Levélírónk saját fülével hallotta e "megnyugtató" szavakat, melyekkel gyermeke óvónõje próbálta "vigasztalni" a beszoktatós kisfiút.
Kedves Óvonõ! Van egy épp 3 éves rendkívül értelmes, huncut, örökmozgó, kíváncsi ördögfiókám, aki ugyanakkor nagyon érzékeny kisfú és nagyon sok szeretethez, törõdéshez lett hozzászokva. 1 hete járunk az oviba de sajnos egyelõre a beszoktatás során komoly aggodalmaim vannak. Balázs a kezdetektõl fogva azt mondja, hogy fél az oviban és könyörögve kéri, hogy ne hagyjam õt ott. Az óvónénik valóban nagyon szigorúak, erõs hangon beszélnek a gyerekekkel, a csoportba 30 gyerek jár, az udvaron élet halál harc megy a játékokért ahol a kicsik együtt vannak a nagyokkal így az én bátor kisfiamat aki élelmesen odamerészkedik egy-egy éppen nem használatos játékhoz a nagyok mindig megfélemlítik, így nem sok élményben van része az udvari játék során. Ennek ellenére én úgy láttam, hogy fokozatos beszoktatással, nem elsietve a dolgokat szépen haladtunk lépésrõl lépésre. Az óvónõk viszont 3 nap után türelmetlenné váltak és megkértek, hogy hagyjam õt ott reggel és csak ebéd után menjek érte. Kisfiam végtelenül, hisztérikusan sírt utánam hosszú hosszú ideig én pedig hallottam a folyosóról, ahogy az óvónõ azt mondja Balázsnak, hogy ha nem hallgat el akkor beragasztja a száját mert zavarja a többieket. Egy alkalommal volt alkalmam bent ülni a csoportszobában ahol azt éreztem, hogy az óvonõ azokkal a gyerekekkel kedves akikkel nincs gond, de nem viseli el, ha egy gyerek sír. Legutóbb is egy kisfiú nem tudta abbahagyni a sírást de ahelyett, hogy akár kedvesen odament volna hozzá vagy megbeszélték volna inkább áthelyezte õt 1 órára egy másik csoportba hogy ne kelljen hallgatni a sírást. Olyat is láttam amikor egy kisfiú eldobott egy játékot, az óvonõ felkapta a gyereket, jól megrázte és szinte ledobta. Én arra tanítottam a gyerekemet, hogy szeretettel és megbeszéléssel mindent meg lehet oldani. Félek, hogy ha már a beszoktatás során sem tudnak egy picit sem kedvesek és megértõek lenni a gyerekekhez akkor mi lesz késõbb? Legnagyobb aggodalmam, hogy a kõkemény szigor hatására kisfiam vagánysága nagyon hamar el fog tûnni, hisz könnyû egy ilyen pici gyereket betörni és szófogadó egyengyerekké nevelni. Kisfiam reggeltõl ebédig végig rettegte az idõt és borzalmasan szomorúan járkált fel-alá el nem engedve az óvonéni kezét. Utána többször rettegve felsírt itthon alvás közben és engem keresett, alig lehetett megnyugtatni. Még annyit elmondanék, hogy van a szomszédunkban egy magánovi, amit Balázs imád, ismeri a gyerekeket, óvonéniket, szeretetteljes a légkör, a saját kis megszokott környezetében lenne. Az a dilemmám, hogy vajon mivel teszek jobbat, ha átiratnám a magánoviba de így félek, hogy így egyfajta burokban nevelném hisz ott minden szép és jó vagy az élet ilyen mint az állami oviban és azzal teszek jót ha megtanul ilyen nehéz körülmények között is küzdeni mint minden más gyermek vagy leginkább az óvonénikkel van a baj. Nagyon megköszönöm véleményét, tisztelettel, BRA anyuka
Válasz:
Kedves Anyuka!
Megdöbbenve olvastam sorait, s bevallom, számomra nehezen elképzelhetõ, hogy létezik ilyen hozzáállás egy óvodapedagógus részérõl. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy sorait kétségbe vonom, hiszen minden egyes levélre úgy kell választ adnom, hogy objektív tényként kezelem a benne leírtakat. Most is így teszek, ám bevallom, elképedtem az olvasottaktól.
"Beragasztom a szádat..., kiteszem a síró gyereket...., megrángatom a rendetlenkedõt..." Elképesztõ hozzáállásra vallanak e tettek, melyek nyomán nem tudom tiszta szívvel azt javasolni, maradjanak ott továbbra is.
Mindenképpen a másik alternatívát ( szomszédos magánóvodát) javasolnám, hiszen optimális esetben minden óvodában ahhoz hasonló demokratikus légkör kellene, hogy uralkodjon.
Hogy "edzeni" kéne a gyereket a kemény életre? Nem hinném, hogy az említett óvoda akár ezt a célt is szolgálhatná. Ehelyett borítékolni lehetne a szorongó, magába forduló gyerekeket, akik azt hinnék, attól lesznek jók, ha meg sem szólalnak, sõt egyenesen észrevétlenek maradnak a csoportban. Javaslom, bátran gondolkodjon el az óvodaváltáson!
