
Sok sikert hozzá!
