Levélírónk úgy érzi, gyermeke óvodai beszoktatása kudarcba fulladt, ám nem tudja, ki vagy mi okolható mindezért?
Két fiam van Ákos és Ádám. Ákos november 16-án töltötte a 3. életévét, Ádám augusztus 25-én született. Ákosnál problémák vannak az ovis beszoktatással. Mivel fél az idegenektõl és idõ kell neki amíg megszokja õket, ezért októbertõl el kezdtem beszoktatni az óvodába. Úgy gondoltam minél többet lehessek mellette az udvaron mielött a csoportszobába menne, mert oda én nem mehetek be vele. (Ezt drasztikusnak találom.). Eleinte csak 2-3szor mentünk egy héten, mert nagyon nem akart oviba menni. Szépen lassan eljutottunk odáig, hogy elkezdett egyedül homokozni, két csoporttársával motorozni, beszélgetni az óvónõvel. Persze én vegig ott voltam. Egyik alkalommal otthagytam 15 percre úgy, hogy nem szóltam neki. Egy kicsit megszeppent, de nem sírt és mikor megjöttem éppen jót játszott az óvónõvel. Utólag megbántam, hogy nem szóltam neki. Egy párszor még jártunk együtt az udvarra, aztán javasolták, hogy próbáljam meg a csoportszobában hagyni. Mindent megbeszéltem vele elõre. Az öltözõben álltunk, de nagyon nem akart elengedni, Ádámot meg kinnthagytam és mivel felsírt kimentem megnyugtatni, az óvónõnek jeleztem, hogy nem fogok visszajönni, ezért bevitte Ákost a csoportszobába. Integettem neki az ablakon keresztül õ meg csak ordított torkaszakadtából. 1 óra múlva az udvaron találkoztunk. Azt mondták sokáig elég erõteljesen sírt, de végül sikerült megnyugtatniuk, bár tízórait nem evett. Azt mondták már ki akart jönni az udvarra, de nem hozzám, hanem motorozni. Persze amikor meglátott hozzámjött és mivel nem akart maradni elmentünk. Azt mondták másnap jöjjünk korábban amikor még kevés gyerek van bent, mert akkor jobban oda tudnak figyelni rá. Megijedtem, hogy ennyire sírt, ezért inkább megint csak az udvarra mentünk. Míg vártunk a gyerekekre szólt, hogy kakilnia kell, de hiába kérleltem nem akart menni wc-re. Nyár végére már teljesen szobatiszta lett. Kijöttek a gyerekek és elég gyors búcsú után otthagytam 1 órára (Annyit beszéltem meg vele elõre, hogy ott fogom hagyni azt nem hogy mennyi idõre). Mikor visszamentem ott állt egymagában és nyöszörgött. Magamhoz öleltem és éreztem, hogy bepisilt, bekakilt. Hogy szólt-e az óvonõnek nem tudom, az óvonõ azt mondta nem vette észre, hogy bepisilt, bekakilt, csak annyit mondtak, hogy vígasztalhataltan volt. Ez az eset óta nem voltunk oviban.
A kérdéseim a következõk:
-Lehetséges, hogy egy óvónõ nem veszi észre, hogy egy gyerek bepisil vagy bekakil?
-Ilyen eset gyakran elõfordul? (bepisil, bekakil)
-Érdemes óvodát váltani? (pl. egy olyan ovit választani, ahol a csoportszobába én is bemehetek, vagy mert már eleve utálja ezt az ovit)
-Várjak az ovival következõ szeptemberig? (kistesó is épp most jött, vagy lehet eleve korai neki)
-Én rontottam el valamit?
-Hogyan próbáljam beszoktatni?
Teljesen tanácstalan vagyok.
Válaszát elõre is köszönöm!
aggódó anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Van néhány dolog, amivel alapvetõen nem értek egyet Önnel. Érthetetlen számomra, miért nem a csoportszobai, benti életet kezdték elsõként megismerni? Miért kellett az udvaron kezdeni? A kinti játék a bent zajló csoport-élet egyenes folytatása, ha ezt lehet így mondani. A délelõtti, bent zajló tevékenységek során alakul ki a gyermekben a napirend-adta állandóság, mely érzelmi biztonságot ad számára. Itt alakulnak ki az elsõ társas kapcsolatok is, melynek folytatásaként az udvaron is fõként azokkal játszik a gyermek, akikkel reggel az öltözõben, a reggelizõasztalnál, ill. a benti játékidõ alatt összemelegedett.
A csoportszobába általában nem szokták beengedni a szülõket, mely több szempontból is érthetõ: az ott zajló élet intimitását, bensõséges hangulatát õrizni kell, ugyanakkor sok más gyerek zokon vehetné, hogy ha Ákosnak bejöhet az anyukája, az övé miért nem? Képzelje el, milyen fejetlenség lenne abból, ha a szülõk is ki-be járnának a csoportszobába. Erre nincs szükség, a beszoktatást Önnek a háttérbõl (pl. folyosóról) figyelve tanácsos támogatnia. Ennek pontos mikéntjére korábbi, beszoktatással kapcsolatos válaszaimból meríthet ötleteket. Kérdezte, miért kakilt, pisilt be az egyébként szobatiszta fiúcska? A válasz igen egyszerû: Ön nem tette neki lehetõvé azt, hogy a benti óvodai életet (így az ottani mosdóhasználat természetességét) megismerje. Azt természetesen nem tartom elfogadhatónak, hogy egy beszoktatós gyermeknél nem veszik észre az óvónõk, ha bekakil, bepisil, hiszen a beszoktatós kicsikre kiemelt figyelmet kell szentelni.
Az eddigi beszoktatás során Ön sok esetben meglehetõsen bizonytalan volt, amely további bizonytalanságot szült kisfiában is. (Elköszönjön? Ne köszönjön? Megmondja, mennyi idõre távozik el? Kertbe vigye vagy kora reggel a csoportszobába? ...stb.) Javaslom, olvassa át korábbi válaszaimat, melyek ebben a témában íródtak, és gondolja át újra a legnagyobb tudatossággal a hogyan-továbbot!
Javaslom, kezdjen mindent újra, tiszta lappal. Most néhány napig (max. 1-2 hétig) ne forszírozza az oviba járást, töltsék ezt az idõt az érzelmi ráhangolódással! Meséljen, beszélgessenek minél többet az óvodáról, tegye vonzóvá a gyermek számára. Ezt követheti majd a fokozatos, kíméletes beszoktatás.
