Levélírónkat aggódással tölti el, hogy az egyik (35 éve a pályán dolgozó) óvónõ a beszoktatásban való segítségnyújtás helyett adminisztrál, reggelizik, ügyet sem vetve hangosan síró kisfiára.
Tisztelt Óvónõ!
Ön szerint mi a helyes viselkedés egy óvónéninél az éppen beszoktatás alatt álló idõszakban abban az esetben, amikor megérkezünk reggel, elbúcsúzunk a kisfiammal, de még egyedül nem akar bemenni a csoportszobába és az ajtóban elkezdõdik a huzavona, nyafogás. Még egy picit gyere be, még egy picit ülj le, pisilni kell stb. és a végén - ha bekísérem a szobába, ha nem - mindig ugyanaz a vége, kétségbeesik. Mindeközben az óvónéni vagy éppen reggelizik vagy létszámot jelent le, de semmiféleképpen nem közelít a gyerekhez, nem híja be játszani, reggelizni stb. A másik óvónénink rögtön szeretettel üdvözli és behívja, megfogja a kezét, amint megérkezünk, így nem szokott "mûsort" rendezni. De mivel váltják egymást, valamikor õ jön késõbb és az elõzõ óvónéni van ott reggel. Mi a teendõ? Szóljak neki, hogy ez így számunkra nem megfelelõ hozáállás, vagy bízzak meg az óvónõben (aki egyébként kb. 35 éve dolgozik ebben a szakmában)?.
Válasz:
Kedves Levélíró!
A szakmában eltöltött huzamosabb idõ sajnos korántsem jelent biztos garanciát a lelkiismeretes munkára. (Ezt az Önök példája is hûen tükrözi.) 35 év ide vagy oda, ez a probléma indokolttá tesz egy beszélgetést, hiszen az idõs kolléganõ munkájában, hozzáállásában bizony van kivetnivaló. Kérjen idõpontot egy fogadó órára, ahol nyugodt körülmények között átbeszélhetik és megoldást találhatnak a zökkenõmentes beszoktatás megvalósítására.
Az elõbbiek mellett azért azt javaslom, hogy Ön ne menjen be a csoportszobába akkor sem, ha ezt kisfia sírva követeli. Helyette inkább az óvónõ fogja kézen a kisfiút, és vezesse be oda, majd nyugtassa meg. Ezt próbálják realizálni a beszélgetés alkalmával, bízom benne, hogy sikerrel jár majd.
