Így az óvodai beszoktatás is... ilyen problémával kell most Izabellának és kisfiának szembenéznie.
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiunk 3 évet szeptemberben töltötte. Óvodába most 2007 januártól vették fel.4 napja járunk oviba,az elsõ nap szinte nem is volt baj ,de ahogy telnek a napok egyre rosszabb.Egész nap csak szippog, sír , nézi az órát, hogy mikor jön anya.Tudom , hogy ez természetes és még az elején vagyunk, türelem kell, de a gondom a következõ. Nagyobb gyerekek között van 4-5 évesek(máshol már nem volt hely),akik csúfolkodnak is vele, hogy állandóan sír, az óvonõ meg nem szól közbe,és nem lehet most már lefoglalni semmivel, nem érdekli semmi amit az óvonõ meg a társai csinálnak.
Egyébbként egy nagyon érdeklõdõ kisgyerek, nagyon sok ismeret birtokában van, ismeri a kétjegyû számokat is, az ismert betûibõl kiolvassa a szavakat, fejlett a szókincse, nagyon hosszú verseket tud, pl. Móra Ferenc- Zengõ ABC, vagy Szabó Lõrinc -Hörpentõ és még sorolhatnám. Az egyik (tapasztaltabb óvonõ)meg is jegyezte, hogy messze a kora fölött teljesít, olyan feladatokat oldott meg elsõ nap, amelyeket a négy évesek nem tudtak.
Nem tudom mit tegyünk, én ráérek, nem dolgozom, csak azért adtuk óvodába, hogy szokja meg a gyerektársaságot, tanulja meg, hogyan kell velük bánni, de mindebbõl idáig semmi sem valósult meg. Ráérünk szeptemberben újra kezdeni az ovit, vagy próbálkozzunk még, jövõ héten elindul "normálisan " az óvodai élet és hátha megszokja?
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel:Izabella
Válasz:
Kedves Izabella!
Korai lenne még messzemenõ következtetéseket levonni az eddig eltelt néhány napból. A beszoktatás, beszokás hosszadalmas folyamat, melyben azonban az óvónõknek aktívan részt kell vállalniuk. Gondolok itt pl. a kicsik felkarolására, érzelmi támogatására, mely semmiképpen nem adhat teret a nagyobbak csúfolódásainak. Ez ügyben, javaslom, feltétlenül beszéljen a pedagógusokkal, mondja el, mennyire érzékenyen érintik gyermekét az ilyen esetek. Ha õk kicsivel nagyobb figyelmet fordítanak ennek kiküszöbölésére, meggyõzõdésem, hogy normalizálódni fog a helyzet.
Feltétlenül kérje hát az õ aktív, segítõ együttmûködésüket!
