Levélírónk kislánya félénk, visszahúzódó gyermek, így az óvodai beszoktatás sem könnyû számára. Szüleit nem engedi ki még a csoportszobából sem, így édesanyja tanácstalan: hogyan tovább?
Kislányom 3. napja óvódás és nehezen megy neki a beszokás.
Mind a három nap vele voltunk (két nap én egy nap apa) kb. két órát. Egyik alkalommal sem volt hajlandó kiengedni minket a terembõl.
Igazából tudtam, hogy nehezen fog menni, mert kicsit visszahúzódó és nehezen ismerkedik.
Az óvónõnk kedves és õ is látja, hogy még nincs meg a bizalom. Nem igazán tudom, hogy mi legyen a következõ lépcsõfok, hogy a lányomat magára hagyhassam a terembe a többiekkel.
Azt tudom, ha drasztikus lépésre szánjuk el magunkat, és ott hagyjuk úgy, hogy õ nem akarja, akkor abból nagy sírás lenne és nem hiszem, hogy az óvónõ megtudná nyugtatni. Ha pedig nem tudja megnyugtatni, akkor talán meg utálja az ovit.
Amit igazából nagyon várt és szeret is, de úgy, ha ott vagyok (vagy az apja van ott).
Persze siettetni nem akarom, de úgy igazából egy hetünk van még, hogy elfogadja a tényt, hogy ovis és anya(vagy apa) nem maradhat ott vele.
Mit javasol?
Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Nem tartom jó ötletnek, ha a szülõ (akár a kezdet-kezdetén is) bemegy a csoportszobába. Ha a folyosón egy félreesõ helyen "meghúzódik", azáltal könnyebbé válik a gyermeknek elvonatkoztatni a szüleitõl és kötetlenül ismerkedni az óvodai élettel. Javaslom, hogy a most következõ lépcsõfok legyen ez, mostantól ne menjen be a csoportszobába, hanem kizárólag kintrõl legyen a gyermek látóterében. Biztos lehet benne, hogy ez is megnyugtatólag fog rá hatni. Mikor már szemmel látható, hogy el-elfeledkezik a szüleirõl és egyre jobban belemerül az óvodai élet forgatagába, akkor kezdetben rövidebb, késõbb hosszabb idõkre elmehet, ilyenkor kerülje a szívettépõ búcsúkat. Ha a gyermek megtapasztalja, hogy édesanyja, édesapja mindig visszajön, azaz távozásuk nem örökre szól, akkor megnyugszik majd és megvalósul a stresszmentes beszoktatás.