Levélírónk kisfia most kezdte az óvodát, ám a beszoktatás igen nehéznek bizonyul. Mit lehetne tenni ennek megkönnyítése érdekében?
Kedves Óvónõ!
Nagyon kétsége vagyok esve és tanácstalan vagyok Kisfiam óvodai beszoktatását illetõen.
18 hónapos kora óta egyedül nevelem, az apja eddig elég ritkán jött, így nagyon kötõdik hozzám, nagyon Anyás.
Az óvoda elõtt járt Családi napközibe, de még ott is nehezek voltak a reggelek, kapaszkodott sokat a nyakamba, és csak úgy tudtam ott hagyni, hogy valamelyik gondozó átvette, majd integetett nekem az ablakban. 1,5 évet járt oda.
Most szeptemberben elkezdtük az ovit és nagyon nehezen veszi az akadályt. Reggel már itthon bebújik az asztal alá, hogy nem akar menni. Amint belépünk az oviba, elkezd sírni, pedig már nagyon várta. Úgy kell "lecsavarni" a nyakamból, zokogva hagyom ott. Ma is hallottam, hogy zokogva kiabálja, hogy az "Anyukámat akarom", sõt ki is rohant a csoportszobából, a kijárat felé.
Nagyon nehezen barátkozik, fõleg magában játszik csak. Tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek. Ma közölte velem, hogy nem szereti az óvónõket.
Az óvónõ azt javasolta, hogy csináljuk azt, hogy beérünk, vetkõzés, nem babusgatom, hanem rögtön beadom. Nehéz, mert sajnos ezt szokta meg, ezt igényelte eddig.
Van egy kis barátnõje, születése óta ismeri, õ is az oviba jár, csak másik csoportba. Most elkezdtem azon gondolkodni, mi lenne, ha megpróbálnám oda átkérni. Bár az ilyen kérdésektõl elzárkózik nagyon az ovi. De talán úgy könnyebb lenne neki, ha lenne ismerõse a csoportban.
Mit tegyek? Mit tanácsol? Próbáljam meg átvinni a másik csoportba? Új óvónõk megint, új gyerekek - bár lenne ismerõs gyerek. De közben õk árulják a lakásukat, el fognak költözni majd, azt tervezik.
Vagy próbálkozzunk tovább ebben a csoportban?
Eddig aludt rendesen, tegnap mondjuk nem, folyton azt kérdezte, mikor megyek érte. Többnyire itthonról dolgozom, de ha itt van velem, nem tudok dolgozni, és mivel egyedül nevelem, nem tudok mást tenni.
Nagyon tanácstalan és kétségbeesett vagyok. Kérem, segítsen!
Köszönöm!
Válasz:
Kedves Anyuka!
A leírtak alapján úgy gondolom, nem lenne érdemes átvinni a másik csoportba a kisfiút, inkább a jelenlegi helyen kellene megerõsíteni a helyzetét. Ha az óvodában nem adnak lehetõséget arra, hogy a beszoktatás elsõ idõszakában a háttérbõl ( pl. folyosón félerhúzódva) jelen lehessen az édesanya egy ideig, akkor más megolást kell keresni. Beszélje meg a kisfiúval, hogy ha ma gyorsan és ügyesen bemegy a csoportba, akkor a szokásosnál is hamarabb fog érte menni. Ez remélhetõleg megnyugtatja õt, Önnek azonban tartania kell magát a megígértekhez, még ha csak 10 perccel korábban is érkezik majd. Otthon pedig beszélgessenek minél többet az óvodáról, a gyerekekrõl, játsszanak ovis szerepjátékokat. Hasznos lehet az is, ha óvodaidõn kívül egyik-másik ovistárssal közös programokat szerveznek. Bízom benne, hogy tanácsaim nyomán a lehetõ leghamarabb sikerül a könnymentes beszoktatás.
