Lívi 2 éves kislányának nehezen megy a bölcsõdei beszoktatás, a helyzetet pedig csak nehezíti, hogy anyukája még mindig szoptatja.
Tisztelt Óvónõ,
Kislányom (2 éves) október végén kezdte a bölcsõdét. Az elsõ pár napban úgy tûnt, minden rendben lesz, de aztán fordult a kocka... Hosszú hétvége, betegségek, ünnepek következtek, így a múlt évben összesen 20 napot jártunk. Egy hét után már nem is hagyhattam a csoportszobában, mert sírt, és a gondozónõk szerint, jobb volt, ha vele maradtam. Most, 2 hónap elteltével pedig ordít, már az itthoni készülõdés közben is. Õ nagyon kötõdik hozzám, és még szopik is, fõként este. Elkezdtem ugyan a leszoktatást, de úgy vettem észre, hogy a helyzetet ez még súlyosbította, attól tartok, hogy túl nagy megrázkódtatást jelent számára. Védõnõ és orvos is azt tanácsolta, a szoptatásról leszoktatást halasszam tavaszra, hiszen az anyatej valamelyest megvédi az oly gyakori bölcsõdei fertõzések ellen is. Két hét múlva munkába kell állnom, s most ott tartunk, hogy a gyerek délig van a bölcsõdében, de sajnos nem érzi jól magát. A probléma csak az, hogy vissza kell mennem dolgozni, s a bölcsõdén kívül a gyermekvigyázásra más lehetõségünk nincs. Ön mit javasol annak érdekében, hogy a gyermekem ne szenvedjen, és ne okozzon ez az elválás maradandó sérülésket a lelkében?
Üdvözlettel,
Lívi
Válasz:
Kedves Lívi!
A szoptatás olyan szoros testi-lelki kötõdést jelent, ami nem egyeztethetõ össze a bölcsõdei beszoktatás miatti elválással. Éppen ezért vannak a pszichológusok is és jómagam is egyértelmûen azon a véleményen, hogy a leválasztást már a beszoktatása kezdete elõtt meg kell(ett volna) valósítani. 2 éves korban az elválasztás még inkább indokolt.
Bármit is tanácsolnék, az már sajnos esõ után köpönyeg, ám esetleg érdemes megpróbálkozni az alábbiakkal: tartsanak egy kis szünetet a bölcsõdézésben, és ez idõ alatt valósítsa meg az elválasztást. Ha kislánya leszokott a szopiról, utána következhet a lépésrõl-lépésre történõ bölcsõdei beszoktatás. Elõször csak egy ottmaradás nélküli látogatás a bölcsiben. Közösen szétnéznek, játszanak, ismerkednek a többi kicsivel. A következõ alkalommal picit tovább maradnak. Legközelebb Ön „kiugrik egy pillanatra“ a csoportszobából, pl. telefonálni. Azt követõ napon már kintrõl nézi õt a folyosóról. Amikor pedig úgy tûnik, kezdi megszokni és elfogadni az új környezetet, akkor tûnhet el rövidebb, késõbb hosszabb idõre is a folyosóról. Fontos, hogy ilyenkor minél hamarabb menjen vissza, hogy kislánya lássa és érezze, hogy anya távozása sohasem végleges.
Bízom benne, hogy a nehéz kezdet ellenére könnyebb lesz majd a folytatás.