Manyi 4 éves kislánya szeptember óta egyre nehezebben viseli az óvodába járást. Minden nap sírva könyörög, hogy ne menjenek, inkább otthon maradna édesanyjával és szeptemberben született kisöccsével.
Tisztelt óvónõ!
A kislányom négy éves múlt, 3 éves korától jár oviba (akkortájt államvizsgáztam és terveztük a testvért). 2-3 hét alatt - igaz sírással - de megszokta az ovit. Szeptemberben megszületett az öccse és azóta szinte alig volt oviban mert állandóan beteg (tüdõgyulladás, kötõhártyagyulladás stb.). Két hónap szünet (közben karácsony) után végre ment oviba, de borzasztóan sír, tiltakozik, nem akar menni soha többé, könyörög, hogy mentsük meg, ne hagyjuk ott (férjem viszi õt reggel és én megyek érte a kistestvérrel délben). Most már ott tartunk, hogy elõzõ este nem nakar elaludni, csak sír és könyörög, hogy ne kelljen oviba menni másnap. Barátai vannak, az óvónénik kedvesek, szereti õket, ott aludnia sem kell (már 2 éves kora óta nem alszik napközben), itthon is sokat játszunk együtt, nem hanyagoljuk õt el testvér mellett - úgy érzem, neki mégis kevés a vele töltött idõ. Nagyon bánt minket, amikor szívettépõen sír és könyörög. Mit tegyünk? Mivel tudnánk megszerettetni az ovit? Türelmesen állunk a dologhoz, mesélgetünk neki arról, hogy milyen volt a mi ovink és mi mennyire szerettünk járni, hogy miért járnak oviba a gyerekek, hogy miprt jó neki, ha oviba jár. De õ csak egyre azt hajtogatja, hogy itthon akar maradni a mamival és az öccsével.
Elõre is köszönöm a választ! A férjem is nehezen tud a munkára összpontosítani ilyen reggelek után és meg itthon szenvedek. Segítene esetleg, ha én vinném õt reggel (nyilván a kistestvérrel együtt mennénk).
Köszönöm. Manyi
Válasz:
Kedves Manyi!
Próbálja más aspektusból megközelíteni az óvoda kérdését, ha kislányával beszélget. Ne egyfajta kötelezõ dologként tüntesse fel, sokkal inkább elérendõ jutalomként. A kettõ között persze óriási a szakadék, melyet nagyon nehéz lesz áthidalni, de azért próbáljuk meg. Mindenek elõtt spontán módon, mindenféle célzatosság nélkül kezdjenek el beszélgetni az óvodáról. "Ma kivel játszottál? Mit játszottál? Hú de jó neked, mi itthon csak unatkoztunk az öcsivel. ... De tudod, mit? Rajzoljuk le minden nap, hogy mikor mit játszottál az oviban, hogy ha öcsi nagyobb lesz, láthassa, milyen jó dolog az ovi és ott mennyi barátot lehet szerezni. "
Ha mindezek mellett is ellenáll, vigyen egy kis csavart a dologba: "Holnap sajnos csak nagyon keveset lehetsz az oviban, mert még sokkal hamarabb el kell vinnünk Téged. Igaz, hogy csak nagyon keveset tudsz ott maradni, de azért egy ici-picit játszhatsz a barátaiddal" Ha nem kötelességként tünteti fel az óvodába járást, és gyermeke látja a "menekülõ útvonalat" (azaz Anyu ma sokkal hamarabb jön értem), nem lesz számára annyira terhes az ottlét és megízleli annak szépségét is. Ezt a taktikát pár napon keresztül érdemes csinálni, mindig egy kicsit tovább hagyva az óvodában a kislányt.
A társas, baráti kapcsolatokat még jobban el lehet mélyíteni, ha óvodán kívüli programokat szerveznek egy-két csoporttárssal. Így még inkább motivált lesz a másnapi oviba menetelre, ahol ismét találkozhat Petrával, Annával.
Szerezze be Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok c. könyvét (www.gyermekabc.hu oldalon megrendelheti), melynek története egyebek mellett egy sírós kislányról szól, aki kissé nehezen, de végül nagyon is megszerette az óvodát. Kislánya azonosulhat a szereplõvel, és a mese hatására oldódik a gyermekben a belsõ szorongás.
Elõbbiek mellett úgy vélem, az óvoda elleni tiltakozást nem elég felületi módon kezelni, a kiváltó okokat kell feltárni és megoldani. Véleményem szerint ez nem más, mint a testvérféltékenység. Feltétlenül ajánlom Önnek az oldalunkon található, ezen témában íródott cikk sorozat elolvasását, valamint A testvérféltékenység játékos megoldásáért" termékcsomagok valamelyikének beszerzését!
